0 óra 2 perc

Igazából 1:05 volt, de arról még nem írtak számot, szóval marad ez a cím.

És mi történt ekkor? Fölébredtem, részben, mert rám tört az éhség, részben, mert hülyeségeket álmodtam a Periwinkle blue-ról, amit a Pantone a 2022-es évre kevert ki, mint az év színét (LILA, ez egy lila szín, hiába hívják kéknek!)…

Fölébredtem és nem tudtam visszaaludni, mert egyre csak ez a blog járt a fejemben. 2013-ban kezdtem. Annyira örültem neki! Szerettem, dédelgettem, frissítgettem, de rá kellett, hogy jöjjek, hogy már inkább csak teher. Nem szántam rá időt, még akkor sem, ha voltak ötleteim és egyre inkább ahhoz a tevékenységhez kezdett hasonlítani, amit az ideális énem csinálna.

De az ideális énem nem én vagyok, hanem csak az, akit elképzelek, hogy milyennek kellene lennem. Vagy épp milyennek szeretnék lenni. De nem vagyok.

Nagyon szerettem bíbelődni a bloggal, szépítgetni, csinosítgatni. Az én művem, akármilyen is. De nem fogom tovább írni. Itt hagyom, elérhető lesz – én is szoktam kikeresni rajta dolgokat-, visszanézhető, -olvasható, mint egyfajta digitális napló.

Nehéz kimondani, de elbúcsúzom tőled, Szimplán Jó.

Közben fél 3 lett, de nem bírom kimondani. Úgy érzem, elveszne valami, belőlem, ha csak úgy hagynám… 2013. április 7-én indult a blog. 2022. április 7-ig adok időt magamnak. Ha addig foglalkozom vele, írok megint és újra tudom élvezni, akkor marad, az én kis alkotásom, ha nem, akkor viszont kimondom azt Istenhozzádot.

Au revoir,

Vuka x

Ehhez mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s