Rendhagyó versvasárnap a mai – nem egy, hanem két verset olvashattok ma. Robert Burns születésének tiszteletére ilyenkor 3 napos ünnepséget rendeznek Dumfriesben, nálam is több bejegyzésen keresztül folyik a megemlékezés.
Ha Burnst el szeretnétek helyezni a skót irodalomban, akkor Petőfihez lehetne leginkább hasonlítani, a nemzet költője, mindenki ismeri a verseit, tiszteli a munkásságát és általában véve igen népszerű. Ezért egy Burns-Petőfi párosítást olvashattok ma. Remélem, tetszeni fog!
FELFÖLD, HEGYEIM!
My Heart’s In The Highlands
Felföld: oda, csak oda vonz a szivem!
Felföld: oda, csak oda!… Fegyveresen
száguld a vadász… fut előtte az őz:
Felföldön a szívem, akárhol időz!
Felföld, Hegyeim, kik a hőst szülitek,
hejhó, bucsuzom most: ég veletek!
Út bárhova, észak akárhova vet,
Felföld, Hegyeim, a szivem tietek!
Hejhó, gyönyörű, hófödte orom,
hejhó, szakadék, s zöld-völgy: bucsuzom;
hejhó, meredély, s erdők, suhogók,
hejhók, patakok, s ti vizek, zuhogók!
Felföld: oda, csak oda vonz a szivem!
Felföld: oda, csak oda!… Fegyveresen
száguld a vadász… fut előtte az őz:
Felföldön a szívem, akárhol időz!
(Szabó Lőrinc fordítása)
AZ ALFÖLD
Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.
Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönébõl szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.
Felröpülök ekkor gondolatban
Túl a földön felhõk közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.
Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.
Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.
A tanyáknál szellõk lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.
Idejárnak szomszéd nádasokból
A vadlúdak esti szürkületben,
És ijedve kelnek légi útra,
Hogyha a nád a széltől meglebben.
A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos, dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.
A csárdánál törpe nyárfaerdő
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektõl nem háborgatottan.
Ott tenyészik a bús árvalyányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;
Hûs tövéhez déli nap hevében
Megpihenni tarka gyíkok térnek.
Messze, hol az ég a földet éri,
A homályból kék gyümölcsfák orma
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,
Egy-egy város templomának tornya. –
Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsõm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sir is fölöttem.
(Pest, 1844. július.)
Kapcsolódó cikkek (kattints a címekre):
Whiskyt vedelnek a skótok Burns születésnapján – bezzeganya.postr.hu
szimplanjo.net 
“Versvasárnap #24” bejegyzéshez egy hozzászólás