Burns Supper, azaz Burns vacsora

Minden év január 25-én tartják a skótok (és észak-írország lakói is) a Burns Suppert, azaz Burns vacsoráját. A Robert Burns skót költő tiszteletére szervezett ünnepségnek régóta vannak hagyományai, először Burns barátai a 18. század végén ülték, Ayrshire-ben, a költő emlékére halálának évfordulóján július 21-én.

Az első Burns klub megalakulása után a vacsorát 1802. január 29-én tartották, mert tévesen ezt a dátumot hitték a költő születésnapjának. A következő évben szerencsére fölfedezték, hogy a hitközség január 25-ére jegyezte be Robbie születésének dátumát, azóta ez a nap Burns vacsorájának napja.

A vacsora lehet formális és kötetlen is – és tulajdonképpen bármikor tartható, ha úgy tetszik – , mindkét esetben a fő fogás a skótok nemzeti étele a haggis*, amit skót whiskyvel, az élet vizével öblítenek le. A vacsora szerves része, hogy a költő műveit idézik.

* nagyon finom :), hagymával, zabliszttel, árpával és faggyúval elkevert, finomra vagdalt birkaszívvel, -tüdővel és -májjal töltött birkabendő, amit maga Burns tett híressé, a Beszéd egy haggishez c. művével

A formális vacsora kötött rendű, az alábbi programpontokból áll:

  • Az est kezdete – vendégek bemutatása, elvegyülés
  • A házigazda köszöntője – az est hivatalosan is megnyílik, áldással, majd levessel megkezdődik a vacsora
  • Haggis dudaszóval – a vendégek állnak, míg a főfogás skótdudaszó mellett az asztalra kerül. Elhangzik Burns Beszéd a haggishez c. műve.
  • A vacsora folytatódik – pohárköszöntő skótwhiskyvel, haggis, majd desszert
  • Emlékezés a halhatatlanra – rövid beszéd után isznak Burnsre
  • Köszönet – a házigazda megköszöni az elhangzott beszédet és fűz néhány megjegyzést az elhangzottakhoz
  • Pohárköszöntő a nőkhöz – rövid, szórakoztató, de nem bántó beszéd, ami után a férfiak isznak a nőkre
  • Válasz a nőkhöz mondott pohárköszöntőre – szintén rövid, szellemes, de semmiképp sem sértő
  • Burns művei – akár a vendégek közül valaki, akár hívott előadók Burns énekeit, műveit adják elő, ameddig a vendégsereg kéri, olykor elhangzanak olyan skót költők művei is, akikre Burns hatással volt. Külföldi vendégeket esetleg megkérnek saját nemzeti költőik művének előadására.
  • Zárás – a vendégek fennállva, egymás kezét fogva éneklik az Auld Lang Syne-t.

Magyarországon is rendszeresen megtartják ezt az estét, jótékonysággal egybekötve. Egy beszámoló 2008-ból, amiből a költő életéről is többet megtudhatunk és egy rövidebb 2011-ből, ez inkább a haggisre koncentrál.

Már 3 éve

2010. október 5-én landoltam Skóciában, épp 3 éve. A cégem által megrendelt taxi sehogy sem akart jönni, pedig ott álltam, ahová megbeszéltük. Leszólítottam egy éppen megálló taxisofőrt, aki volt olyan kedves, hogy beszólt a diszpécsernek és küldtek egy kocsit nekem is.

A Fraser Suite-ban volt az ideiglenes szállásom, egy hónapig – a cég ennyi időt adott nekem, hogy találjak egy lakást.  Sorban álltam a recepciónál és Zolival sms-eztem, aki már pizsamában volt, alig egy utcával arrébb, egy másik ideiglenes szálláson és már aludni készült, úghogy csak másnap találkoztunk. Megmutatta, merre van az iroda és elmentünk együtt bevásárolni az Aldiba is. Még emlékszem, milyen elképedéssel és már a bennfentesek helyismeretével mutatta Zoli, hogy itt szinte mindent lehet készen kapni, reszelt sajtot, aprított hagymát és JÉGKOCKÁT.

