Vurst Vanda
cím nélkül
Ott, ahol büszkén állnak azok
a néma, nagy hegyek,
ott még lovon jár az est,
de messzire kerüli azt a helyet…
Lenn a völgyben kúszik egy folyó,
a sötétlő erdőben lúdvércek laknak.
Elűzik a farkasokat, hátha
valaha zsákmányukhoz jutnak…
Lassan a homály fojtja meg a házat,
vihar törte be a kicsiny ablakot.
A szennyes eső a foszlott
függönyre mintákat foltozott.
A sírdogáló eszerja leszakadt.
Körül csak a fák suttognak félve.
Idegen szél jár már csak
hazudni erre a vidékre.
Beomlott öreg kandalló,
a vöröses téglákon korom.
Megroskadt kecskebőrös hintaszék.
Sárga, megperzselt képek a falon.
Az asztalon ottfeledett borosbögrék.
Szegre akasztva egy feslett tarisznya.
A ládára dobva egy megszáradt ing.
Egy rég nem használt, míves pipa.
Égett gyufaszálak, gyertyacsonkok.
Szúrágta bútortörmelék.
Szakadt állatbőrök
a poros padlón szerteszét.
A romokat jeges szemmel
figyelik fentről a csillagok.
Aki várt, nyugatra ment innen,
csak véres nyomokat hagyott.
2007.
szimplanjo.net 