Lockdown, azaz lezárás a neve az Egyesült Királyságban a teljes korlátozásnak, amit élünk, szinte folyamatosan március óta. Skóciában március 23-án kezdődött és azzal járt, hogy csak az élelmiszerüzletek és gyógyszertárak lehettek nyitva, az emberek elhagyhatták ugyan a lakhelyüket, de csak, ha muszáj volt dolgozni menniük, bevásárlás céljából, illetve napi egyszeri testmozgás miatt. Az utazást 5 mérföldre kellett korlátozni, ez azóta is érvényben van.
Nyár közepén már olyan “lazák” voltunk, néhány étterem is kinyitott és fodrászhoz is lehetett menni, már persze ott, ahol a besorolás megengedte. Ez nem tartott sokáig, őszre megint jöttek az újabb szigorítások, karácsony után pedig rögtön jött egy még szigorúbb korlátozás – egész Skócia lezárva, senki nem látogathat, illetve fogadhat látogatót az otthonában és megint csak az élelmiszereket áruló boltok, gyógyszertárak, illetve az elvitelre ételt készítő helyek lehetnek nyitva. Ritkábban járnak a buszok, a vonatok, a gyerekek otthon tanulnak. Február 15-től pedig bárki, aki Skóciába jön, köteles 10 napot hotelkaranténban tölteni, aminek a költsége £1750 (kötelezően fizetendő!).
Ezalatt a majdnem 1 év alatt rengeteg panaszt kaptam az ismerőseim köréből, illetve láttam posztolva facebookon. Több nőismerősöm is osztott meg olyanokat, amik azt az üzenetet hordozták, hogy csak akkor vagy jó, ha mindennap topon vagy, 100%-osat nyújtasz, sminkben, rendezett frizurával és csinosan föl vagy öltözve. A legutóbbi egy facebook emlék volt, ami arról szólt, hogy az illető szégyelli magát, amiért elérte a mélységnek azt a megbocsáthatatlan fokát, amikoris odáig süllyedt, hogy szabadidőnadrágban láthatták a házon kívül! A megosztásban közölte, hogy teljesen meg van döbbenve, mennyire hajlandó manapság már topisan, igénytelenül megjelenni emberek előtt, hesteg kényelmesruhák, hesteg covidhajnembaj.
Tényleg szégyellni kell magad, hogy szabadidőnadrágot veszel fel olyan helyzetben, amikor nem köt a céges business dresscode, amikor nem kell elmenned otthonról sehova vagy ha igen, akkor csak kiugrasz a boltba (mert más úgy sincs nyitva) vagy egy kis sétára (hogy mozogj)? Tényleg élvezed a hestegkényelmesruhát?
Vajon mennyire nem baj a covidhaj, amit fodrász nem látott egy ideje, ha egy egész posztot szánsz neki egy közösségi média oldalon, hogy többszáz ismerősöddel közöld, hogy igénytelennek tartod? Ami ráadásul azt is sugallja, hogy igénytelen topisnak tartod az összes nőismerősöd, akinek a haja nem látott ollót (és/vagy festéket) hónapok óta.
Ha igénytelennek tartod, miért nem “adsz magadra”? Valószínűleg azért, mert rájöttél/rájöttünk, hogy vannak helyzetek, amikor a külsőségek nem annyira fontosak. Amikor nem szürke mindennapok, hanem példa nélkül álló helyzetek vannak, amikor a kinézeted nem számít.
Természetesen tudom, miért érzel így. Mert vágysz azokra a napokra, amikor egy szépen beállt frizura, egy jól sikerült smink, egy csinos ruha, a kisimult bőr a rendesen kialudt arcodon azt jelentette, hogy jobb kedvvel álltál neki a napnak. Belenéztél a tükörbe és önbizalommal mosolyogtál magadra, mert úgy érezted, ez egy jó nap lesz! Mert vannak olyan nehézségek, amiket pusztán önbizalommal le lehet győzni. Amiken át tudsz lendülni, ha jól érzed magad, amikor úgy érzed, ura vagy a helyzetnek.
Most nem azok a napok vannak.
De ne feledd:
Smink nélkül is tudsz mosolyogni arra, akit szeretsz.
Lenőtt hajjal is tudsz bátorítólag bólintani a másiknak.
Szabadidőnadrágban, elnyűtt pólóban is ott tudsz lenni, ha egy barátodnak szüksége van rád.
szimplanjo.net 