A Kossuth rádióban hallottam, a költészet napja alkalmából egy riport keretében, hogy a kortárs költészet igenis él és virul, a költők nemcsak egymásnak olvasnak föl, bár csak egy szűk réteg a közönség.
Ezért gondoltam, hogy egy kicsit rendhagyó módon emlékezem meg erről a napról, József Attila egyik nem szokványos képével és kortárs versekkel. Mert a kortárs költészet köszöni jól van, de kaphatna több figyelmet. Megérteni, azonosulni vele könnyebb is talán, mert a mai korban élő költőket a mai kor történései inspirálják, a mai tempóval próbálnak lépést tartani vagy épp abból kiszakadni.
De emiatt talán nehezebb is megérteni őket, mert még nem látunk rá madártávlatból a történelemre, nem lát(hat)juk összefüggéseiben az eseményeket, hiszen az életük/életünk még folyamatosan alakul, mozog, s benne mi magunk is változunk.
Ha nem is mindennap, de időnként szakítsunk pár percet egy kis versolvasásra, próbáljuk meg megtalálni, mi illik hozzánk, mit kedvelünk.
Egy kis ízelítő –
Kelemen Zoltán: Etűdök
Monoton lókocsonya
Röhög a holdak ura
Halálistennő álca
Karneváli magánylárva
Kocsonyás dacnyavalya
Lovon hadar a kutya
Kézben tétova bokréta
Falnál borok hosszú létra
Gyolyónyi kőkoponya
Kutyafej tigrispofa
Lakat falnélküli kapun
Ékírás egy utilapun
Ha ez valakinek túl modern lenne, itt egy másik.
Nagy Anna: Az emberi indulatok
Az emberi indulatok tüzében
– van aki hamuvá,
– van aki salakká,
– van aki porcelánná ég
szimplanjo.net 
Támogatom a versolvasást! 🙂 A fentiekért cserébe:
Elek Tamás Zoltán: Avar
Tánc a szélben.
Hulló, száraz testeken át.
Beszívni mélyen
az őszi levelek illatát.
Hallani, amint recseg
az ágról szakadt élet,
mit a mulandó levet,
s jövendő tavasszal ébred.
Cipőm talpnyomát őrzi
a komposztálódott idő avarja,
s amint a hó elkendőzi,
hogy a tél nyugalmát ne zavarja.
Ajánlom az amatőr-költő-kedvelőknek az alábbi oldalt: http://www.poet.hu, ahonnan ez a verset is “származik”.
Köszi szépen, gondoltam, hogy tetszeni fog!