Innen tudom

Emailezgetünk Zolival és mesélem neki, hogy Florence néha fölébreszt korán, hogy neki aztán most, de fél hatkor kell enni kapnia, különben szegény éhen hal moströgtönazonnal 3 percen belül.

Zoli, aki nem egy macskatartó, sőt még szerintem egy hörcsöge sem volt életében, megkérdezte, mégis honnan tudom, hogy olyankor éhes és nem valami más baja van? Bővebben…

Tíz érv amellett, hogy ha macskád van, az olyan, mintha gyereked lenne

Kis túlzással mondhatjuk, hogy a legidegesítőbb dolog számomra, amikor olyan hirdetéseket látok, hogy új helyet keresnek egy macskának, költözés miatt vagy utcára tett kutyáknak próbálnak új gazdát találni a facebookon.

Értem én, hogy nem minden albérletbe lehet háziállatot vinni, de könyörgöm, vannak albérletek, ahol nem szívesen látnak gyerekkel. Akkor keresel egy másik családot a gyerekednek vagy inkább olyan lakás után nézel, ahol nem problémáznak ezen?

Mert a kutya, a macska, a nyúl is családtag. (Ha már azzá tetted őket.) Ha karácsonyra állatot ajándékoznál, gondold át: akarod és tudod vállalni a felelősséget hosszútávon? 

∞•∞•∞•∞

macskagyerek

A háziállat tehát: családtag. Része az életeteknek, gondoskodásra és törődésre szorul, játékot igényel és odafigyelést. Cserébe ő is odafigyel rád, enni épp nem hoz, de odabújik hozzád, ha beteg vagy vagy épp szomorú, és sokszor akaratlanul is megnevettet. Vagy csak épp elképeszt, hogy hogy képes olyan helyzetben aludni és miért épp a wc-papír / zsebkendő / cipőfűző / csizmaszag a mániája? Az pedig már hab a tortán, hogy hogyan képes előadni az éhező kis jószágot, bárkinek, akitől remélheti, hogy némi falatot kap 🙂

Mondhatni, olyan, mintha lenne egy(-gyel több) kisgyereked. Nem hiszed?

Az alábbi 10+1 pont bebizonyítja!

.

.

.

.

Bővebben…

Vasárnap délután

Ki mi jót csinál vasárnap délután?

Én délelőtt egy börge kávé mellett leültem a kanapéra, kicsit olvasgatni. A kanapé nagy részét elfoglalja egy utazótáska, amit azért nem tudtam elpakolni, mert rajta fekszik a macska. Szóval, befészkeltem magam a maradék helyre, mire az előbb említett macska döbbenten rámnézett. Mondtam neki, hogy jól látja, én is ideültem, mert bármilyen meglepő, én is szeretnék üldögélni a kanapén, még akkor is, ha alig van hely, mert bizonyos állatok a nagyrészét elfoglalják, ezért csak passzírozódva tudok beülni. Nem vette a lapot. Teljesen ártatlan képpel nézett rám, mint akinek fogalma sincs, ki is az a “bizonyos” állat.

∞ ∞ ∞

Épp az előbb küzdöttem meg Florence-szal. Ettől kifeküdt:

093

Na jó, nem erről van szó, hanem arról, hogy van egy összecsukható sámlim. Ennek az a lényege, hogy összecsukható, ha az ember nem használja és például be tudja rakni a tűzhely meg a hűtő közé, hogy ne foglaljon sok helyet. Egész kis alacsony, de nem is kell több, mert létrám, az van. Ez a kissámli viszont pont megfelelő arra, hogy az ember elérje  a konyhában a fölső polcokat meg ilyesmik.

A Home Bargainsben vettem, 2.49-ért, aminek nagyon örültem, mert először a TKMaxxban láttam, 5 fontért és már vágytam rá nagyon. Szóval hasznos kis jószág ez a sámli. Nagyon szeretem. És a macska is.

Ezért, amikor kinyitottam, hogy a szárítókötélre akkor én most nagy hévvel kiterigetek, akkor egyből ráült. Mivel hatalmas (ti. a macska), nincs már hely, hogy még én is ráálljak. Alig bírtam eltávolítani. Aztán meg, amikor le kellett szállnom egy vállfáért, alattomos módon rögtön visszaült.

Hjaj, nehéz az élet, ha az ember lányának egy macskával kell megvívnia a helyért!

A macskám kikészít

Florence, a macskám teljesen kikészít az utóbbi időben.

