Zóli az egyike azon kevés embereknek, akikkel tuti a röhögés, ha összeverődünk. Legyen bármekkora is a csődület.
Szerintem kb. egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyen ember van, a másik Hédi. Na jó, meg Lea. Meg Robcsi is, de most Robcsiba amúgy is szerelmes vagyok, mert rakott föl régi képeket a fészbukra, és olyan szépeket üt-vág-nem-apád-rúg rajta, hogy most beleszerettem. Mert amúgyis szerelmes vagyok a Sylvester Stallone-ba, de ilyeneket még ő se csinál határba se 🙂
Vissza Zólihoz.
Honfoglalás óta nem láttuk egymást, beszélgetni meg valamikor tatárjárás idején beszélgettünk utoljára, szóval a szombati jóidőre tekintettel beterveztük A Sétát. A muszlim center felé tett rövid bemelegítőt (a pólóban-pulóverben levő) Zoli arra használta, hogy röviden bemutassa a szomszédait (nekem, aki egy vászonblézert húztam a rövidujjúmra, mert azért sütött a nap, sütött, de annyira azért mégse). Ezek közül legérdekesebb Frank, aki talán az egyetlen igaz skót a lépcsőházban (idézem: Ha megnézed a wikipédia szócikkét Skóciáról, akkor ott Frank fényképét látod a helyi lakosnál), kicsit idős, kicsit tud mindenkiről mindent és mindent elintéz. Rendelkezik továbbá 10 galambbal (5 fiú, 5 lány, szigorúan!) a hátsó kertben, valamint 2 kutyával a lakásban, akiket becsületesen visz is sétálni. A két kutya közül az egyik foxi, a másikra nem emlékszem, és az egyik csöndes és várja, hogy Zoli megsimogassa, a másik mindig ugat, de arra nem emlékszem, hogy az ugat-e, amelyik foxi.
Hogy hogy nem, ezen a délelőttön Zoli összetalálkozott Frankkel és a nem ugatós kutyával a lépcsőházban. Nagy meglepetésére. Rá is kérdezett, hogy tán csak nem baj van, hol a másik kutya? Amott fönt – mutatott Frank a lépcsőfordulóra, ahol valóban ott is állt a kutya. Csöndben. Zoli hangott is adott a kételyének, hogy tán mégiscsak van valami baj, mert hogy nem ugat ez a kutya. Hogyhogy nem ugat? Mindig ugat. Frank nem lacafacázott, röviden tömören közölte az értetlen magyarral a probléma okát: – M e l e g e van.
szimplanjo.net 