Mit tudok tenni?

2012 elején hihetetlenül fitt voltam. Szerintem egész addigi életemben nem voltam annyira jó állapotban, mint akkor. Hét hónap alatt a fittségi felmérésen 60 pontról 75 pontra sikerült föltornászni magam, amitől még az edzőcsajnak is tátva maradt a szája az irodában.

Szinte mindennap tornáztam, egyszer végigcsináltam Réka egyik 30 napos Alakreform programját (otthoni és konditermi feladatokkal) és ennek a végén sem hagytam abba, rendszeresen lejártam a konditerembe a munkahelyen, sokat gyalogoltam és itthon is tornáztam.

Képes voltam 2 (két!) Réka 20 perces videót lenyomni, egymás után, mondom egymás után, ami azelőtt soha nem sikerült még.

Na, ezt csak azért mondom, mert azóta sem voltam ilyen fitt, sőt egyre kevésbé vagyok.  Elértem a 2010-es év eleji szintet, amikor Kőbányán laktam és hazafele a Borároson kellett fölmennem a lépcsőn a villamosmegállóba. Ezt lassan vánszorogva is csak úgy voltam képes megtenni, hogy már a felénél szuszogtam, mint egy éltesebb bálna, csak épp nem jött olyan szép kis helyes vízoszlop a fejem tetejéből ki.

Most hasonlóképpen vagyok, csak nem a lépcsőn kell fölmennem, hanem a hegyen, hogy elérjek a munkahelyre. Az előző munkahelytől csak két utcával följebb kell mennem, az előző munkahely pedig ugyanabban az utcában van, mint az azt megelőző volt, ahol másfél évig dolgoztam. Mindennap itt jártam föl, de sose voltam képes megszokni. Mindennap lihegve értem föl.

Na, mármost, ehhez azért tudni kell, hogy én szegedi vagyok és Szeged egy lapos város. Olyan lapos, hogy az már homorú. A várost körülvevő töltés és a hidakra fölvezető út az, ahol van némi lejtő, és ezzel kábé vége, kaput, nyista. Semmi más. Kb. 3 évig reménykedtem benne, hogy hozzá fogok szokni, hogy itt ilyen hegyes vidék van és a városban is lejtősek az utcák.

Hát, nem.

Úgy tűnik, egyáltalán nem szoktam hozzá, még azok az útvonalak is kifárasztanak, amiket éveken kereztül tettem meg naponta.

Na, de most! Most még két utcát kell fölgyalogolnom, amit alig bírok. Pedig a legkisebb ellenállás elve alapján kikutattam a legkevésbé meredek keresztutcát, hogy azért némi emberi méltóság maradjon még bennem, mire beérek reggel.

Szóval itt van az a pont, amkor valamit tenni kell. Mivel ezt már fölismertem korábban, elkezdtem azokat a gyakorlatokat csinálni itthon, amiket anno 2010-ben Budapesten csináltam és úgy találtam, hogy a jó kondíció viszonylag rövid idő alatt visszanyerhető velük.

De hogy ezt most csak sík terepen működik vagy én vagyok már túl “öreg” és nem hat, én nem tudom, de nem értem vele el a célom. Ezért kénytelen vagyok új módszerhez folyamodni.

Azt találtam ki, hogy időről időre beszámolok itt a blogon arról, hogy hogyan haladok a fitness programommal és emellé még hírt adnék arról is, hogy milyen társasági eseményeken veszek részt. Ez utóbbit azért, mert az elmúlt egy évben szinte sehova nem mentem. Képes vagyok sokszor hetekig csak azért mozdulni ki a házból, hogy dolgozni menjek.

≡ Kondíció

Célkitűzés:

  • 1-es busszal jönni haza / minden hétköznap (ez 12 percre van az irodától, szemben a 2-essel, ami csak 5-re)
  • a Czanik Balázs-féle Capoeira bemelegítését megcsinálni / hetente 3-szor (ez 7:58 perc csak, de jelenleg ezt is alig bírom)
  • 1 órát tölteni valamilyen aktív mozgással kint / hetente (pl. séta, kertészkedés, az, hogy elmegyek a boltba, nem számít)

≡ Kimozdulás

Célkitűzés:

  • havi 2 programot szervezni, amin másokkal együtt veszek részt / akár hétvégén, akár hétköznap (kollégákkal, barátokkal, ismerősökkel)
  • 1 órát tölteni valamilyen aktív mozgással kint / hetente (pl. séta, kertészkedés)

Ez a kertészkedés amúgyis jó lesz, mert egy csomó ember hozzám szól, megállnak a gyerekek is, mert még életükben nem láttak embert ásni. Ma is azt mondja egy kislány: Milyen virágokat fogok ültetni? Mondom kardvirágot meg fréziát, meg mindenféle  virágokat. Mert én nem tudom a nevüket, magyarul se, angolul meg pláne, csak megvettem, aminek a képen tetszett a virágja, de te se tudod, csak a tulipánt meg a rózsát úgyis, mert még csak 5 éves vagy, de azt meg pont nem ültetek, tehát mindegy, a lényeg, hogy fehér meg lila virágok lesznek.

Ennyi.

