Hurrá, hétfő! #17

Az elmúlt hetem borzalmas volt. Nem volt olyan nap szinte, hogy ne túlóráztam voltam, nem tudtam elmenni hulahoopra, mert 3/4 8 körül értem haza és oda 7-kor el kell indulnom, alig csináltam valamit, mert szinte mindennap lefeküdtem már este 9 előtt, fáradt voltam, ingerült és már nem maradt elég pénzem egy heti buszbérletre, amit pedig meg kellett volna vennem, mert lejárt a havi kedden. (Mindjárt az is kiderül, mit is keres a Hurrá, hétfőben ez a kesergés 🙂 )

De hét közben valahogy följött a szó arról, hogy írok blogot és van egy ilyen rovatom, amiben örülök a hétfőnek és az egyik lány azzal viccelt, hogy néha jól jönne, ha a csapatnak is leírnám ezeket.

Ezért most úgy döntöttem, hogy leírom azt, amit hétvégén kigondoltam, hogy milyen jó dolgok történtek velem az előző héten.

Megjegyzés: A jelenlegi munkám nem “sz@r”, a jelenlegi munkám csak nem nekem való, nem elég izgalmas és nem illik az egyéniségemhez. Viszont például annak a kolléganőmnek, aki korábban titkárnő volt, biztos nagy előrelépés egy ilyen világszerte ismert bankban dolgozni és még az is lehet, hogy többet is keres. (Ja, igen, mert a fizetéssel sem vagyok elégedett.) Szóval: a jelenlegi munkám átmeneti állapot, megélek belőle, jól fog mutatni a CV-men a cég neve, tapasztalatot ad és ebédidőben lehetőséget, hogy interjúkra járkáljak 😀

♠ Szerdán gyönyörű idő volt reggel, ezért lesétáltam a 40 percre levő Partick vasútállomásra és vonattal mentem dolgozni. (Amikor Partickban laktam, vonattal jártam és nagyon szerettem, bár csak 2 megálló.)

♠ Ebédszünetben egy magyar sráccal kávéztam együtt, aki mg csak 4 hónapja van itt, akkor kezdett el a Barclaysnál dolgozni, amikor én már eljöttem onnan. Ő is jelentkezett a Multicultural Networkbe és most ketten fordítunk az ovinak. (Mert még mindig beönkénteskedem oda, ehhez nem kell ott dolgozónak lennem és nagyon nagy segítség az óvodának.)

♠ Este gyalog jöttem haza, 1 óra 33 perc alatt megtettem az utat! (Minimum 1 ó 40 p-re számítottam, úgyhogy egyéni csúcsot döntöttem.)

♠ Csütörtök este rámírt a volt managerem, Szabina, akinek részben ezt a blogot is köszönhetjük, az ő ötlete volt, hogy írjak, stresszoldás céljából. Rég beszéltünk már, most neki is van egy 7 éves cicája, aki nagyon hasonlít az én Cukorpókomra. (És ugyanúgy szeret a szalagfüggönnyel babrálni. Van valami ezekben a szalagfüggönyökben, úgy tűnik.)

♠ Péntek reggel rámírt Dóri, egy helyi magyar, akiről már hónapok óta nem hallottam és sms-ezgettünk kicsit.

♠ Szintén péntek reggel rámírt egy volt munkatársam, Martin, akivel a Barclaysnél ugyanazon a  részlegen dolgoztunk, a hatodikon meg később az ötödiken is. Beszélgettünk, ismertük egymást, mert mindketten contractorok voltunk – neki most jár majd le júniusban a szerződése -, de nem mondhatnám, hogy szoros barátok lettünk volna, ezért is volt meglepő. Hát még amikor beközölte, hogy szerinte én voltam az “office totty” (a totty egy szleng szó arra, hogy jól kinéző/vonzó, tehát az office totty valamiféle “iroda szépe” magyarul)…

♠ Szombaton egy hatalmasat sétáltam Leával a jó időben, erről már írtam tegnap.

♠ Vasárnap végre, végre, végre lenyírtam a füvet! Azt hittem, belehalok, olyan nehéz volt, többször is föltekeredett a fű a kerekek mellé a tengelyre, mert annyira hosszú volt. Összegereblyéztem és utána alacsonyabb állással is lenyírtam, akkor már könnyebben ment. De azt kell mondjam, hogy nem számít, hogy 2º van, két fűnyírás és 3 gereblyézés után ígyis-úgyis 12º-nak érzed… Viszont végig sütött rám a nap, olyan jó volt!

♠ Délután elmentem egy meetupra, Glasgow Expats, ahol olyan külföldiek jönnek össze, akik munka vagy tanulás okán most itt élnek. Ez sajnos nem jött be, elég hamar leléptem, de azért örülök, hogy elmentem és máskor is fogok, hátha a következő jobb lesz. Egy kicsit zavart, hogy egy olyan találkozót, ahol mindenki akcentussal nyomja, miért kell egy olyan kávézóba szervezni, ahol zene szól… Viszont itt nemcsak lányok vannak, mint a Girls Gone International-ben, ahová hasonló módon olyan emberek járnak, akik külföldiek, illetve életük során más országokban is éltek, még ha skótok is, de ez csak női tagokból áll.

♠ Jaj, hát majdnem kihagytam! Pénteken ebédidőben voltam egy állásinterjún. Lehetetlen volt megállapítani, hogy hogy sikerült, de pozitívan várom a visszajelzésüket.

♠ És akkor már ne feledkezzek meg Robcsiról sem, akivel megint szétkommentáltuk valakinek az egyébként komoly facebookos posztját az állampolgárság megszerzése utáni névváltoztatás lehetőségeiről mindenféle hülyeséggel és emellett még cseteltünk is, ami hasonló komolysággal zajlott. Mint egyébként mindig.

♥ Végezetül jöjjön mindenkinek egy szépséges kis videó, amit a parkban csináltam. A tónál természetesen.

A legjobb a vége, amikor Lea belekérdez 🙂

Ehhez mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s