Emlékszem a fényre a szobámban, a rádiós ébresztőre, arra, hogy sétáltam a Buchanan-en sokat és Poirot-t néztem az ITV-n 🙂 és elmentem Zolival paplant vásárolni a TJ Hughesba. Itt jutottam annak az infónak a birtokába, hogy a paplanvastagság mértékegysége a Tog – 13.5, 15 Tog elég jó vastag télire, de egy paplan lehet 10.5 Tog-os vagy ennél sokkal vékonyabb is.

Néhány kép az ideiglenes szállásomról:

Hogy mik vannak?!

Ma volt nálam a matricaragasztó ember és teleragasztgatta a lakásomat matricával. (Nem viccelek, tényleg!)

A matricaragasztó ember álneve electrician, azaz villanyszerelő. George névre hallgatott, akárcsak a trónörökös, és azért jött, hogy végrehajtson egy úgynevezett PAT-tesztet (Portable Appliances Test, azaz a hordozható műszaki cikkek/háztartási gépek ellenőrzése). Ezt a tesztet irodákban, illetve bérletbe kiadott lakásokban évente el kell végezni, hogy biztosítsák és bizonyítsák, az elektromos berendezések biztonságosan használhatók.

villanyszerelő teszt közben

A matricaragasztó ember munkában, Florence érdektelenül fekszik az ágyában

A mérőeszköz közelről Florence kis narancssárga egerével

A mérőeszköz közelről

A kis fehér a fotel mellett a matricanyomó gép!

A kis fehér a fotel mellett a matricanyomó gép!

Florence egy kicsit felélénkült, amikor a tévészekrény mögötti konnektorok-kábelek garmadára került sor, leselkedett is a kis szekrény mögé (ezt nem látja gyakran), majd odament megszagolgatni George-ot. Aki ekkor már majdnem fél órája ügyködött a lakásban. De Florence nem siet el semmit. George megsimogatta a fejét, miközben szagolgatta, mire Cukorpók odabújt hozzá a fejecskéjével! Ezt úgy szeretem benne, mindenkivel olyan barátságos.

Végül mindenre, kenyérpirítóra, vízforralóra, hűtőre, tűzhelyre, rádióra, mosógépre, lámpákra, laptopra, tévé-dvd kábelekre ilyen matrica került, sőt még a kis kézi porszívómra is!

PAT test PASS

Összesen 18 matricát sikerült összegyűjtenem ma!

Ugye, hogy nem vicceltem? 🙂

Trafik vs Tobacco

Úgy látszik, a július a dohányárudák szabályozásának hónapja. Június 29-ével rendelet szabályozza itt Skóciában, hogy nagyobb üzletekben, szupermarketekben nem lehet nyílt, mindenki által látható helyen forgalmazni a dohánycikkeket. (A rendelet Angliában 2012. április 6-án lépett életbe a 280 négyzetméternél nagyobb alapterületű boltokban, az ennél kisebb üzleteknek 2015 áprilisáig kell megfelelniük az új követelményeknek. A Tobacco and Primary Medical Services (Scotland) Act 2010 elnevezésű és általam lefordítani meg nem kísérelt rendeletet próbálták már bevezetni Skóciában korábban is, de a dohányipar rendre igyekezett ezt megakadályozni, sikertelenül.

Többet angolul az alábbi idézetre kattintva találtok.

Mit tesz erre a skót? Bezáratja az összes eddig meglévő üzletet, megpályáztatja a fél országot, teljes és kontrollált átalakításra kényszeríti az újonnan nyíló trafikok tulajdonosait, amit – ahogy ebből a kis cikkből is kiderül – a külföldiek nagy része szex-shopnak néz? Neeeem, nem, a skót egyszerűen megoldja.
dohánybolt szupermarketben

Árulunk dohányt

Nyitható fedelekkel borítja a cigarettás pult polcait, feliratok jelzik, melyik fiókban van lottó, bélyeg, stb. A pult tetején nagy betűkkel jelzik, hogy nyitva vannak és árulnak dohányt.

