Emailezgetünk Zolival és mesélem neki, hogy Florence néha fölébreszt korán, hogy neki aztán most, de fél hatkor kell enni kapnia, különben szegény éhen hal moströgtönazonnal 3 percen belül.
Zoli, aki nem egy macskatartó, sőt még szerintem egy hörcsöge sem volt életében, megkérdezte, mégis honnan tudom, hogy olyankor éhes és nem valami más baja van?
Sosem szokott más baja lenni.
(Ha mégis, azt nem jelzi.)
Hangosan dörömböl a szekrényen és ha nem reagálok, akkor kimegy a konyhába és ott folytatja. Ha pedig reagálok és kimegyek, akkor szalad előttem és vezet a konyhába. (A legjobb az, amikor én sötétben, álmosan és szemüveg nélkül próbálom megtalálni a kajáját, ő meg nekiáll enni a kekszéből, ami eddig is ott volt a tálkájában.)
Simogatást szokott még kérni, de olyankor odabújik hozzám és a fejét megpróbálja a kezem alá dugni, és hangosan dorombol.
Időnként csak mondom neki, hogy “Menjél egyél kekszet!”, mire kimegy és rágcsálja a kekszét.
szimplanjo.net 