Mi a (havi)baja ennek a fickónak?

Az alábbi idézetet nemrég osztotta meg az egyik húgom. (Két húgom van. Arra az esetre, ha az egyiket elveszíteném.)

“Nő vagy! A legigazibb, legszentebb és legteljesebb. Születésedtől fogva rendelkezel a talán feledésbe merült, vagy megtagadott női bölcsességgel, és akár tudsz róla, akár nem, különleges szereped van az élet misztériumában. Áldott vagy azzal a különleges képességgel, hogy mindent, ami polaritásban van – legyen az sötétség vagy fény, nő vagy férfi, vagy önmagad különböző minőségei –, át tudsz ölelni, be tudod engedni, majd önmagadon belül, átalakító módon egységet tudsz hozni a szétválasztottságba, és az egész világot, annak minden kettősségével egybe tudod szeretni. A nőiséged legnagyobb kincse, a női erőd forrása ez a képesség.”

/A Nőiség ezerszirmú rózsája c. könyv/

Az, hogy nő vagy, azzal a viszonylag prózai és/vagy/de sokkal kevésbé romantikus dologgal is jár, hogy havonta menstruálsz. (Egyszer egy videóban egy nőket alantasabb egyedekként kezelő fickó pólóján láttam egy feliratot, miszerint ő aztán nem áll szóba olyan lényekkel, akik ennyit tudnak vérezni és mégsem halnak bele.)

Ma már van mindenféle “cucc”, tucatnyi termék, betét, ilyen, olyan, illatos, pamut”érzetű”, aloe verás vagy kamillás, a tamponok különböző méretei a matrioska babákra hajaznak, így csavarodik, úgy felszívja, még a kékvérűeknek sem kell aggódni.

Lehet, hogy ez még sosem jutott eszedbe, de nem minden országban van ez így. Sok helyen a nők még mindig rongyokat használnak, amit aztán a nem feltétlen tiszta vízben mosnak ki, kézzel (“oh, ne aggódjatok – mondta a sofőrünk -, azok a nők ott a patakban, a tehenek mellett, nem a ti ruháitokat mossák, hanem a kórház ágyneműit”). Azonkívül, hogy ez nem kényelmes, nem is higiénikus és fertőzésveszéllyel jár.

300 million women in India cannot afford hygienic sanitary products

Az alábbi videót egy budapesti volt kollégám osztotta meg facebookon, teljesen természetesen, de India nem az az ország, ahol kényes témákról nyíltan és szemlesütés nélkül beszélnek, ezért képzelhetitek, miket kellett kiállnia a következő videóban szereplő férfinak, Arunachalam Murugananthamnak, aki elhatározta, hogy előállít egy olyan egészségügyi betétet, amit a felesége kényelmesen használhat a rongyok helyett!

A videó angolul van feliratozva, ezért a történetet elmesélem utána magyarul. Ha tudsz angolul, itt tudsz olvasni Muruga történetéről.

A történet Muruga és Shanti házasságával kezdődött. Egy nap Muruga, egy szegény család szövő fia, észrevette, hogy a felesége valamit dugdos a háta mögött. Kérdésére az asszony arcul csapta, mondván, nem az ő dolga. Mint kiderült, Shanti egy véres rongyot próbált épp kivinni.

Murugát sokk-ként(?) érte, hogy a felesége nem tud magának megfelelő betétet venni, mert annyira drága és ezért ehhez a nem higiénikus módszerhez kénytelen folyamodni. Ez adta neki az ötletet és a löketet, hogy kikísérletezze azt az egyszerűen előállítható és nem drága betétet, amit a felesége használhatna.

Kezdetben sima pamutot használt, de a felesége közölte, hogy ez borzasztó, annyira nem jó, hogy inkább marad a rongyoknál. Úgyhogy Muruga keresgélte tovább a megfelelő anyagot. Egy baja volt csak, az, hogy szegénynek mindig 1 hónapot kellett várnia az újabb kreálmány tesztelésére 🙂 (Milyen hosszú  idő, te meg mindig úgy érzed, épphogy csak vége, máris itt  a következő!)

Ezért kitalálta, hogy orvostanhallgatókat kér meg tesztelésre. Remekül haladt a dolog, azt leszámítva, hogy szegény orvostanhallgató lányok szégyenlősségükben nem adtak túl sok visszajelzést. (Gondoljatok bele, mekkora tabu lehet ez, ha még olyan nők sem hajlandók róla beszélni egy férfinak, akik elméletileg az egészségügyben fognak dolgozni!)

 

Nem maradt más hátra, Muruga magára vállalta a tesztelés nehézségeit. Mivel magától sosem menstruált :), egy gumi “hólyagot” alakított át, azt megtöltötte állati vérrel és egy cső segítségével a nadrágjába vezette. Ahogy napközben mozgott, a hólyag préselte a vért az éppen tesztelendő betétbe.

Ennek az lett az eredménye, hogy a amíg a még kísérleti fázisban levő betétek eresztettek, Murunga nemcsak szaglott a vértől, de még a nadrágja is állandóan foltos lett, ezért elkezdtek róla sugdosni, betegnek, illetve perverznek nevezték. Shanti nem bírta tovább az állandó pletykákat, ezért beadta a válókeresetet.

Muruga 2 év kísérletezés után megtalálta a megfelelő anyagot és további 4 év munkája eredményeképpen létrehozott egy szerkezetet is, amivel könnyen előállítható.

Csak összehasonlításképp, egy hasonló szerkezet importálása 500.000 USD, míg Muruga masinája 950 USD. Eddig már 1.300 gépet adott el 27 államban Indiában és megkezdte a szerkezet exportálását más fejlődő országokba is.

Női szervezetek, csoportosulások, iskolák vásárolhatnak a gépből, akik aztán saját felhasználásra gyártanak betéteket, a maradékot pedig eladhatják, ezáltal Muruga találmánya munkát nyújt sok olyan nőnek, akik a vidéki területeken laknak. (értsd: nagy út, körötte semmi, mész, mész, mész, egy fa vagy kettő, semmi, mész tovább, mész, mész, mész, 3 nő, két kislány, fejükön vizeskorsók, akár több is, mész, mész tovább, egy fa alatt egy szék meg tükör*, mész tovább, mész, mész, semmi.)

A szerkezet nagyobb cégeknek, társulásoknak továbbra sem eladó, pedig jó néhányan próbálkoztak már.

Ma Muruga az egyik legismertebb vállalkozó Indiában, a Time magazin pedig a világ 100 legbefolyásosabb embere közé sorolta a világon 2014-ben. Újra együtt van a feleségével.

És egy kis játék! Ki tudja, miért volt a fa alatt egy szék meg egy tükör?

 

 

Ehhez mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s