(Megjegyzés: Elnézést a kép minőségéért, nem voltam benne biztos, hogy lehet-e fényképezni, ezért igyekeztem minél gyorsabban kattintani, mielőtt kidobnak 🙂 )

 

Mesevilág

Néha azt gondolom, illetve mindig azt gondolom, de csak néha jut eszembe, hogy a mesék léteznek a valóságban. A meseszereplők itt élnek velünk, egy párhuzamos világban (a fantáziánkban tulajdonképpen) és pont olyan valóságosak, mint mi vagyunk.

Amikor sétálgatok itt a környéken, a régi skót házak között, főleg ha csöndes az utca, szinte várom, hogy a sövények és virágos bokrok aljából egyszer csak előbújik néhány törpe, egy törpeasszonyság kosárral, amint almát visz haza vagy egy törpe uraság, aki fontoskodva javítgat valamit a kertben. Kedvesek, köszönnek nekem és természetesnek veszik, hogy ott sétalgatok, ahol ők az életüket élik. Vannak koboldok is, a gyerkőceik felettébb vásottak, bogyókat dobálnak és a bokrok ágain himbálóznak nevetve. Valamikor nem látni senkit, csak a halk susmogást, fojtott kacagást lehet hallani a sövények mögül vagy éppen azt, hogy valamelyik törpe megsértődik.

kettéváló út a Cross parkban

A vándor döntése

A környék tele van ilyen lényekkel, a hálószobám ablaka alatti park pedig Csodaország maga, még egy utazó döntésre késztető kettéváló útja is van benne a nagy fa tövében és egy varázslatos háromtörzsű fa, amiben a három nővér lakik, akik éjjel átváltoznak csodaszép emberleányokká.

A mesék léteznek, léteznük kell, hiszen különben honnan lennének? Nem kell más hozzá, csak annyi, hogy embereket és állatokat ne sztereotípiákba, skatulyákba szorítsunk, hogy ne szabjuk meg, milyen tulajdonságaik lehetnek, hogy a fizikai világ ne korlátozza őket (pl. törpe, sárkány).

Amikor mesevilág szereplői nem éppen a mesében vannak, akkor vajon hogyan élnek? Összeül-e néha a hét törpe egyike egy teára Babszem Jankóval? Meghívja-e a gonosz királynő Csipkerózsikát egy vasárnapi ebédre? Vajon Hófehérke és Hamupipőke beszélgetnek lányos dolgokról?

Az előbb lementem a hátsókertbe összeszedni a száraz ruhát. Amikor leértem, épp egy mókus állt az etetőnél és egy galamb guggolt a kerítésen, ahogy beléptem, kővé dermedtek, semmi nem mozdult, csak én mentem óvatosan a szárítókötélhez és azon gondolkodtam, vajon most pont egy mesébe csöppentem? De amikor elfordultam, hogy leszedjem a paplanhuzatot, elszeleltek mind a ketten, villámgyorsan.

Nem is mese volt. Csak két ijedt állat.

Vagy mégsem?

Orvos, nővér, rendelő – Skóciában igen jó!

*Figyelmeztetés! Naturális szöveges ábrázolás (és egy mozgó buszról készített rossz minőségű fotó)! Érezd magad figyelmeztetve!*

Hosszas gondolkodás árán kiötlöttem ezt a fantörpikusan frappáns rímet címnek a most következő életképhez – a skót egészségügyi ellátásról.

A skót eü. hasonló a magyarhoz, aki fizet NI-t, National Insurance-et, az ingyenes orvosi ellátásban részesül.

A háziorvoshoz regisztrálni kell, ez nem megy egyszerűen – először kérsz egy időpontot, hogy megkérdezd, elvállalnak-e potenciális betegnek, ha igen, akkor kérsz egy időpontot, hogy beregisztrálhass, hogy kérhess időpontot, ha akarod az orvost látni. Én a Laurel Street-i rendelőhöz regisztráltam.

A Laurel Street-i rendelő szoros kapcsolatban áll a Dumbarton Road-ival, tulajdonképpen egy és ugyanaz, két helyen, a doktorok és nővérek beosztás szerint cserélődnek.

