Tudniillik az, hogy nincsen párom.
A minap összetalálkoztam egy magyar lánnyal, Szilvivel és beszélgettünk egy kicsit. A beszélgetés legelején már fölmerült a kérdés: Neked van párod? És amikor azt feleltem, hogy nincs, akkor hangzott el az ominózus kérdés: Hát az meg hogy lehet?! Sőt. Tulajdonképpen inkább így: HÁT AZ MEG HOGY LEHET??!
Először is: ez egy hülye kérdés. A leghülyébb kérdés, amivel valaha is találkoztam. (És elég gyakran találkozom vele.)
Hogyhogy hogy lehet? Miért, az hogy lehet, hogy neked van? Azzal, hogy olyan butaságokat teszünk még a kérdéshez, hogy “pedig olyan aranyos a mosolyod”, egyáltalán nem növeljük a megkérdezett szimpátiáját irántunk, az egyszer biztos.
Másodszor: nem hiszem, hogy emögött valamiféle kozmikus űrokot kellene keresnünk vagy én nem is tudom, hogy pontosan milyen válaszra vártok ti, akik ilyeneket kérdeztek.
Érdekes módon, ilyeneket a hozzánk közel állók sosem kérdeznek. Sem a családtagjaink, sem a barátaink. Ez a kérdés mindig tőletek jön, kedves ismeretlenek vagy “alig ismerősök”. (Tőletek, akiknek van.) Pontosan mit szeretnétek hallani az illetőtől, akinek fölteszitek ezt a kérdést?
Azt, hogy épp most van túl egy szívet szaggató szakításon, mert a barátja megcsalta?
Azt, hogy elhagyta a kedvese, mert kiderült, hogy nem eshet teherbe? Vagy éppen azért, mert lányt fog szülni, nem fiút?
Ezt szeretnétek hallani?
Vagy inkább azt, hogy olyan erőszakos kapcsolatban élt az előző pár évben, ahol a férje/barátja nemcsak verbálisan, de fizikailag is bántalmazta, ezért most poszt-traumás stressz szindrómában szenved, gyógyszereken él és terápiára jár?
Á, nem is. Talán inkább azt, hogy kislánykorában az apja/nagybátyja/szomszédfiú rendszeresen molesztálta? Azt, hogy egy ártatlan táborozás alkalmával több fiú is megerőszakolta?
Azt, hogy gyermekkorában a szülei lemondtak róla, elhagyták, ezért ezer más, a mindennapi életben fontos és szükséges dolog is egy folyamatos harc neki, mert úgy érzi, soha senkinek nem volt elég jó, még a szüleinek sem, nemhogy egy fiúnak?
Igazán ezt akarjátok hallani? Őszintén, hogyan reagálnátok, ha valaki megnyílna előttetek egy ilyen kérdés után és valami ehhez hasonló magyarázattal állna elő? Meghallgatnátok? Tudnátok mit mondani? Vagy csak hápognátok zavarotokban?
Az soha nem jutott eszetekbe, hogy valaki lehet, hogy szomorú, mert nincs senkije vagy még esetleg soha nem is volt, és akkor jöttök ti és arra emlékeztetitek, hogy nemcsak, hogy egyedül van és szomorú, de még csak nem is “normális”?!
Azt már meg se kérdezem, hogy mi van akkor, ha az illetőnek azért nincs senkije, mert éppen nem szerelmes senkibe, és mindemellett boldogan éli az életét, mert tudja, hogy -bár szeretne ő is egy társat- az élet nemcsak a párkapcsolattól nyer értelmet és a legtöbbet hozza ki abból az élethelyzetből, amiben éppen van?
Szóval, mindössze annyit akartam mondani: ne tegyünk föl tapintatlan kérdéseket.
(Emlékeztető magamnak: A következő alkalommal ártatlanul megkérdezni: Miért, neked van? Hát az meg hogy lehet?)
szimplanjo.net 
Szerintem nem gondolta át.
Szerintem sem 🙂 Meglepően sokan teszik föl ezt a kérdést gondolkodás nélkül. Mintha párkapcsolatban élni lenne az egyedüli és mindenekfölöttvaló értelmes létezési mód.
Hát őőő… tény, hogy a többség szerint jobb úgy… de azért nem kell mindenkit hülyének nézni, pláne nem hibásnak tartani, ha egyedül van. Megértem, hogy rosszul esett.
Én is a többséghez tartozom 🙂 Leginkább a tapintatlanság az, ami fölháborít, nem is az, hogy miért nincs nekem. Mert arra meg szoktam vonni a vállam elegánsan, mint egy úrihölgy és azt mondom, hogy nem tudom, mert nem tudok mást mondani. Ez amúgy férfiak körében is egy GYIK?
Az az érdekes, hogy nem. 🙂 Valamiért ez nálunk nem téma, vagy ha esik is szó róla, közel sem ilyen mértékben, vagy ekkora hangsúllyal. És semmiképp nem számít tapintatlanságnak.
Volt, hogy körbezsongtak a fiúk, de magányos voltam, mert nekem ha ló nincs, szamár nem kell. Azt hitték, biztos leszbi vagyok. Na meg van, hogy a lóról is kiderül, hogy szamár! Az igazit meg kell várni. Több barátnőmnek még nem volt semmilyen kapcsolata 30 felett sem, pedig szépek voltak, csak bonyolultak. Valakinek most sincs. Minek csak azért kapcsolatban lenni valakivel, hogy ne legyünk egyedül?
Ezennel neked adományozom Léna világának Megbecsült Polgára érdemrendet, ezért a hozzászólásért! 🙂 De a viccet félretéve, teljesen egyetértek! A szamárral és a bonyolultsággal is és az utolsó kérdéssel is. Nekem is több ismerősöm van, akinek nincs vagy éppen soha nem volt kapcsolata. Szerencsére az általam felvetett okok miatt egyedül lévőt nem ismerek személyesen, csak elképzelem, milyen lehet nekik. Köszönöm, hogy hozzászóltál (és nemcsak azért, mert pont egy véleményen vagyunk! 🙂 )