Hurrá, hétfő! #17

Az elmúlt hetem borzalmas volt. Nem volt olyan nap szinte, hogy ne túlóráztam voltam, nem tudtam elmenni hulahoopra, mert 3/4 8 körül értem haza és oda 7-kor el kell indulnom, alig csináltam valamit, mert szinte mindennap lefeküdtem már este 9 előtt, fáradt voltam, ingerült és már nem maradt elég pénzem egy heti buszbérletre, amit pedig meg kellett volna vennem, mert lejárt a havi kedden. (Mindjárt az is kiderül, mit is keres a Hurrá, hétfőben ez a kesergés 🙂 )

De hét közben valahogy följött a szó arról, hogy írok blogot és van egy ilyen rovatom, amiben örülök a hétfőnek és az egyik lány azzal viccelt, hogy néha jól jönne, ha a csapatnak is leírnám ezeket.

Ezért most úgy döntöttem, hogy leírom azt, amit hétvégén kigondoltam, hogy milyen jó dolgok történtek velem az előző héten.

Megjegyzés: A jelenlegi munkám nem “sz@r”, a jelenlegi munkám csak nem nekem való, nem elég izgalmas és nem illik az egyéniségemhez. Viszont például annak a kolléganőmnek, aki korábban titkárnő volt, biztos nagy előrelépés egy ilyen világszerte ismert bankban dolgozni és még az is lehet, hogy többet is keres. (Ja, igen, mert a fizetéssel sem vagyok elégedett.) Szóval: a jelenlegi munkám átmeneti állapot, megélek belőle, jól fog mutatni a CV-men a cég neve, tapasztalatot ad és ebédidőben lehetőséget, hogy interjúkra járkáljak 😀

♠ Szerdán gyönyörű idő volt reggel, ezért lesétáltam a 40 percre levő Partick vasútállomásra és vonattal mentem dolgozni. (Amikor Partickban laktam, vonattal jártam és nagyon szerettem, bár csak 2 megálló.)

♠ Ebédszünetben egy magyar sráccal kávéztam együtt, aki mg csak 4 hónapja van itt, akkor kezdett el a Barclaysnál dolgozni, amikor én már eljöttem onnan. Ő is jelentkezett a Multicultural Networkbe és most ketten fordítunk az ovinak. (Mert még mindig beönkénteskedem oda, ehhez nem kell ott dolgozónak lennem és nagyon nagy segítség az óvodának.)

♠ Este gyalog jöttem haza, 1 óra 33 perc alatt megtettem az utat! (Minimum 1 ó 40 p-re számítottam, úgyhogy egyéni csúcsot döntöttem.)

♠ Csütörtök este rámírt a volt managerem, Szabina, akinek részben ezt a blogot is köszönhetjük, az ő ötlete volt, hogy írjak, stresszoldás céljából. Rég beszéltünk már, most neki is van egy 7 éves cicája, aki nagyon hasonlít az én Cukorpókomra. (És ugyanúgy szeret a szalagfüggönnyel babrálni. Van valami ezekben a szalagfüggönyökben, úgy tűnik.)

♠ Péntek reggel rámírt Dóri, egy helyi magyar, akiről már hónapok óta nem hallottam és sms-ezgettünk kicsit.

♠ Szintén péntek reggel rámírt egy volt munkatársam, Martin, akivel a Barclaysnél ugyanazon a  részlegen dolgoztunk, a hatodikon meg később az ötödiken is. Beszélgettünk, ismertük egymást, mert mindketten contractorok voltunk – neki most jár majd le júniusban a szerződése -, de nem mondhatnám, hogy szoros barátok lettünk volna, ezért is volt meglepő. Hát még amikor beközölte, hogy szerinte én voltam az “office totty” (a totty egy szleng szó arra, hogy jól kinéző/vonzó, tehát az office totty valamiféle “iroda szépe” magyarul)…

♠ Szombaton egy hatalmasat sétáltam Leával a jó időben, erről már írtam tegnap.

♠ Vasárnap végre, végre, végre lenyírtam a füvet! Azt hittem, belehalok, olyan nehéz volt, többször is föltekeredett a fű a kerekek mellé a tengelyre, mert annyira hosszú volt. Összegereblyéztem és utána alacsonyabb állással is lenyírtam, akkor már könnyebben ment. De azt kell mondjam, hogy nem számít, hogy 2º van, két fűnyírás és 3 gereblyézés után ígyis-úgyis 12º-nak érzed… Viszont végig sütött rám a nap, olyan jó volt!

♠ Délután elmentem egy meetupra, Glasgow Expats, ahol olyan külföldiek jönnek össze, akik munka vagy tanulás okán most itt élnek. Ez sajnos nem jött be, elég hamar leléptem, de azért örülök, hogy elmentem és máskor is fogok, hátha a következő jobb lesz. Egy kicsit zavart, hogy egy olyan találkozót, ahol mindenki akcentussal nyomja, miért kell egy olyan kávézóba szervezni, ahol zene szól… Viszont itt nemcsak lányok vannak, mint a Girls Gone International-ben, ahová hasonló módon olyan emberek járnak, akik külföldiek, illetve életük során más országokban is éltek, még ha skótok is, de ez csak női tagokból áll.

♠ Jaj, hát majdnem kihagytam! Pénteken ebédidőben voltam egy állásinterjún. Lehetetlen volt megállapítani, hogy hogy sikerült, de pozitívan várom a visszajelzésüket.

♠ És akkor már ne feledkezzek meg Robcsiról sem, akivel megint szétkommentáltuk valakinek az egyébként komoly facebookos posztját az állampolgárság megszerzése utáni névváltoztatás lehetőségeiről mindenféle hülyeséggel és emellett még cseteltünk is, ami hasonló komolysággal zajlott. Mint egyébként mindig.

♥ Végezetül jöjjön mindenkinek egy szépséges kis videó, amit a parkban csináltam. A tónál természetesen.

A legjobb a vége, amikor Lea belekérdez 🙂