Maga a rendelő egy szép régi házban van, az előtérben egy kis szoba van kialakítva a recepciónak, ahol az asszistensek fogadják a betegeket, végzik az adminisztrációt és válaszolnak a telefonokra. Van továbbá egy nagyobb szoba, ahol azokat a vizsgálatokat végzik, amikhez elég egy nővér (pl. vérnyomásmérés, méhnyakrákszűrés)

Ezenkívül van maga az orvosi szoba, teljesen olyan,mint a Halálbiztos diagnózisban, szőnyeg, nagy íróasztal, könyvespolc rogyásig mindenféle könyvekkel és egy vizsgálóasztal.

És van a VÁRÓ.

A váró szintén egy szoba, benne körberakott székekkel, magazinok, prospektusok, ahogy azt kell. Két növény is van. Valamint a falon egy papíron iromány, címe ” The Crack”.

Először azt gondoltam, a kokainról szól, kicsit furcsállottam is, hogy annyi kábítószer közül vajon miért ez az egy érdemelt egy külön kifüggesztett tájékoztatót. De nem. Semmi kábszer, semmi drog. Hanem valami egészen más, mégpedig egy tájékoztató arról, ami még van a váróban. Ez pedig a REPEDÉS.

A Repedés a várószoba felénél indul a plafonon, le egészen a padlóig. Az még hagyján, hogy repedés van, de elég jól láthatóan az épület azon része meg van süllyedve. Ezért a székek csak a fél szobát ölelik körbe, a Repedés térfelére nem lehet menni. A papír szerint a Repedés nem veszélyes állatfajta, etetni tilos, elvan magában, ha senki sem bántja. Folytak ilyen irányú tevékenységek, azzal a nemes szándékkal, hogy a Repedés megszűnjön és az egész váró fogadhassa a betegeket, ezek azonban azt tárták föl, hogy a Repedés megbolygatása a földszinten a tetőgerendák megroskadásához vezetne, ami beláthatatlan következményekkel járna, de legalábbis bűzlene a fejétől a hal. Úgyhogy csak akkor fogják háborgatni a Repedést, amikor önkormányzati segítséggel az egész épületet rendbe tudják hozni. A papír 2009 óta lóg a falon. (Addig pedig a Repedés a barátunk. Ezért is írom nagybetűvel. Fejlemény: a váró kikerült az előtérbe, újabb papír lóg az ajtón, miszerint a folyó munkálatok zajosak, ezért a szobát lezárták. Az nem világos, hogy a folyó munkálatok a Repedés megszüntetése céljából folynak-e, erről hallgat a tájékoztató. Valahol legyen már csönd. Legalább.)

A helyet már láttuk, ismerkedjünk hát meg az orvosokkal!

A rendelőben 3 orvos dolgozik, Dr. Laurie, Dr. Leggate és Dr. Branchfield. A Dumbarton Roadon rendel továbbá Dr. Pinkerton, aki csak oda korlátozódik.

Dr. Pinkerton, már a neve alapján is, egy Agatha Christie regény szereplője is lehetne (Lavinia Pinkerton a Gyilkolni könnyű c. regényben tűnik föl.). A helyszín csak erősíti a hatást, az a rendelő ugyanis egy ilyen “cottage” jellegű házban van, ami már kívülről is britesen romantikus.

cottage a Dumbarton Roadon

Dumbarton Road-i kunyhók

Dr. Pinkertont egy szép nyári napon látogattam meg, egy nőgyógyászati probléma ürügyén. Beinvitált a zegzugos kunyhó rendelőjébe.

Rögtön az elején letitsztáztuk, hogy még nem szültem. Ez rendben is van. Aztán megkérdezte:

-Akkor most azt szeretné, ha megvizsgálnám? (Ennél viccesebb csak az, amikor Dr. Branchfield azzal indít, hogy “Hogy van?”. Hát hogy lennék. Nyilván nem jól, mert különben nem lennék itt.)

Hát, igen, ezért jöttem volna, hogy megvizsgáljon. -Jól van, akkor vetkőzzön le, feküdjön az asztalra. Elhúzom ezt a függönyt, jó? Nem mintha bárki is bejönne ide, de azért elhúzom. Jó.

-Szed valamilyen gyógyszert?

Mondom, hogy igen, M-et, de annak most megváltozott a neve, valamire, csak nem emlékszem. -Jaa, tudom, arra az R-betűsre, nem? (De, tényleg arra.)

