FIGYELMEZTETÉS: az alábbi bejegyzésből hiányoznak a képek. Nem akarom már tovább halasztani, ezért a leírást közlöm most. Amint sikerül egyezségre jutnom a laptopommal, frissítem a posztot.
Áprilisban Aberfoyle-ban jártam, egy könnyű, rövid túrán. Kellemes ütemben, napsütésben másztunk fel a Doon Hillre, hogy megnézzük, hol is élnek a tündérek.
Térkép (útvonal: Glasgow, City of Glasgow – Aberfoyle): itt
Térkép a környékről (indulás a Scottish Wool Centertől): itt
Erre a kirándulásra gyerekeket és kutyákat is lehet bátran vinni, nem rendszeres gyaloglók is meg tudják csinálni. (Velünk volt egy lány, aki mozgássérülten is bevállalta, a dombra nem mászott fel, de végig bírta. Igaz, utána lestoppolta a legközelebbi pubot ebédhez, mert tovább már nem vitték a lábai 🙂 )
A Wool Centerben van nyilvános wc, egy kis kávézó, ahol valami étekféléhez is juthatnak az éhesek – bár tapasztaltabbak tanácsolták, hogy inkább valamelyik pubba menjünk, ha jót akarunk enni – és eszméletlen mennyiségű skót gyapjúholmi, pulóverek, sálak és az elmaradhatatlan skót szuvenírek.
A center körül birkák, kacsák, pásztorkutya és egy egész csapat bagoly volt. Itt láttam életemben először barna birkát, amit, sajnos, nem fényképeztem le. A túra végén ide értünk vissza, ahol rövid bemutatót tartottak kacsapásztorlásból. 🙂
A séta elején rögtön egy kisebb csapat tehénbe és borjaikba botlottunk, köztük a híres Highland cow-ba, azaz a skót felföldi tehénbe. Az út végig viszonylag lapos, több kis patakon átívelő híddal, sok vidám, patakba-pocsolyába egyaránt élvezettel ugráló kutyával, gyönyörű kilátással.
Maga a domb sem magas, szerintem maximum egy negyedórába telhetett, mire felértünk a tetejére. Kényelmes, könnyen járható út vitt fölfelé. Egészen a dombtetőn álló fákig, ami messziről inkább tűnik egy szemétdombnak, közelebbről azonban kiderül, hogy felnőttek és gyerekek hagytak itt üzeneteket, emléktárgyakat, mindenféle holmikat a tündéreknek.
A stirlingi önkormányzat vésette-faragtatta a fatörzsekbe a tündérlakokat, azzal a céllal, hogy idevonzza a turistákat. Aberfoyle amúgy egy kis falu, sok földdel, juhokkal, lovakkal. Kicsit vidékiesebb, mint amit a Kisvárosi gyilkosságokban láthatunk, de biztos vagyok benne, hogy pont ugyanolyan drága itt élni. Tipikus nyugdíjas-de-még-aktív bankigazgatók és gazdag részvényesek bájos és csöndes lakhelye. 🙂 Bájos. Ez az egy szó remekül leírja. Nincs idegeskedés (mert ha ide tudtál költözni, nincsenek anyagi gondjaid), nincs rohanás (mert a birka nem nagyon szalad el előled, más meg nagyon nincs).
De honnan tudta a stirlingi önkormányzat, hogy itt élnek a tündérek?
Nem mástól, mint Reverend Robert Kirktől, aki az aberfoyle-i egyházközség tiszteletese volt.
Robert Kirk 1644-ben született James Kirk tiszteletes hetedik fiaként és később maga is tisztelendőként szolgált Balquhidderben, majd az Aberfoyle egyházközségben. Bár szülei szegények voltak, Robertet a dunblane-i presbiterek támogatták, így az iskola elvégzése után teológiára ment a St. Andrews Egyetemre (ami a Tövismadarak c. filmből is ismerős lehet, de William is itt ismerte meg Kate-et), doktori fokozatot később Edinburgh-ban szerzett. Első fia, Colin, első feleségétől, Isobeltől született, akinek a halála után a tisztelendő Campbell of Fordy egy lányát, Margaretet vette feleségül. Közös gyermeküket Robertnek hívták.
Kirk tisztelendő leginkább a könyvéről híres, amit 1691-ben írt, The Secret Commonwealth of Elves, Fauns, and Fairies, azaz A törpék, faunok és tündérek titkos szövetsége címmel. Olyan emberekről, köztük saját magáról is, szóló történeteket írt meg, akiknek volt kapcsolatuk a tündérek világával. Hitte, hogy a Doon Hill az átjáró a tündérek világába. A könyvet megjelentették és mind a mai napig kapható némely könyvesboltban, illetve online (ISBN-10: 0486466116).
Robert Kirk tiszteletes 1691-ben halt meg ismeretlen körülmények között egy éjszaka, amikor kiment a Doon Hillre és ott összeesett. Rátaláltak és hazavitték, ahol végülis meghalt. Valószínű, hogy szívinfarktus végzett vele, de a legenda szerint tulajdonképpen nem is meghalt, hanem a tündérek vitték el. Nem sokkal később látomásban jelent meg unokatestvérének, Grahamnek, akinek azt mondta, nem halt meg és Graham fiának keresztelőjén meg is fog jelenni. Ez lett volna az egyetlen módja, hogy visszajöjjön. A terv szerint, amint megjelenik, Grahamnek meg kell egy tőrrel dobnia. Ez volt hivatott rabságából kiszabadítani. Graham azonban túlságosan ijedt volt ehhez, így a tiszteletes nem szabadult meg. A helyi temetőben ugyan van egy sírja, de a hiedelem szerint lelke még mindig a dombon álló magányos skót fenyőben van.
Kiadatott könyvén kívül a tisztelendő arról is ismert, hogy ő fordította le először gaelic-re a Bibliát.
szimplanjo.net 