… a sajtos makaróni! (Nem röhög.)
Eddig azért nem írtam róla, mert nem túlságosan szeretem, és nem is értem, mit esznek itt rajta annyira… Annyira, hogy a hétvégén, amikor a csapatommal a stand-up comedy előtt egy étterembe mentünk vacsorázni, nyolcunkból 5-en (öten!) kértek ezt. Négyen köretként más mellé, egy srác pedig egy nagy adagot főételnek. Sajtos makarónit.
Egy olyan étteremben, ahol steaket és mindenféle hamburgert, haggist és még sok minden mást is lehet rendelni. De hát mégis mit együnk? Sajtos makarónit!
A sajtos makaróni igen egyszerű étel. Olyan egyszerű, hogy már-már együgyűnek lehetne mondani. Ennek ellenére nagyon menő menü, Peter épp kifejtette nekem péntek este, hogy amikor még otthon lakott, minden héten evett, mióta elköltözött, ritkábban, de konkrétan most már hónapok óta nem! (“Ó, borzalom!” – volt mondanivalójának lényege.)
Októberben lesz hét éve, hogy itt vagyok, azóta négyszer ettem. Ebből egyszer ma, harmadjára pedig talán két hete amikor rátaláltam egy receptre, ami némi variációt adott. Értsd: gomba is volt benne. De most megihletődtem és csináltam egy olyat, de olyat, hogy ezt neked is ki kell próbálnod!
Ha szoktál járni a blogomon vagy olvastad egy receptemet itt, tudhatod, hogy nem komplikálom. Na, a sajtos makaróni, angol nevén mac ‘n’ cheese, na az kérlek a végletekig egyszerű. (Tulajdonképpen csak a tea egyszerűbb nála. ) A jégkocka és a tea között helyezkedik el a skálán.
Csinálsz fehérmártást a megdinsztelt hagymára, adsz hozzá egy kis sajtot, beleforgatod a tésztát, az egészet bele egy tepsibe, a maradék sajttal megszóród, addig sütöd, amíg a sajt megszárad a tetején. Ennyi. (Na jó, Peter kapott a tetejére egy kis pestot is az étteremben.)
Ez, kérlek, sehol nem ér föl még egy sajtos-tejfölös tésztával sem! Annak legalább íze van, az egyszerűsége mellé.
Szerencsére jack monroe-nak van annyi érzéke a főzéshez, hogy nemcsak olcsó, de nagyon finom, ízletes ételeket tud varázsolni, pennykből. A múltkor gombára kerestem rá a blogján és akkor jött szembe velem a gombás-sajtos makaróni, ami már önmagában is sokkal jobban hangzik, de jól föl is turbózza, illetve ad ötleteket, hogy mivel lehet még finomabbá tenni.
Leírom az alapreceptet, az ötleteivel is, de megspékelem azzal, amit én tettem hozzá, leginkább azért, mert 26 nap múlva költözöm és most ki akarom magam enni a fagyasztóból (mert 26 nap múlva költözöm, vissza Glasgowba!).
Hozzávalók:
1 v.hagyma
1-2 gerezd f.hagyma (opcionális, de komolyan, ki hagyná ki? Én rögtön hármat is tettem.)
1 evőkanál liszt
4 dl tej
15 dkg gomba (bár igazából amennyit akarsz)
1/2 labdányi mozzarella (nekem nem volt, fél marék reszelt sajt pont megtette)
pici mustár (ezt elfelejtettem most, de elsőnek beletettem)
20dkg tészta (nekem penne szokott lenni itthon)
15 gr reszelt sajt (+ a fél marék)
pici olaj, só
Hagymákat olajon megpuhítod, evőkanál liszttel meghinted, majd meglöttyinted egy pici tejjel, jól összekavarod, hogy ne csomósodjon és szép fokozatosan adagolod hozzá a tejet. Kicsit sűrűsödik a cucc, de folyós lesz. Itt beletörögeted a gombát (vagy hozzárakod, amit már földaraboltál), hozzáteszed a mustárt és a mozzarellát, majd összefőzöd, amíg az egész szépen össze nem olvad (már a sajt, nem a gomba, arra ne várj). A főtt tésztát óvatosan hozzákevered és az egészet egy tepsiben betolod a sütőbe, miután megszórtad a tetejét sajttal. (Lehet alá, illetve a tetejére szórni zsemlemorzsát, de nem hiányoltam, ha nincs, ne aggódj rajta.)
Addig sütöd, 150-180 fokon, ameddig a tetején a sajt meg nem olvad. Igazából már össze van főve, tehát inkább csak az ízén lendít még egyet ez sütés, nem az állagán. Itt elég sok ilyen “baked pasta” (sült tészta) van, de ez semmi különöset nem jelent, mindössze ezt az összesütést, ha esetleg olvasod valahol angolul.
Mivel a gombát már elhasználtam, ezért az most nekem kimaradt, a hagymákhoz viszont még adtam egy lereszelt szárzellert (ez jack monroe ötlete, bár szerintem ő a sima zellerre gondolt, de nekem szár volt csak itthon, amit egyébként mogyoróvajba szoktam tumkodni uzsira) és liszt+tej mártáshoz mozarella híján/helyett megamúgyismiértisne, tettem 2-3 teáskanál túrót. Ezt fölrottyantottam, miután tettem még bele fagyasztott spenótot (mert most éppen kieszem magam a fagyasztóból, ugyanis 26 nap múlva költözöm vissza Glasgowba!) és a só mellé még őrölt szerecsendiót (jm ötlete), egy hintésnyi fahéjat és egy csipet chillit (ez is jm ötlete). Miután összekevertem a tésztával, a tepsiben hozzétettem még egy apróra darabolt paradicsomot is, mielőtt még annyira megromlana, hogy ki kellene dobnom. És… annyira… de annyira… finom lett, hogy csak na…! Azt hiszem, már nem is lehet sajtos makaróninak hívni.
Megjegyzés: ha nem szereted a spenótot főzeléknek, érdemes így kipróbálni, teljesen más az íze, de szerintem bármilyen zöld salátaszerűség is megteszi, ami a te ízvilágodnak megfelel. A spenótfőzeléket ki nem állhatom, de más formában otthon soha nem ismertem, itt próbáltam ki egyszer mandarinos salátaként, azóta gyötör a gondolat, hogy miért kell ezt a finomságot a menzán megutáltatni a gyerekekkel?!
szimplanjo.net 