-Akkor most megvizsgálom, jó? -Jó. -De várjon egy picit, mindjárt jövök. Kimegy a függönyön kívülre – ahol senki sincs, ugyebár – és matat a táskájában. (Szerintem tuti updatel-te a facebook stástuszát: Megint egy beteg!) Visszajön. -Akkor megvizsgálom. De kézzel vizsgálom meg, jó? Jó, ez is jó. Minden jó.

Vizsgál, vizsgál. Hát, ő azért megnézi műszerrel is. Jó. Nézze. Nézi. -Jaa- egyenesedik fel-, amúgy behívhatom az egyik nővért, ha akarja, hogy itt legyen, ezt elfelejtettem mondani. (Azt nem értettem, hogy akkor a nővér vizsgál és ő fogja a kezemet vagy fordítva, de a lényeg a támogatás lett volna.) Nem, nem kell, jó ez így.

Köhögjön. Köhögök, ő vizsgálódik, nem sok sikerrel, nem nagyon lát semmit. – Jaa – második felegyenesedés – , inkább előveszek egy kisebb műszert, ami azoknak a nőknek van, akik még nem szültek, jó? Hát, ez igen jó, merthogy ezzel kezdtük rögtön. Nem az itt a kérdés, hogy hat évvel ezelőtt szültem egyet vagy a múlt héten hatot, hanem, hogy egyáltalán nem szültem még. Új műszer. Köhögjön. Köhögjön még egyet. Álljon csak le a padlóra. Köhögjön. Na, most feküdjön csak vissza. Köhögjön. -Hát, ő azért csak megnézi mégegyszer a nagy műszerrel, jó? Nem jó, de jó.

-Hát. Beutalom magát egy klinikára, ott jobb a felszerelés, jobban meg tudják nézni.

Jó!

A beutalás egyszerűent ment, kinyomtatott két matricát, az egyiket ráragasztotta egy lapra, a másikat a füzetébe, nekem meg várnom kellett otthon egy levelet, ami egy héten belül meg is érkezett egy időponttal, hogy mikor menjek.

Amúgy van egy újabb papír kint. Ugyanis Dr. Laurie eltörte a lábát és nem rendel. Ezért megértésünket kérik, főleg a húsvéti időszakban. Nem tudom, hogy ez egy nyílt lábszártörés vagy egy fractura femoralis vagy mi a guga lehet, de még mindig lábadozik. Szó szerint. Most aztán biztos nem furikázik a pöpec fekete BWM-jében (vagy mijében).

Egyébként általában őhozzá járok, ő egy idősebb, őszhajú doki. Szöges ellentétben áll az autójával, ami nagyon menő. Ő meg nagyon aranyos és nagyon sokat beszél, állandóan legalább 20 perc késésben van a betegfogadással. Nagyon szívélyes, mindent elmond, azt is, amit nem kérdeztél, és állandó hadakozásban áll a számítógéppel. (A rendelőben nincs asszisztens, csak az orvos, és ő írja be a gépbe, hogy mi történt a rendelésen, mit írt föl, stb.) Tíz ujjal géppel – nyolccal keres, kettővel üti le a billentyűket.

Dr. Branchfieldet is bírom, ő szerintem olyasmi idős lehet, mint én. De legalábbis fiatal. Minden alkalommal megkérdi, hogy mivel foglalkozom, meg azt is rendszeresen, hogy honnan jöttem, de sosem jegyzi meg. Viszont ügyesen vesz vért. Aztán meg aranyosan leragasztja egy kis kör-ragtapasszal.

Amúgy tegnap este hívott az asszisztensnő, hogy megvan a véreredményem, elmondta az eredményt és hogy  Dr. B. írt föl vasat, úgyhogy majd menjek el a receptért.

Elégedett vagyok a helyi orvos ellátással és a működéssel. Azt hiszem, következőnek a fodrászról írok. Az korántsem ilyen fejlett és  feleennyire sem vicces. Nem. Az egyáltalán nem vicces.

Szűz Mária és a levél

2010 szeptemberében költöztem Glasgowba, a hónap végére már egy szuper kis albérletet találtam a West Enden.

