Milyen külföldön élni?

Hiányzik a vihar. Amikor dörög az ég és villámlik. Amikor hirtelen annyi eső lezúdul, hogy olyan, mintha öntenék. Amikor fúj a szél és hirtelen, mintha megrepedne egy nagy vászon, ahogy dörög, és nappali világosság lesz a villám miatt a szobában. Itt nincs vihar. Csak eső van, meg szélvihar meg hóvihar, de az is a szél miatt. Nem mondom, gyönyörű tud lenni, amikor állsz az iroda üvegfalánál és nézed, amint vízszintesen esik az eső vagy a hó, mert akkora a szél. De nekem hiányzik a vihar.

Hiányzik a harangszó. A déli, a reggel hétórási, az esti misére hívó. Kőbányán három templom közelében laktam, minden hétvégén hallottam a harangokat. Itt nincsenek harangok. Vagy ha vannak is, nem kongatják őket. A fagyiárus kocsi zenéjét lehet hallani hétvégenként vagy a sirályok hangját. Hiányoznak a harangok.

Hiányzik a tavasz illata. Amikor mész az utcán és beleszagolsz a levegőbe és édes virágillat van és rügyillat. Amikor olyan a levegő, mintha valaki állandóan légfrissítőzne, csak sokkal jobb. Még a lakótelepen járva is érzed. Itt nincs illata a tavasznak. Friss a levegő, tavasszal itt is rügyeznek a fák és nyílnak a virágok, sok parkban sok virág, de nincs az az illat. Hiányzik a tavasz illata.

sétány a budai Várban

A budai Várban

Hiányzik a gyümölcsök íze és a zöldségeké. Amikor egy szelet paradicsom földobja a parizeres kenyered (hiányzik a parízer is). Amikor beleszagolsz a paprikába és érzed az ízét már az orrodon keresztül. Amikor a barack leve lefolyik  a karodon, akárhogy vigyázol is. Amikor nyáron dinnyét eszel tonnaszám és soha nem unod meg. Itt nincs íze a gyümölcsöknek és nincs illata a zöldségeknek. Minden van, mindig lehet kapni szinte minden egzotikus fajta gyümölcsöt is, óriási a választék a zöldségekből, de se illat, se íz. Nekem hiányzik a gyümölcsök íze, a zöldségek illata.

Nekem hiányzik a cukrászda. A fagyik, a sütik és a torták. Itt van egy jó fagyizó Glasgowban meg Largsban, de nincsenek igazi cukrászdák. Nincsenek finom sütik, lúdláb, rigó jancsi, somlói, krémes, nincsenek finom torták, dobostorta, oroszkrém, sacher, gesztenye- vagy diótorta. A szupermarketekben van csomagolt süti és némi tortának álcázott sütemény is, de nem nagy a választék. Nekem hiányoznak a cukrászdák.

Nekem hiányzik Ági, a kozmetikusom. Amikor előre kellett időpontot foglani és állandóan tele volt a kozmetika nőkkel, akikkel felváltva foglalkozott. A sok beszélgetés, a jó arckezelések. Itt egy indiai szépségszalonba járok, néha, ahova csak úgy betoppanhatok, a vendégek nem beszélgetnek egymással, gyorsan és flottul megy a munka. Nekem hiányzik Ági, a kozmetikusom.

Tisza

Tisza

Nekem hiányzik a Boldogasszony sugárút. És a Rókusi körút is. (Ki tudja, miért, valamelyik nap ez jutott eszembe.) Nekem hiányzik a nyári meleg. Még akkor is, ha alig bírom. Hiányzik a Szent István tér. Hiányoznak a csípős reggelek, amikor biciklivel tekertem a klinikára dolgozni vagy hazafelé tartottam az éjszakázásból.

Nekem hiányzik a naspolya.

A spontán “menjünk be a városba” sétálások. Hiányzik az 5-ös troli, ami átvisz Újszegedre. A Mars téri piac. Az Anna-kút. És a Fekete-ház meg a Boci tejivó. A malacfa. A nagyposta.

Nekem hiányzik a villamos és a troli. A nyári záporok, amikor öt perc alatt vizesebb leszel, mint egy zuhanytól és másik öt perc alatt meg is száradsz. Amikor csorog a víz a szandálodból.

Tisza és a Dóm

Tisza és a Dóm

Nekem hiányzik a kifli. A paprika és a meggy.

Nekem hiányzik Szeged.

Hát ilyen külföldön élni.

Milyen külföldön élni?” bejegyzéshez ozzászólás

  1. Mars tér 🙂 mikor olvastam gondolkodtam ismerős az utcanév…. de a Mars tér mindent helyretett… oda vagyok Szegedért… ha nem baj neked, habár nem vagyok külföldön a pár dolog ami nekem hiányzik Szegedről:
    A villamos gyorsulása . A Tisza-parti napsütés . A rakpart . A kedvenc kajáldám ami a part közelében van és a legfinomabb gyroszos amit valaha ettem . A mozi, ami semmiben se új és mégis annyira szeretem . Az utcák sakktáblája amin csak úgy össze vissza sétálgathatok . A nagy könyvtár illata . A kellemes esti illat . Az ismeretlen arcok . A börtön közeli kisbolt ahova mindig mentünk . Az érzés ami először elfogott mikor hallottam a rabok hangos éneklés-ordításának keveredését . Az érzés hogy ott vagyok, ott abban a kellemes, nyüzsgő és számomra mégis nyugodt és kellemes városban…. szeretem Szegedet, pedig sose éltem ott….

    Kedvelés

  2. Kihagytam az állomást, a vonat állomást is nagyon nagyon szeretem . És van a közelében egy pékség. A kedvenc nutellás-croissantom van ott…. és a sétálás.. Szegeden sétálni semmihez se hasonlítható

    Kedvelés

    • Dehogy bánom, sőt nagyon köszönöm! Mert tényleg nem kell ahhoz külföldön élni, hogy az embernek hiányozzon Szeged 🙂 A vasútállomás nekem is eszembe jutott, már miután megírtam. Azt hiszem, a Csiga pékségre gondolsz, unokatesóm sokáig dolgozott ott. A séta: érdekes módon az ott egy program. Eddig máshol nem nagyon fedeztem ezt föl, bár lehet, hogy van, de az embereknek nem kell beülni valahova vagy nézni valamit, elég csak lemenni a rakpartra. (Ahol első randim volt egy nagy szerelmemmel :))

      Kedvelik 1 személy

      • Ahhh Szegedi séta sose megy ki a fejemből… 🙂 eddig 3 helyen mondtam azt hogy így lehet sétálni : ott ahol lakom, Szentendrén, ott ahol mindössze egyszer jártam, Barcelonaban, és ott ahol már sokszor és mindig visszavágyom, Szegeden… a séta egy Pesti embernek nem tudom mit jelent de azt tanítani kéne… a rakpart pedig megértem hogy jó randi helyszín 🙂 én már csak a hely szépségétől szerelembe esnék ^^

        Kedvelés

Ehhez mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s