Vurst Vanda
Az átb@szott leány dala
A’ Chríon Láraich
Amikor még dombon volt a tanya,
én voltam vágyaid alanya.
Hittem amit akartam,
hagytad;az évek teltek,
nem esett le, hogy nem erősségeid az érzelmek…
Úgy érdekeltelek, mint
a patkányt a süllyedő hajó…
De már tudom, hogy annyit
se érsz, mint egy akáckaró
(azt legalább az ember leütheti,
aztán megy tovább, kikerüli).
A kívül mázas réteg alatt
belül kongó, üres falak.
Ami még megmaradt: a bánatom,
azt szociális szeretettel rád hagyom.
Egy országban még csak muszáj megférnünk,
de telefonszámot kár volt cserélnünk…
Eztán már csak remélhetek
– mint itt mindenki teszi -,
hogy akinek inge, majd magára veszi!
2013.08.11.
szimplanjo.net 