A lakást bútorozottan vettem ki, de hiányzott még a matrac az ágyra. Az ügynök megnyugtatott, hogy legkésőbb délre megérkezik, de ha mégsem, akkor csak csörögjek rá és intézkedik.

Dél táján kopogtak is. -Remek!  – gondoltam, miközben ajtót nyitottam. Egy langaléta, vöröseshajú embör állt az ajtóban, szemüveges, érdekes benyomást keltő. Hogy ő keresztény (christian) és látta Szűz Máriát (Virgin Maryt)  – mondta, – ide bejönni pedig nemide kellett volna jönnie hanema másik lakásba ésmi a nevem.

Te jó világ! Alig két órája lakom ebben a lakásban, Glasgow egyik legjobb környékén és már megtalált egy pszichopata-hittérítő, aki még a nevemet is tudni akarja!

Kicsit meg voltam illetődve és még küzdöttem a glasgowi akcentussal is, úgyhogy illedelmesen rákérdeztem, hogy “Mi?”

És akkor megismételte! Hogy:

Ő James Christie, a szemközti lakásból és kapott egy levelet a Virgin Mediától, illetve hozzá volt bedobva, de nem az övé, és arra gondolt, hátha az enyém. Mi is a nevem?

Azóta csak pszichopatának hívom (a háta mögött, szemtől szembe Mr. Christie-nek), és időről-időre eldumálgatunk a lépcsőházban vagy az utcán, ha összefutunk. Szoktam vele álmodni is: rendszeresen megkéselem az álmaimban, illetve egyszer ő volt a baltás gyilkos. (Most kicsit elbizonytalanodtam, ki is a pszichopata?! :D) Bár a tegnapi álmomban jóba lettünk, még a lakásba is behívtam körülnézni. Haladok a fejlődés útján. Fejlődök a haladás útján. Utalok a fejlődés haladán.

Frank, az őshonos scotfajta, Sly és a kutyák

Zóli az egyike azon kevés embereknek, akikkel tuti a röhögés, ha összeverődünk. Legyen bármekkora is a csődület.

röhögés az ágyon a Tridentben

Ez kééész…!

Szerintem kb. egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen ember van, a másik Hédi. Na jó, meg Lea. Meg Robcsi is, de most Robcsiba amúgy is szerelmes vagyok, mert rakott föl régi  képeket a fészbukra, és olyan szépeket üt-vág-nem-apád-rúg rajta, hogy most beleszerettem. Mert amúgyis szerelmes vagyok a Sylvester Stallone-ba, de ilyeneket még ő se csinál határba se 🙂

Vissza Zólihoz.

érkezés Delhibe

Üdv Delhiben, Zoli & friends!

Honfoglalás óta nem láttuk egymást, beszélgetni meg valamikor tatárjárás idején beszélgettünk utoljára, szóval a szombati jóidőre tekintettel beterveztük A Sétát. A muszlim center felé tett rövid bemelegítőt (a pólóban-pulóverben levő)  Zoli arra használta, hogy röviden bemutassa a szomszédait (nekem, aki egy vászonblézert húztam a rövidujjúmra, mert azért sütött a nap, sütött, de annyira azért mégse). Ezek közül legérdekesebb Frank, aki talán az egyetlen igaz skót a lépcsőházban (idézem: Ha megnézed a wikipédia szócikkét Skóciáról, akkor ott Frank fényképét látod a helyi lakosnál), kicsit idős, kicsit tud mindenkiről mindent és mindent elintéz. Rendelkezik továbbá 10 galambbal (5 fiú, 5 lány, szigorúan!) a hátsó kertben, valamint 2 kutyával a lakásban, akiket becsületesen visz is sétálni. A két kutya közül az egyik foxi, a másikra nem emlékszem, és az egyik csöndes és várja, hogy Zoli megsimogassa, a másik mindig ugat, de arra nem emlékszem, hogy az ugat-e, amelyik foxi.

