Kosztolányi Dezső Énekek éneke Nem hagysz nekem eleget inni mannás szájadból sohasem, hogy megtaníts örökre lenni, lángként lobogni, éhesen. Nem hagysz nekem sohasem inni áldott melledből eleget, hogy tudjak a szomjamban hinni, s úgy nézni téged, mint eget. Az asztalodhoz hívsz naponta, és mintha rútul játszanál, a dús teríték csupa pompa, de üres a pohár, … Bővebben: Versvasárnap #34