Versvasárnap #26

Maradjunk még mindig Burns-nél: lássuk, mit is várt szegény Robbie? Egy olyan kor eljövetelét “- mert eljön majd, azért is -,” amikor az emberek felülemelkednek a kicsinyes, önző, harácsoló mivoltukon és az emberek testvérként, egymást tisztelve élnek, amikor az érdem, az ész többet ér majd, mint a rang és a vagyon.

(Még mindig várjuk.)

Robert Burns

AZÉRT IS, AZÉRT IS
SONG: FOR A’ THAT AND A’ THAT

Tisztes szegény vagy, s lóg fejed,
de lóghat-é ezért is?
Vesd meg a szolgalelkeket,
fel a fejjel, azért is!
Azért is, azért is,
bármi nehéz, azért is,
a csillogó rang nem arany:
az ember az, azért is!

Hogy gúnyád gyatra, s ételed
sovány: ne bánd, azért is!
Cenkekre hagyj bort, selymeket,
te számítsz, csak azért is!
Azért is, azért is,
bármi cifrák, azért is;
igaz ember lehet szegény,
király köztük, azért is.

Nézd azt a tökmag lordot ott,
hogy henceg – de miért is?
Bár egy szavára száz forog,
kófic marad, azért is:
azért is, azért is,
rendje s csillagjaért is,
ha szellemed független, ép,
kikacagod, azért is.

Adhat grófságot a király,
címet s dús pályabért is,
becsületet adni nem áll
módjában, csak azért is!
Azért is, azért is,
hajtson becsvágy, azért is:
a józan ész, a becsület
a legfőbb rang, azért is.

S fohászom most oly kort idéz
– mert eljön majd, azért is -,
melyben a földön érdem, ész
diadalt űl, azért is.
Azért is, azért is,
jön az a kor, azért is,
midőn testvér lesz mindenütt
az ember, csak azért is!

(Jékely Zoltán fordítása)

Versvasárnap #25

artworks-000039109348-f5mrco-t200x200Folytassuk Burns-szel, még mindig aktuális. Burns képére kattintva hallhatjátok a Felföld, hegyeim! c. verset, Károly herceg előadásában.

SKÓT HÍRNEVÜNK
A Parcel of  Rouges in a Nation

Hová lettél, skót hírnevünk?
Idézünk sírva téged!
Eltűnt veled szép skót nevünk,
mely harci tűzben égett.
Tweed folyónk vígan kanyarog,
várja a büszke tenger,
de az már angol part amott…
Egy országban annyi gazember!

Nem gyűrt le minket senki, bár
fölöttünk vad vihar dult,
s most néhány lelketlen kufár
nagysebtiben elárult.
Ha angol kard jön ellenünk,
az bennünket le nem ver,
de angol pénz lett végzetünk…
Egy országban annyi gazember!

Gaz árulás! Sötét jelen!
Hol egy jel, mely vigasztal?
Miért is nem hullt le ősz fejem
Bruce-szal s a hős Wallace-szal!
Nem félek én, szavam perel,
kimondom, míg szivem ver,
hogy angol pénzért adtak el…
Egy országban annyi gazember!

(Képes Géza fordítása)

Versvasárnap #24

Rendhagyó versvasárnap a mai – nem egy, hanem két verset olvashattok ma. Robert Burns születésének tiszteletére ilyenkor 3 napos ünnepséget rendeznek Dumfriesben, nálam is több bejegyzésen keresztül folyik a megemlékezés.

Ha Burnst el szeretnétek helyezni a skót irodalomban, akkor Petőfihez lehetne leginkább hasonlítani, a nemzet költője, mindenki ismeri a verseit, tiszteli a munkásságát és általában véve igen népszerű. Ezért egy Burns-Petőfi párosítást olvashattok ma. Remélem, tetszeni fog!

FELFÖLD, HEGYEIM!
My Heart’s In The Highlands

Felföld: oda, csak oda vonz a szivem!
Felföld: oda, csak oda!… Fegyveresen
száguld a vadász… fut előtte az őz:
Felföldön a szívem, akárhol időz!

Felföld, Hegyeim, kik a hőst szülitek,
hejhó, bucsuzom most: ég veletek!
Út bárhova, észak akárhova vet,
Felföld, Hegyeim, a szivem tietek!

Hejhó, gyönyörű, hófödte orom,
hejhó, szakadék, s zöld-völgy: bucsuzom;
hejhó, meredély, s erdők, suhogók,
hejhók, patakok, s ti vizek, zuhogók!