Hogy hogy nem, ezen a délelőttön Zoli összetalálkozott Frankkel és a nem ugatós kutyával a lépcsőházban. Nagy meglepetésére. Rá is kérdezett, hogy tán csak nem baj van, hol a másik kutya? Amott fönt – mutatott Frank a lépcsőfordulóra, ahol valóban ott is állt a kutya. Csöndben. Zoli hangott is adott a kételyének, hogy tán mégiscsak van valami baj, mert hogy nem ugat ez a kutya. Hogyhogy nem ugat? Mindig ugat. Frank nem lacafacázott, röviden tömören közölte az értetlen magyarral a probléma okát: – M e l e g e  van.

 

Tegnap volt nyár

Tegnap volt nyár, bizony, bizony, már reggel hétágra sütött a nap, egy felhő sem volt az égen, 22 fok volt, még este 6-kor is 21 fok és verőfény, amikor a munkából jöttem haza!

A mobilomon van egy időjárás alkalmazás, ami az aktuális hőmérséklet, a napi és éjszakai várható fokok mellett még képpel is jelzi, hogy mit látunk, ha fölnézünk az égre. Használat után letettem a telefonom, a képernyő elkezdett sötétülni és ahogy hirtelen odanéztem, valamit láttam, amit nem tudtam hirtelen hova tenni. Egy nagy kerek narancssárga kör! A nap! Felhő nélkül! (Jóvanna. Ilyet még nem mutatott sose.)

Ki is élvezte mindenki, nyári ruhák, papucsok, sortok…Tegnap volt nyár, 22 fok, hogy mára 12-re essen a hőmérséklet. Vissza a “rendes” kerékvágásba.

Szóval mit is tanultam a skót időjárástól?

Esőben is lehet szabadtéri programot tervezni. A zuhogó eső  nem indok semminek az elhalasztására.

Ellenben, ha kisüt a nap, akkor azonnal ki az utcára, mert nem tudhatod, meddig tart!

Bármilyen ruhát lehet bármilyen évszakban viselni. Egyszerűen nem lehet arra várni, hogy majd olyan idő lesz, hogy föl tudd venni  a pántos ruhádat vagy a legújabb csini szandálodat. Ha tél van, hát tél van. És?!

Amennyiben egy esernyőnek két, ellentétes oldalon levő drótja még ép, az az ernyő addig még teljesen használható. Nem szemét.

Szombaton ne aludj sokáig és ne húzd a felöltözést. Mert ha igen, és történetesen süt a nap, már nem fog, mire elkészülsz. És nem, nem lesz másnap jó idő.

Ernyő nélkül sehova!

Ha elkezd szemerkélni és azt gondolod magadban, ezért a kis esőért még nem nyitok ernyőt… Na, akkor kell nagyon gyorsan kinyitni, mert mire előhalászod a táskádból, már zuhog.

Szemerkélő esőben jobban megázol, mint egy zuhéban.

Audio-animatronic versions of Mary Poppins and...

Audio-animatronic versions of Mary Poppins and Bert in The Great Movie Ride. (Photo credit: Wikipedia)

Van nyár dörgés-villámlás nélkül. Nem is egy.

Mary Poppins nem azért érkezett és távozott  széllel, mert olyan csudálatos volt. Nem volt választása.

Van olyan ország, ahol nem csak az extrém időjárásra nincs a tömegközlekedés fölkészülve, hanem a mindennaposra sem. (és nem Magyarországra gondolok)

Ebből következik, hogy bármilyen éppen aktuális időjárási viszony indok a közlekedés leállására. Hidegben lefagynak a vezetékek, melegben olvadnak a sínek és a vezetékek, ha esik, akkor pedig a víz áraszt el mindent.

Nagy-Britanniában két évszak létezik. Az esős, és az esős-és-hideg.

Ha van egy kis hó télen, az alapjaiban írja át a légi, szárazföldi, stb. közlekedést. Gyakorlatilag nullára redukálja.

A skótok nem teljesen elveszett emberek. Egy kolléganőm jegyezte meg 2010 fagyos-havas-vonatleállós telén: Biztos lehet valamit csinálni, hát Oroszországban is járnak a vonatok!

Hédi barátnőm bölcs mondásával zárnám:

“A britek azért beszélnek mindig az időjárásról, mert nem tudnak mit kezdeni vele.”

Téged mire tanított az időjárás?