Bognár Judit

Hangtalan – egymagam

Hol van a fény? – Eltűnt a kertemből.
Hol van a kert? – Eltűnt a szívemből…

Az esőtől nedves föld szaga elillant,
a friss füvön csepp nem csillan,
riadt őztekintet rám nem pillant,
dalos rigófütty az ágon nem villan.

Fáim zöld levelei lehulltak,
szentjánosbogaraim fényei kihunytak,
tóm tükréből a cseppek elfolytak,
szellőim simogatásai elmúltak.

Ülök a semmiben – egymagam.
Nézem az ürességet – hangtalan.
Nem vesz körbe más, mint az idő,
s közben elmúlik körülöttem a jövő.