Széljegyzet a “Tiltott szó” margójára

Tegnap írtam egy kihívás keretében arról a szóról, amit ha lehetne, kitiltatnék a mindennapi használatból.

Ez volt az első szó, ami beugrott, mert tényleg irritál, a hangzása miatt, és ez volt az egyetlen szempont, amit figyelembe vettem. Érdekes, hogy a legtöbben valamilyen komoly témát közelítettek meg a feladat kapcsán, a kommentekben kettőt olvashattok is, angolul. Az egyik a b-betűs káromkodásról, a másik a “gyűlölködők”-ről szól.

Egy szó eltörlése nem jelenti a jelenség megsemmisítését. Mindenre, ami létezik vagy valaha létezett, van szavunk. Az ember minden új felfedezést, találmányt elnevez. A névadás összetartozást vagy birtoklást fejez ki.

Régen teljesen normális volt, hogy a gyerekeket nem a saját nevükön hívták, amit a keresztségben kaptak, hanem időről-időre más neveken szólították őket, így “védekeztek” a gonosz, ártó szellemek ellen. Hiszen ha a szellem nem tudta a gyerek nevét, nem tudta birtokba venni. A falvaknak is sokszor óvó nevet adtak, pl. Szatymaz is ilyen. Ha féltek valamitől? Nem nevezték nevén, csak utaltak rá. Így lett a “farkas” szavunk (ugye, az állat, aminek farka van), a medve pedig eredetileg “mézevőt” jelent.

Egy adott szó eltörlése nem jelenti a jelenség megsemmisítését.

Ha a jelenség létezik, új nevet kap.

Az ember teremt, birtokba vesz, rombol a szavak segítségével. További gondolatokért ajánlom George Orwell 1984 c. regényét.

Mi a véleményetek a szavak erejéről? Van idekapcsolódó olvasmányélményetek?

Hírdetés

Széljegyzet a “Tiltott szó” margójára” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Pont Orwell jutott eszembe olvasás közben, aztán látom, hogy te is őt írtad. 🙂

Ehhez mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s