Esőember, süthet rád a nap!

Ismét egy munkahelyi beszámoló 🙂

Most nem óvodáról, nem is iskoláról, hanem egy szervezetről, a NAS-ról. The National Autistic Society Scotland, a Nemzeti Autista Társaság munkájáról a Reach Network keretében hallottam. Ez egy kb. egyórás, ebédszünet keretében tartott előadás volt.

A Wikipédia magyar szócikkét olvasva elég komor képet kapunk az autizmusról, az előadás sokkal optimistább hangot ütött meg.

Skóciában kb. 50.000 ember autista, a családokat is beleértve mintegy 200.000 embert érint a probléma. Az autizmus a mai napig egy félreértett, meg nem értett állapot, a Társaság ezért is elkötelezett a segítségnyújtás és támogatás mellett.

A munkaképes korú autisták közül csak 13% foglalkoztatott, a NAS ezt a számot kívánja növelni, többek között különböző cégeknél tartott előadásokkal, és a cégekkel való szoros együttműködéssel, önkéntes foglalkozásokkal, hogy így segítsék az autizmussal élőket a munkaerőpiacon.

Az autizmus spektrumzavar, ami minden érintettnél egyedi szintjét jelenti az állapotnak. Főképp a szociális kapcsolatokat és a kommunikációt érinti, és a személy azon képességét befolyásolja, hogy hogyan látja, értelmezi maga körül a világot. Egyre több emberről derül ki, hogy az autizmus valamely szintjén van, ez valószínűleg a diagnosztika fejlődésének tudható be. Az előadók között volt egy autista srác is, akit korábban depresszióval kezeltek, mígnem egyszer másik pszichiáterhez került, aki autizmus-specialista volt és ő diagnosztizálta nála az állapotot. A srác elmesélte, hogy bár rossz volt szembesülnie vele, hogy egy életen át tartó állapotban van, hatalmas megkönnyebbülés volt számára, hogy egy csomó dolog végre a helyére került és megértette a saját viselkedését is!

Az autizmusról a legtöbb embernek az Esőember c. film ugrik be, bár az autisták csak kis része zseniális tehetség. A zavar mélységétől függően

különböző értelmi szinteken állhatnak, de általában jól teljesítenek olyan jellegű munkákban, ahol világosak a szabályok és kevés emberi interakcióban van részük, pl. az informatika terén. Az előadó mesélt több ügyfelükről is, akik magas vezetői pozíciókat töltöttek be, sikeresek voltak a munkájukban, ám rettentő zavarba jöttek, ha társas kapcsolatokra került a szó, akár olyan dolgokban, hogy milyen gyakran hívhatnak föl valakit, akivel jóban vannak. (A heti 3 soknak számít? Vagy zaklatásnak venné az illető? Egy autista számára ez nem egyértelmű.)

Az előadó kiemelte azt is, hogy az autisták jó munkaerők, mert igazat mondanak. A társas kapcsolatokban való járatlanságuk és a testbeszéd, metakommunikáció értelmezési nehézségei miatt nem értik és nem nagyon használják a szarkazmust, nem “tudnak” hazudni. Egy olyan apró dolog, mint a szemkontaktus tartása is gondot okoz számukra. Nem tudják megítélni,mennyi ideig tartható fönn természetesen. Történt olyan, hogy valaki frászt kapott, mert az autista kollégája már 10 perce folyamatosan bámulta 🙂

Ha autista munkatársad, beosztottad van, figyelj arra, hogy amikor vele beszélsz, akkor a testbeszéded csökkentsd le, fogalmazz világosan és egyértelműen. Ha épp valamilyen feladat közben szólítod meg, előbb kérd meg, hogy hagyja abba, amit csinál éppen és csak akkor kezdj a mondandódba, ha ez megtörtént. És legfőképpen: 

Ne ítélj!

Megjegyzés: a pszichopata szembeszomszédom is autista, Asperger-szindrómás. (Nem az autizmusa miatt hívom pszichopatának. De hogy miért? Az egy másik sztori.) Egyébként egy kreatív író. James Christie-nek hívják, nagyon jópofa, mindig szoktunk dumálni meg jókat röhögni, ha találkozunk. Itt olvashattok róla angolul bővebben – és meg is nézhetitek, hogy néz ki.

A következő Reach előadás a dyslexiáról fog szólni.