Ismerős mondat? Már kiscsoportban is megy mindenkinek. Vagy nem?
A munkahelyen jelentkeztem a Multicultural Networkbe – olyan önkénteseket kerestek, akik az angolon kívül bármely más nyelvet beszélnek, hogy egy hátrányos helyzetű környéken levő óvodának, a Govanhill Nursery-nek fordítás-tolmácsolásban segítséget nyújtsunk.
Az iroda és az óvoda kapcsolatát egy rövid, kb. 1 órás látogatással kezdtük, néhány hete, ahol az óvoda igazgatónője beszélt a körülményekről, a gyerekekről, de főleg a szülőkről, illetve a várt segítségről.
Jelenleg 80-90 gyerek jár az oviba, köztük autisták és siketek is, a gyerekek 92%-a nemangol anyanyelvű (főleg menekültek gyerekei). Bár többségük beszél angolul, előfordul az is, hogy olyan gyerekekkel kell foglalkoznia a 8 állandó óvónőnek és a 2, angolt mint tanult nyelvet oktató tanítónak, akik egyáltalán nem beszélik a nyelvet. Az augusztusban kezdődő tanévben 107 gyereket várnak.
A legnagyobb problémát mégis a szülők, illetve az ő nyelvtudásuk jelenti, de sajnos nem csak ezzel kell harcolnia az óvónőknek.
Az oviba a környező utcákból járnak a gyerekek, sokan egyszülős családban élnek, nemritkán 6-12(!) testvérrel együtt nyomorogva az egy-két szobás lakásokban, ahol néha még wc/fürdőszoba sincs. Sok gyerek évközben kimarad, néha gyermekelhelyezési viszályok miatt visszaviszik őket a saját országukba, néha az óvónők sem tudják, mi történik velük.
Beiratkozáskor az óvónő körbevezeti a szülőket, levetít nekik egy powerpointos bemutatót, jó sok képpel, és közben angolul magyaráz szegény szülőknek, nem számít, hogy azok akár egy szót is értenek-e. A csapatunk ebben is fog segíteni, hogy ezt a bemutatkozó vetítést több nyelvre is lefordítsuk, illetve a havonta megjelenő hírlevelet is segítünk először a legfőbb 5 nyelvre, majd mind a 21-re rendszeresen lefordítani. Továbbá szülői értekezleten tolmácsolunk majd, és a szülő-óvónő párbeszédet is segítjük. (Jelenleg ez úgy megy, hogy vagy a szülő némán végigállja az értekezletet és nem ért semmit, vagy a gyerek fordít neki.) Jelenleg egy magyar gyerek van.
Csak egy konkrét eset:
Egy roma család érkezett a oviba, a kommunikáció a következőképpen zajlott.
angol<–>spanyol<–>szlovák<–>roma
Az apuka sógora a romát szlovákra fordította, amit egy barátjuk spanyolra ültetett át. A spanyolt a skót óvónő szerencsére értette, így 4 nyelvből és 4 emberből megúszták.
A szülők többsége nem beszél angolul, így például azt sem tudják, hogy reggel, amikor behozzák a gyereket, be kell írni a regiszterbe és jelölni kell azt is, hogy ki jön érte délután (anyuka, sógor, szomszéd). Ez aztán olyan helyzetekhez vezet, hogy az óvóda udvarán gyülekező csoportban az óvónénik fölfedeznek egy gyereket, aki senki csoportjába nem tartozik, nem tudják, mikor hozták be, csak ellődörgött a többiekkel valahogy. Vagy, az a nem éppen veszélytelen helyzet alakul ki, hogy megjelenik egy ember délután, aki mobiltelefonon mutogat egy fényképet, hogy ő ezért a gyerekért jött.
Ez azért is veszélyes, mert Glasgow egyik legrosszabb negyedéről van szó, ahol, az igazgatónő elmondása szerint a gyerekkereskedelem is virágzik. A környező utcákban levő kebabosoknál bordélyokat üzemeltetnek, itt például szokásos kérdés az ” Egy kebab, egy light kóla?” mellé a “Fiút vagy lányt szeretnél, hány éveset?”. De a veszély nem korlátozódik az indiai/török és egyéb büfékre. Látogatásunk előtt pár héttel – meséli az óvónő- három férfi próbált meg a kerítésen bemászva elvinni egy gyereket. Az okok tisztázatlanok, az óvónőknek sikerült megakadályozni a gyermekrablást. Most egy, a bemászást megakadályozó drótot próbálnak föltenni, ami az udvar többi oldalán már van. Sajnos, ez a fal viszont a szomszéd házé, ezért arra nem tehetik föl, először egy saját falat kell felhúzniuk, amihez külön engedély kell. Addig pedig résen vannak.
Az épületbe egyébként két zárt biztonsági ajtón keresztül lehet csak bejutni, amit a gondnok/portás nyit. Nyitott. Az állás megszűnt. Az igazgatónő még nem tudta megmondani, hogyan oldják meg a problémát.
A bejáratnál egy ruha- és cipőadományokat gyűjtő konténer áll. Az egyetlen Glasgowban, amin hatalmas lakat lóg. “Itt akkora a nyomor, hogy muszáj lezárnunk, mert nem beleraknak, hanem elvisznek belőle” – magyarázta az igazgatónő.
Jó hír az, hogy bár a környék roppant veszélyes, az óvóda épületét még soha nem rongálták meg, nem festették le graffitikkel. A környékbeli lakók szeretik az óvodát, szemmel tartják az ablakokból, nem engedik, hogy vandálok garázdálkodjanak.
szimplanjo.net 