Az alábbi idézetet nemrég osztotta meg az egyik húgom. (Két húgom van. Arra az esetre, ha az egyiket elveszíteném.)

“Nő vagy! A legigazibb, legszentebb és legteljesebb. Születésedtől fogva rendelkezel a talán feledésbe merült, vagy megtagadott női bölcsességgel, és akár tudsz róla, akár nem, különleges szereped van az élet misztériumában. Áldott vagy azzal a különleges képességgel, hogy mindent, ami polaritásban van – legyen az sötétség vagy fény, nő vagy férfi, vagy önmagad különböző minőségei –, át tudsz ölelni, be tudod engedni, majd önmagadon belül, átalakító módon egységet tudsz hozni a szétválasztottságba, és az egész világot, annak minden kettősségével egybe tudod szeretni. A nőiséged legnagyobb kincse, a női erőd forrása ez a képesség.”

/A Nőiség ezerszirmú rózsája c. könyv/

Az, hogy nő vagy, azzal a viszonylag prózai és/vagy/de sokkal kevésbé romantikus dologgal is jár, hogy havonta menstruálsz. (Egyszer egy videóban egy nőket alantasabb egyedekként kezelő fickó pólóján láttam egy feliratot, miszerint ő aztán nem áll szóba olyan lényekkel, akik ennyit tudnak vérezni és mégsem halnak bele.)

Ma már van mindenféle “cucc”, tucatnyi termék, betét, ilyen, olyan, illatos, pamut”érzetű”, aloe verás vagy kamillás, a tamponok különböző méretei a matrioska babákra hajaznak, így csavarodik, úgy felszívja, még a kékvérűeknek sem kell aggódni.

Lehet, hogy ez még sosem jutott eszedbe, de nem minden országban van ez így. Sok helyen a nők még mindig rongyokat használnak, amit aztán a nem feltétlen tiszta vízben mosnak ki, kézzel (“oh, ne aggódjatok – mondta a sofőrünk -, azok a nők ott a patakban, a tehenek mellett, nem a ti ruháitokat mossák, hanem a kórház ágyneműit”). Azonkívül, hogy ez nem kényelmes, nem is higiénikus és fertőzésveszéllyel jár.