Az a mániája, hogy hajnali 5 óra fele elkezd randalírozni, azzal a céllal, hogy engem fölébresszen. Erre több bizonyítékom is van, többek között az, hogy fölugrik hozzám az ágyba és az arcomba nyávog. Ha nem nyávog, akkor csak az arcomba tolja az orrát, hangosan dorombolva, ami fülsíketítő tud lenni, amikor épp a legmélyebben alszol.

Ezenkívül is vannak módszerei.

Az egyik az, hogy a fönti képen látható olvasólámpához dörgöli magát. Az még hagyján, hogy tiszta szőr lesz a búra anyaga, de lökdösi a lámpát arrébb és nagyon félek, hogy egyszer lelöki. Ez akár tűzveszélyes is lehet, mert ez a lámpa mindig áram alatt van. Arról ne is beszéljek, hogy borzasztó hangot ad ki, ahogy a fém talpa ütődik az éjjeiszekrényhez. Emellett lehetetlenség aludni.

A másik amit csinál, az az, hogy kaparja a fotelt. Ezt régebben is csinálta, de kiküszöböltem azzal, hogy a kaparófáját odakészítettem a fotel mellé, ha rájön a kaparhatnék, azt használja. De egy pár hete rászokott arra, hogy ha föl akar ébreszteni, akkor elkezdi a fotelt kaparni, mert arra rögtön fölébredek (és ezt pontosan tudja).

Szokott még dörömbölni a komódon meg valami máson is, de nem tudom, hol, mert a szemem nem nagyon bírom kinyitni. Továbbá föl-alá rohangál, ugrál az ágyon, rám mászik és hangosan dorombol, odafekszik a fejemhez és teljesen az arcomba nyomja a pofáját.

Régebben is megszokott volt tőle, hogy hajnalban odajött hozzám és kért egy kis simogatást, de ez a fajta randalírozás nemrégen kezdődött és kiborító.

Ma például több órán keresztül művelte, pedig azt hittem, végre tudok aludni egy jót. Már egy hete itthon vagyok, mert kiírt az orvos, de egyre kimerültebbnek érzem magam… Hiába alszom, abban a pillanatban, ahogy fölébredek, úgy érzem, olyan fáradt vagyok, mintha már egy hosszú nap lenne mögöttem.

Az orvos javasolta, hogy aludjak, pihenjek sokat, mozogjak és csináljak olyan dolgokat, amiket szeretek. Kertészkedtem, sétáltam, voltam forróköves masszázson is, de úgy érzem, semmit nem segített. Kimerültebb vagyok, mint a hét elején voltam. Tegnap kimentem a kertbe ültetni, de egy óra hossza után úgy éreztem, képtelen vagyok tovább csinálni, pedig nem is nehéz munka volt, ásás vagy fűnyírás, csak ültetgettem.

Erőtlen vagyok ahhoz is, hogy összetakarítsak, pedig mindennap dolgoztam rajta, de semmi látszatja. És akkor ehhez jön még ez a hajnali randalírozás…

Van valakinek ötlete arra, hogy mit tudnék tenni, hogy ez megszűnjön?

Pillanatképek a mából

Ezért szeretem ezt az országot….! Felteszem a tükröt a falra és megnézem, hogy milyen lett. Ha a plafonhoz viszonyítom, ferde, ha a falakhoz, akkor függőleges… Látott itt már ebben az országban valaki derékszöget? Megnéztem az ajtófélfát, mert az szokott még kritikus pont lenni.  Meglepődtem, de teljesen egyenes. Na, csak tudnak ezek, van még remény. Aztán bementem a hálóba meg a dolgozóba. Visszavonom. És most még csak nem is hegyen lakom…

∞°∞°∞°∞°∞

Fölállok a székre, hogy föltegyem a nagybőröndöt a szekrénybe. Fölállnék, ha a macska nem ülne a széken. Elküldöm. Mire fölállok a székre, a macska már a bőrönd tetején ül. Megpróbálom elküldeni. Megsemoccan. Akkor se, ha megpróbálom kivenni alóla a bőröndöt. Lejövök a székről. A macska önként és dalolva leszáll a bőröndről. A még befóliázott létrán élesíti a körmeit. Majdnem magára borítja. A dőlő létrától megijed, elszalad, én meg kaphatok a létra után.

∞°∞°∞°∞°∞

… 5 perccel később…
Egy dobozt próbálok összekötözni madzaggal. Egész jól haladok, amikor Florence észreveszi, hogy van madzag. 2 perc játék következik a madzaggal. Minek nekem gyerek?! (És akkor még az is kider001ül, hogy a doboz nem fér be, ha a bőrönd is a polcon van. De tán csak nem fog ki rajtam egy polc, egy bőrönd meg egy doboz?! Hát, nem. Még jó, hogy jövő karácsonyig nem kell levenni…)