Hurrá, hétfő! #9

Buzdítás ballagóknak, érettségizőknek és mindazoknak, akik megrekedve érzik magukat – Rendhagyó hétfő

A minap azt álmodtam, hogy középiskolából ballagok, de már 30 évesen. (Itt volt némi kronológiai zavar, ugyanis az álmom szerint ez 5 évvel volt az érettségi után…) Az alapszituáció az volt, hogy a mi osztályunknak nem volt ballagása anno, ezért egy most végzős osztállyal együtt történt meg a “nagy esemény”.

Az iskola kitett magáért, az osztálytermek nemcsak feldíszítve, de minden egyes ballagónak személyre szóló képeslap volt egy kis üzenettel a padján. Megtaláltam a saját lapomat, ami vészesen hasonlított arra, amit a csapatomtól kaptam az irodában a 30. születésnapomra, benne nemcsak üzenet, hanem a ballagási búcsúbeszéd is, amit az osztályfőnök írt meg nekem.

Az osztályok elfoglalták a helyüket, a vendégek is igyekeztek megtalálni a széküket a hatalmas udvaron; nekem a 2 tesóm, anyukám és nagymamám jött el. (Mindenki nagyon csinos volt, Anyának ki volt vasalva a haja, nagyon jól állt!) Érdekes módon én egy zöld kis pamutruhát és zöld tornacipőt* viseltem, kosztüm helyett.

* Az öltözékem jelentősége az álomban az volt, hogy már fölnőttem, rátaláltam önmagamra és nem kötnek olyan szabályok, amikről diákként azt gondoltam, megváltoztathatatlanok.

Mielőtt megkezdődött volna az ünnepség, egykori fizikatanárom, Szentirmay László úgy gondolta, hogy még kikérdezi tőlem az izochor, izobar és izoterm állapotváltozások tananyagát. (Nem tudom, mi késztette erre a galádságra, Tanár Úr, de vettem az akadályt, úgyhogy most már hanyagolhatjuk az első osztályos fizikát!)

Az osztályfőnökkel gyorsan átfutottuk a műsor programját, amiben egy videófilm hanganyagának fölolvasása (!) után a lapomra írt beszédet kellett elmondanom. (Oké, aláírom, az álmaim elég furcsa fordulatokat is tudnak venni…)

Miután elmondtam az előre megírt beszédemet, úgy döntöttem, még nem fejeztem be. -Ennyi volt – mondtam-, a papírokat leteszem, de szeretnék még hozzáfűzni valamit.

A tanárok mindig azt mondogatják, “élvezzétek ki a középiskolás éveket, mert ezek a leggondtalanabbak, a legszebbek. Vissza fogjátok sírni később, nem is tudjátok milyen jó dolgotok van most. ” Nem értek egyet. Előttetek áll az egyetem, ami szintén egy jó szakasz az életetekben, lots of fun. De ne gondoljátok, hogy ezek után már csak a neheze jön. Minden életkorban lehet boldognak lenni, csak meg kell tanulni észrevenni, hogy mi a szép és meg kell tanulni élvezni. Bármikor lehettek boldogok.

trident hotel rózsaszirmos tál

Üdvözlő tál rózsaszirmokkal, Chennai

***

Ehhez mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s