Mesevilág

Néha azt gondolom, illetve mindig azt gondolom, de csak néha jut eszembe, hogy a mesék léteznek a valóságban. A meseszereplők itt élnek velünk, egy párhuzamos világban (a fantáziánkban tulajdonképpen) és pont olyan valóságosak, mint mi vagyunk.

Amikor sétálgatok itt a környéken, a régi skót házak között, főleg ha csöndes az utca, szinte várom, hogy a sövények és virágos bokrok aljából egyszer csak előbújik néhány törpe, egy törpeasszonyság kosárral, amint almát visz haza vagy egy törpe uraság, aki fontoskodva javítgat valamit a kertben. Kedvesek, köszönnek nekem és természetesnek veszik, hogy ott sétalgatok, ahol ők az életüket élik. Vannak koboldok is, a gyerkőceik felettébb vásottak, bogyókat dobálnak és a bokrok ágain himbálóznak nevetve. Valamikor nem látni senkit, csak a halk susmogást, fojtott kacagást lehet hallani a sövények mögül vagy éppen azt, hogy valamelyik törpe megsértődik.

kettéváló út a Cross parkban

A vándor döntése

A környék tele van ilyen lényekkel, a hálószobám ablaka alatti park pedig Csodaország maga, még egy utazó döntésre késztető kettéváló útja is van benne a nagy fa tövében és egy varázslatos háromtörzsű fa, amiben a három nővér lakik, akik éjjel átváltoznak csodaszép emberleányokká.

A mesék léteznek, léteznük kell, hiszen különben honnan lennének? Nem kell más hozzá, csak annyi, hogy embereket és állatokat ne sztereotípiákba, skatulyákba szorítsunk, hogy ne szabjuk meg, milyen tulajdonságaik lehetnek, hogy a fizikai világ ne korlátozza őket (pl. törpe, sárkány).

Amikor mesevilág szereplői nem éppen a mesében vannak, akkor vajon hogyan élnek? Összeül-e néha a hét törpe egyike egy teára Babszem Jankóval? Meghívja-e a gonosz királynő Csipkerózsikát egy vasárnapi ebédre? Vajon Hófehérke és Hamupipőke beszélgetnek lányos dolgokról?

Az előbb lementem a hátsókertbe összeszedni a száraz ruhát. Amikor leértem, épp egy mókus állt az etetőnél és egy galamb guggolt a kerítésen, ahogy beléptem, kővé dermedtek, semmi nem mozdult, csak én mentem óvatosan a szárítókötélhez és azon gondolkodtam, vajon most pont egy mesébe csöppentem? De amikor elfordultam, hogy leszedjem a paplanhuzatot, elszeleltek mind a ketten, villámgyorsan.

Nem is mese volt. Csak két ijedt állat.

Vagy mégsem?

Mesevilág” bejegyzéshez ozzászólás

Ehhez mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s