Versvasárnap #14

Vurst Vanda

Az átb@szott leány dala

domboldal Crianlarich-ban

Crianlarich
A’ Chríon Láraich

Amikor még dombon volt a tanya,
én voltam vágyaid alanya.
Hittem amit akartam,
hagytad;az évek teltek,
nem esett le, hogy nem erősségeid az érzelmek…

Úgy érdekeltelek, mint
a patkányt a süllyedő hajó…
De már tudom, hogy annyit
se érsz, mint egy akáckaró
(azt legalább az ember leütheti,
aztán megy tovább, kikerüli).

A kívül mázas réteg alatt
belül kongó, üres falak.
Ami még megmaradt: a bánatom,
azt szociális szeretettel rád hagyom.
Egy országban még csak muszáj megférnünk,
de telefonszámot kár volt cserélnünk…

Eztán már csak remélhetek
– mint itt mindenki teszi -,
hogy akinek inge, majd magára veszi!

2013.08.11.

Ehhez mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s