Az elmúlt hetekben többször is álmodtam Kiss Anikóval.
Kiss Anikó általános iskola 4. osztályáig volt az osztálytársam, Makkosházán laktak és volt egy öccse, Petya. Jóban voltunk, negyedikben állandóan írogattuk, hogy mit ettünk reggelire, ebédre, uzsonnára (ennyiből állt a barátságunk). Rejtély, hogy hogyan furakodott be 4 álmomba is…
Ezekben az álmokban szerepelt továbbá egy szatyornyi télikabát, egy barnára festett ajtó a tizediken, ahova tévedésből mentem a nyolcadik helyett, a szegedi Dóm tér, egy hatalmas kád műanyag játék, amiben Eszterrel “fürödtünk” Rókuson, valamint nagyon sok szivárvány. Voltak dupla, sőt tripla szivárványok, teljesen félkörívesek és majdnem teljes körök is!
Dupla szivárványt már többször láttam, triplát még csak egyszer.
Sem télikabátokat, sem barna ajtókat nem tudok senkinek sem adni, ezért erre a mai szép hétfőre hoztam szivárványokat! (Ha jól megnézitek, az első két képen dupla látható, a halványabb külső a panelház tetejéből indul.)
Szivárványos szép napot, mindenkinek!
Ne feledjétek, eső nélkül nincs szivárvány.
szimplanjo.net 
Régebben úgy vélekedtem, hogy a hétfő a legrohadtabb nap az egész északi féltekén. Ma már, amióta tart számomra az örök nyári szünet, ennek egyáltalán nincs jelentősége. A szivárványok szépek. Ám én az esőt is szeretem. Csak nem a város fölött, ahol szép ruhában járnak a lányok és bajlódniuk kell az esernyővel, meg begöndörödik a hajuk…
(“… A réten ér a nyári zápor,
szántók között földszagú mámor.
Bőrömbe ivódott az új széna illata,
a ködös reggelek puskapor – szaga. …”)
Üdvözöllek az olvasók között, örülök, hogy itt vagy! 🙂 A hétfő nekem nem volt mumus sosem, a csütörtököt például sokkal inkább nem szerettem sokáig.