Versvasárnap #21

búcsúzik Vanda és Judit

Vurst Vanda Telik Eme zordon helyen leláncolt az élet, menedékem: már csak a saját testem védhet. Itt kavarognak bennem a zengzetes szavak, s lassan közelebb lépnek, hogy vállon ragadjanak. Messze visz most innen, elcsal az emlékezet. Eléd tárok –nézd hát- titkos, elzárt képeket. Nincs itt már senki, elment a sok idegen. Merengőn nézek át a … Bővebben: Versvasárnap #21

Versvasárnap #18

búcsúzik Vanda és Judit

Vurst Vanda cím nélkül Ott, ahol büszkén állnak azok a néma, nagy hegyek, ott még lovon jár az est, de messzire kerüli azt a helyet... Lenn a völgyben kúszik egy folyó, a sötétlő erdőben lúdvércek laknak. Elűzik a farkasokat, hátha valaha zsákmányukhoz jutnak... Lassan a homály fojtja meg a házat, vihar törte be a kicsiny … Bővebben: Versvasárnap #18

Versvasárnap #17

búcsúzik Vanda és Judit

Vurst Vanda Angyal   Mikor megszületett, fényes volt és tiszta, a szeretet az, ami a világra hozta. Mindig a nap felé utazott, ha sütötte az arcát, magában mosolygott. Tűzbe esett a lelke, s ő énekelt felette. Aztán véres könnye hullt, s többé egy szót se szólt. Lassan lélegzik, a szíve hallgat. Vállát nekiveti az öreg … Bővebben: Versvasárnap #17

Versvasárnap #16

búcsúzik Vanda és Judit

Vurst Vanda Akkor jöttél Akkor jöttél, mikor nem is vártalak. Csak a szerencsén múlt, hogy ki nem zártalak. Gyere gyorsan be a házba, vesd le átázott ingedet, hozok neked forralt bort és mesélj el mindent, amit lehet! Mondd el, milyen volt eddig az utad, s voltak-e olyanok, kik neked ártottak? Emlékezz arra, ha átsegített valaki … Bővebben: Versvasárnap #16

Versvasárnap #14

Vurst Vanda Az átb@szott leány dala Amikor még dombon volt a tanya, én voltam vágyaid alanya. Hittem amit akartam, hagytad;az évek teltek, nem esett le, hogy nem erősségeid az érzelmek… Úgy érdekeltelek, mint a patkányt a süllyedő hajó… De már tudom, hogy annyit se érsz, mint egy akáckaró (azt legalább az ember leütheti, aztán megy … Bővebben: Versvasárnap #14

Versvasárnap #13

búcsúzik Vanda és Judit

Vurst Vanda verse Elmegyek innen holnap, messzi nyugatnak, ahol Rám kutyáid már hiába ugatnak. Elmegyek innen végre, hogy kilépjek a fényre és ne halljam zúgását királyi dacodnak. Menekülök nagy folyókon túlra, elbújok sötét dombok mögé és nem gondolok az átszenvedett múltra. Ott rejtezem az éjszakában, a téli viharok szavában, a nád közt sóhajtó tavak vizében, … Bővebben: Versvasárnap #13