Ezért szeretem ezt az országot….! Felteszem a tükröt a falra és megnézem, hogy milyen lett. Ha a plafonhoz viszonyítom, ferde, ha a falakhoz, akkor függőleges… Látott itt már ebben az országban valaki derékszöget? Megnéztem az ajtófélfát, mert az szokott még kritikus pont lenni. Meglepődtem, de teljesen egyenes. Na, csak tudnak ezek, van még remény. Aztán bementem a hálóba meg a dolgozóba. Visszavonom. És most még csak nem is hegyen lakom…
—
Fölállok a székre, hogy föltegyem a nagybőröndöt a szekrénybe. Fölállnék, ha a macska nem ülne a széken. Elküldöm. Mire fölállok a székre, a macska már a bőrönd tetején ül. Megpróbálom elküldeni. Megsemoccan. Akkor se, ha megpróbálom kivenni alóla a bőröndöt. Lejövök a székről. A macska önként és dalolva leszáll a bőröndről. A még befóliázott létrán élesíti a körmeit. Majdnem magára borítja. A dőlő létrától megijed, elszalad, én meg kaphatok a létra után.
—
… 5 perccel később…
Egy dobozt próbálok összekötözni madzaggal. Egész jól haladok, amikor Florence észreveszi, hogy van madzag. 2 perc játék következik a madzaggal. Minek nekem gyerek?! (És akkor még az is kiderül, hogy a doboz nem fér be, ha a bőrönd is a polcon van. De tán csak nem fog ki rajtam egy polc, egy bőrönd meg egy doboz?! Hát, nem. Még jó, hogy jövő karácsonyig nem kell levenni…)
szimplanjo.net 