Nézz szembe a problémákkal…

…és megoldódnak!

Hétfőn idegesen ébredtem. Egész hétvégén sikerült távoltartanom magam az érzéstől, de hétfőn rámtört a pánik, a mi-lesz-most gyomorgörcsöltető érzése.

Merthogy Lénácska csinált egy kifizetést előző héten, a nem megfelelő számlára. Egész pontosan kettőt. Az egyiket sikeresen vissza is szereztem, de a másik még váratott magára. Merthogy nemcsak, hogy nem a megfelelő cégnek küldtem el, hanem még a számlaszám sem volt jó, mert valaki elgépelte az excelben, amiből dolgoztam.

Vártam pár napot, arra az esetre, ha a számlaszám nem is valós, mert akkor automatikusan visszajön a pénz, de nem jött. Viszont nem tudtam az ügyfelet megkérni, hogy küldje vissza, mert, ugyebár, fogalmam se volt róla, kinek ment! Ezért hát előző pénteken fölhívtam a bankot, aki a számlát üzemelteti. Egy hölgy közölte velem, hogy ezt a kifizetést márpedig én vissza nem hívhatom, mert a küldés utáni 3 napban kellett volna. Ennyi idő nekik ugyanis, amíg rákreditálják az ügyfél számlájára.

Ettől tiszta pánikba estem, holott pontosan tudtam, hogy egy kifizetést bármikor vissza lehet hívni, nincs megkötés, akár egy év múlva is. A fogadó fél megtagadhatja, hogy visszaküldje, de visszahívni bármikor lehet. Én viszont mégis teljesen szétestem ettől, és úgy éreztem, aznap már nem is tudok ezzel a problémával foglalkozni.

A hatalmas szorongás oka az, hogy az egész businesst átadjuk egy másik cégnek november végén és addig mindent ki kell takarítani, nem maradhatunk negatív egyenlegben sehol sem, mert a másik cég nem ezeket a  számlákat fogja használni, amit mi.

És akkor kezdődött az elodázás, leginkább érzelmi szinten. Egész hétvégén nem is gondoltam rá, egész megkönnyebbültem, de hétfőn persze minden visszajött, mert tudtam, hogy nem halogathatom. De ettől még nem tudtam megnyugodni.

A reggeli kávézás közben, mikoris egyik kezemmel a macskát simogatom, másikban a bögre kávé és azt kívánom, hogy bárcsak lenne egy harmadik kezem is, hogy a telefonom is tudjam tartani, szóval ekkor olvastam Türkiztoll egy bejegyzését, 25+1 mondat, hogy megjavítsd önmagad! címmel. Különösen két pont ragadott meg:

“2. Ne menekülj a problémáid elől, nézz szembe velük! Nem elvárás, hogy azonnal megoldjuk a problémákat. Nem így terveztek bennünket. Hanem úgy, hogy megsértődjünk, szomorúak legyünk, megsérüljünk, megbotoljunk és elessünk és ezzel együtt haladjunk. Ez az élet célja – hogy szembenézzünk a problémákkal és idővel megoldjuk őket. Végső soron ez tesz bennünket azzá, akik vagyunk.”

“11. Arra koncentrálj, amit akarsz, hogy megtörténjen! Ha minden nap azzal a gondolattal ébredsz fel, hogy valami csodálatos fog történni az életedben a mai napon, és jól odafigyelsz, akkor gyakran rájössz, hogy tényleg megtörtént.”

Az utóbbival kezdtem és elképzeltem azt a helyzetet, hogy a második kifizetés is ugyanoda ment, mint az első és ha fölhívom Helent, akkor még aznap visszaküldi nekem. Az irodába érve pedig megbeszéltem a helyzetet egy másik supervisorral, Garyvel (aki érdekes módon elmesélte, hogy gyerekkorban folyton azt álmodta, hogy elrabolják, mert ettől nagyon félt. Aztán egyik nap álmában ellökte magától az emberrablót és megszűntek ezek az álmai.), aki egyetértett velem, hogy vissza lehet hívni a pénzt.

Alighogy visszaültem az asztalomhoz, Helen írt egy emailt, hogy náluk van a másik összeg is és vissza is tudja küldeni. Még aznap megérkezett és ott csücsül a számlán! 🙂

Te mit odázol el mostanában? Mi lenne az első lépés, amit ha megtennél, segítene elindulni a megoldás felé?
Ha van hasonló “sikertörténeted”, írd meg hozzászólásban vagy facebookon!

Ehhez mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s