Felföld: oda, csak oda vonz a szivem!
Felföld: oda, csak oda!… Fegyveresen
száguld a vadász… fut előtte az őz:
Felföldön a szívem, akárhol időz!

(Szabó Lőrinc fordítása)

AZ ALFÖLD

Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönébõl szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.

Felröpülök ekkor gondolatban
Túl a földön felhõk közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.

Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.

Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.

A tanyáknál szellõk lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.

Idejárnak szomszéd nádasokból
A vadlúdak esti szürkületben,
És ijedve kelnek légi útra,
Hogyha a nád a széltől meglebben.

A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos, dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.

A csárdánál törpe nyárfaerdő
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektõl nem háborgatottan.

Ott tenyészik a bús árvalyányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;
Hûs tövéhez déli nap hevében
Megpihenni tarka gyíkok térnek.

Messze, hol az ég a földet éri,
A homályból kék gyümölcsfák orma
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,
Egy-egy város templomának tornya. –

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsõm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sir is fölöttem.

(Pest, 1844. július.)

Kapcsolódó cikkek (kattints a címekre):

Whiskyt vedelnek a skótok Burns születésnapján – bezzeganya.postr.hu

Burns kétszáz éves levelére bukkantak – skocia.hu

Bajban Robert Burns szülőháza? – skocia.hu

Burns Supper, azaz Burns vacsora

Minden év január 25-én tartják a skótok (és észak-írország lakói is) a Burns Suppert, azaz Burns vacsoráját. A Robert Burns skót költő tiszteletére szervezett ünnepségnek régóta vannak hagyományai, először Burns barátai a 18. század végén ülték, Ayrshire-ben, a költő emlékére halálának évfordulóján július 21-én.

Az első Burns klub megalakulása után a vacsorát 1802. január 29-én tartották, mert tévesen ezt a dátumot hitték a költő születésnapjának. A következő évben szerencsére fölfedezték, hogy a hitközség január 25-ére jegyezte be Robbie születésének dátumát, azóta ez a nap Burns vacsorájának napja.

A vacsora lehet formális és kötetlen is – és tulajdonképpen bármikor tartható, ha úgy tetszik – , mindkét esetben a fő fogás a skótok nemzeti étele a haggis*, amit skót whiskyvel, az élet vizével öblítenek le. A vacsora szerves része, hogy a költő műveit idézik.

* nagyon finom :), hagymával, zabliszttel, árpával és faggyúval elkevert, finomra vagdalt birkaszívvel, -tüdővel és -májjal töltött birkabendő, amit maga Burns tett híressé, a Beszéd egy haggishez c. művével

A formális vacsora kötött rendű, az alábbi programpontokból áll:

  • Az est kezdete – vendégek bemutatása, elvegyülés
  • A házigazda köszöntője – az est hivatalosan is megnyílik, áldással, majd levessel megkezdődik a vacsora
  • Haggis dudaszóval – a vendégek állnak, míg a főfogás skótdudaszó mellett az asztalra kerül. Elhangzik Burns Beszéd a haggishez c. műve.
  • A vacsora folytatódik – pohárköszöntő skótwhiskyvel, haggis, majd desszert
  • Emlékezés a halhatatlanra – rövid beszéd után isznak Burnsre
  • Köszönet – a házigazda megköszöni az elhangzott beszédet és fűz néhány megjegyzést az elhangzottakhoz
  • Pohárköszöntő a nőkhöz – rövid, szórakoztató, de nem bántó beszéd, ami után a férfiak isznak a nőkre
  • Válasz a nőkhöz mondott pohárköszöntőre – szintén rövid, szellemes, de semmiképp sem sértő
  • Burns művei – akár a vendégek közül valaki, akár hívott előadók Burns énekeit, műveit adják elő, ameddig a vendégsereg kéri, olykor elhangzanak olyan skót költők művei is, akikre Burns hatással volt. Külföldi vendégeket esetleg megkérnek saját nemzeti költőik művének előadására.
  • Zárás – a vendégek fennállva, egymás kezét fogva éneklik az Auld Lang Syne-t.

Magyarországon is rendszeresen megtartják ezt az estét, jótékonysággal egybekötve. Egy beszámoló 2008-ból, amiből a költő életéről is többet megtudhatunk és egy rövidebb 2011-ből, ez inkább a haggisre koncentrál.