Képes élménybeszámoló következik.
Most vasárnap úgy döntöttünk Judittal, alias a Horkolás Nagyasszonya alias Paplanhalomtornyozó Szörnyeteg, hogy nem főzünk, hanem elmegyünk enni (az eredetileg tervezett kaja elvitelre meghiúsult az órákig tartó készülődés miatt, hogy ne csak okosak, hanem szépek is legyünk :D), aztán sétálgatunk a Clyde mentén, bemegyünk a Riverside Museumba és fölmegyünk a hajóra, a Glennlee-re is.
A hajóra sajnos nem jutottunk föl, 12 perccel csúsztunk le az utolsó időpontról, de mivel itt van kb. 15 percre, bármikor elmehetünk még.
Judit a tetejébe napirami küldetésnek kapta, hogy valamely “parazitaölő pálinkaszerű ital”-ról fényképet készítsen, ezért elhatároztuk, hogy úton hazafelé beülünk egy pubba. Javasoltam a whiskeyt, mert hogy pálinka az itt nincs, mire Judit kicsit félve megkérdezte, hogy nem lesz-e gáz, ha mi délután whiskeyt akarunk inni… (Látszik, hogy nem őslakó, de még csak meg sem honosodott itt Skóciában. Az első pubban, a már látogatott Deoch an Dorus-ban nem találtunk ülőhelyet, ezért átmentünk a The Windsor-ba.)
Íme a képek:
szimplanjo.net 
Kedves hORKolány kisasszony! Szörnyeteg maximum csak azért lehetek, mert a maga paplanja alól kiszűrődő dudahangú horkok következtében alvásproblémákkal kell megküzdenem minden éjjel, s (utazó)táskás keletkeznek a szemem alatt. Mindezt tetézi, hogy időnként egy hatalmas szőrpamacs ráfexik a fejemre, és hasonló módon horkol, csak macskául.
Megjegyezném, csak halkan, hogy a szőrpamacs azért fekszik oda, mert maga egy Térfélbitorló is!
Kedves Léna,
vár rád egy meglepi, ha ide kattintasz:
http://turkiztoll.wordpress.com/2013/08/26/dijat-kaptam/
üdv: Manetti