Ki mi jót csinál vasárnap délután?

Én délelőtt egy börge kávé mellett leültem a kanapéra, kicsit olvasgatni. A kanapé nagy részét elfoglalja egy utazótáska, amit azért nem tudtam elpakolni, mert rajta fekszik a macska. Szóval, befészkeltem magam a maradék helyre, mire az előbb említett macska döbbenten rámnézett. Mondtam neki, hogy jól látja, én is ideültem, mert bármilyen meglepő, én is szeretnék üldögélni a kanapén, még akkor is, ha alig van hely, mert bizonyos állatok a nagyrészét elfoglalják, ezért csak passzírozódva tudok beülni. Nem vette a lapot. Teljesen ártatlan képpel nézett rám, mint akinek fogalma sincs, ki is az a “bizonyos” állat.

∞ ∞ ∞

Épp az előbb küzdöttem meg Florence-szal. Ettől kifeküdt:

Na jó, nem erről van szó, hanem arról, hogy van egy összecsukható sámlim. Ennek az a lényege, hogy összecsukható, ha az ember nem használja és például be tudja rakni a tűzhely meg a hűtő közé, hogy ne foglaljon sok helyet. Egész kis alacsony, de nem is kell több, mert létrám, az van. Ez a kissámli viszont pont megfelelő arra, hogy az ember elérje  a konyhában a fölső polcokat meg ilyesmik.

A Home Bargainsben vettem, 2.49-ért, aminek nagyon örültem, mert először a TKMaxxban láttam, 5 fontért és már vágytam rá nagyon. Szóval hasznos kis jószág ez a sámli. Nagyon szeretem. És a macska is.

Ezért, amikor kinyitottam, hogy a szárítókötélre akkor én most nagy hévvel kiterigetek, akkor egyből ráült. Mivel hatalmas (ti. a macska), nincs már hely, hogy még én is ráálljak. Alig bírtam eltávolítani. Aztán meg, amikor le kellett szállnom egy vállfáért, alattomos módon rögtön visszaült.

Hjaj, nehéz az élet, ha az ember lányának egy macskával kell megvívnia a helyért!