Mit tudok tenni?

2012 elején hihetetlenül fitt voltam. Szerintem egész addigi életemben nem voltam annyira jó állapotban, mint akkor. Hét hónap alatt a fittségi felmérésen 60 pontról 75 pontra sikerült föltornászni magam, amitől még az edzőcsajnak is tátva maradt a szája az irodában.

Szinte mindennap tornáztam, egyszer végigcsináltam Réka egyik 30 napos Alakreform programját (otthoni és konditermi feladatokkal) és ennek a végén sem hagytam abba, rendszeresen lejártam a konditerembe a munkahelyen, sokat gyalogoltam és itthon is tornáztam.

Képes voltam 2 (két!) Réka 20 perces videót lenyomni, egymás után, mondom egymás után, ami azelőtt soha nem sikerült még.

Na, ezt csak azért mondom, mert azóta sem voltam ilyen fitt, sőt egyre kevésbé vagyok.  Elértem a 2010-es év eleji szintet, amikor Kőbányán laktam és hazafele a Borároson kellett fölmennem a lépcsőn a villamosmegállóba. Ezt lassan vánszorogva is csak úgy voltam képes megtenni, hogy már a felénél szuszogtam, mint egy éltesebb bálna, csak épp nem jött olyan szép kis helyes vízoszlop a fejem tetejéből ki.

Most hasonlóképpen vagyok, csak nem a lépcsőn kell fölmennem, hanem a hegyen, hogy elérjek a munkahelyre. Az előző munkahelytől csak két utcával följebb kell mennem, az előző munkahely pedig ugyanabban az utcában van, mint az azt megelőző volt, ahol másfél évig dolgoztam. Mindennap itt jártam föl, de sose voltam képes megszokni. Mindennap lihegve értem föl.

Na, mármost, ehhez azért tudni kell, hogy én szegedi vagyok és Szeged egy lapos város. Olyan lapos, hogy az már homorú. A várost körülvevő töltés és a hidakra fölvezető út az, ahol van némi lejtő, és ezzel kábé vége, kaput, nyista. Semmi más. Kb. 3 évig reménykedtem benne, hogy hozzá fogok szokni, hogy itt ilyen hegyes vidék van és a városban is lejtősek az utcák.

Hát, nem.

Úgy tűnik, egyáltalán nem szoktam hozzá, még azok az útvonalak is kifárasztanak, amiket éveken kereztül tettem meg naponta.

Na, de most! Most még két utcát kell fölgyalogolnom, amit alig bírok. Pedig a legkisebb ellenállás elve alapján kikutattam a legkevésbé meredek keresztutcát, hogy azért némi emberi méltóság maradjon még bennem, mire beérek reggel.

Szóval itt van az a pont, amkor valamit tenni kell. Mivel ezt már fölismertem korábban, elkezdtem azokat a gyakorlatokat csinálni itthon, amiket anno 2010-ben Budapesten csináltam és úgy találtam, hogy a jó kondíció viszonylag rövid idő alatt visszanyerhető velük.

De hogy ezt most csak sík terepen működik vagy én vagyok már túl “öreg” és nem hat, én nem tudom, de nem értem vele el a célom. Ezért kénytelen vagyok új módszerhez folyamodni.

Azt találtam ki, hogy időről időre beszámolok itt a blogon arról, hogy hogyan haladok a fitness programommal és emellé még hírt adnék arról is, hogy milyen társasági eseményeken veszek részt. Ez utóbbit azért, mert az elmúlt egy évben szinte sehova nem mentem. Képes vagyok sokszor hetekig csak azért mozdulni ki a házból, hogy dolgozni menjek.

≡ Kondíció

Célkitűzés:

  • 1-es busszal jönni haza / minden hétköznap (ez 12 percre van az irodától, szemben a 2-essel, ami csak 5-re)
  • a Czanik Balázs-féle Capoeira bemelegítését megcsinálni / hetente 3-szor (ez 7:58 perc csak, de jelenleg ezt is alig bírom)
  • 1 órát tölteni valamilyen aktív mozgással kint / hetente (pl. séta, kertészkedés, az, hogy elmegyek a boltba, nem számít)

≡ Kimozdulás

Célkitűzés:

  • havi 2 programot szervezni, amin másokkal együtt veszek részt / akár hétvégén, akár hétköznap (kollégákkal, barátokkal, ismerősökkel)
  • 1 órát tölteni valamilyen aktív mozgással kint / hetente (pl. séta, kertészkedés)

Ez a kertészkedés amúgyis jó lesz, mert egy csomó ember hozzám szól, megállnak a gyerekek is, mert még életükben nem láttak embert ásni. Ma is azt mondja egy kislány: Milyen virágokat fogok ültetni? Mondom kardvirágot meg fréziát, meg mindenféle  virágokat. Mert én nem tudom a nevüket, magyarul se, angolul meg pláne, csak megvettem, aminek a képen tetszett a virágja, de te se tudod, csak a tulipánt meg a rózsát úgyis, mert még csak 5 éves vagy, de azt meg pont nem ültetek, tehát mindegy, a lényeg, hogy fehér meg lila virágok lesznek.

Ennyi.

Én elmentem a vásárba fél pénzzel…

Egy új dologba fogtam. Előre figyelmeztetek mindenkit, a módszer nem újkeletű, tehát aki spanyolviaszt vár tőlem, az lapozzon 🙂

Az új dolog pedig: a borítékos módszer!

Fogtam magam, összeszedtem azokat a kiadásaimat, amiket nem online is el tudok intézni, tehát nem átutalások. Aztán fogtam pár borítékot, megcímkéztem őket a kiadások szerint és mindegyik sarkába odaírtam, mennyi a büdzsé egy hétre (hetente kapok fizetést), illetve ide vezetem, hogy mennyit költöttem már el belőle.

A cél: ha valamelyik boríték kiürül, de szükségem lenne pénzre, akkor csak másik borítékból lehet átcsoportosítani, de nem veszek le a bankszámlámról pénzt.

boríték felcímkézve kiadásokra

A siker borítékolva!

 

Névadásrúl és eltervezett cselekedetekrűl

Az elmúlt napokban több cikket, bejegyzést is olvastam arról, mennyire fontos, hogy jól válasszunk nevet a blogunknak, legyen egy jól meghatározott tervünk és víziónk, hogy miről szeretnénk írni, legyenek meghatározott gyakoriságúak a posztjaink.

Arról már írtam, hogy miért is kezdtem a blogot az egyik kezdő posztban és a bemutatkozó oldalamon is ejtettem a blogolós céljaimról pár szót, de most ezek a cikkek megint elgondolkodtattak.

Miért választottam a Léna világa nevet?

Amikor elhatároztam, hogy blogolásba kezdek, nem volt határozott, specifikus témám és pláne nem volt ötletem valami frappáns névre. Korábban a Rejtő lexikonon már kutakodtam, hogy mégis ki lennék egy Rejtő-regényben – a gép a “Dudahangú Léna, virágárus és mentőangyal“-t dobta. Ez nagyon tetszett, így lett Léna világa a blogom.

Alíz virágok között

Nem olyan vagyok, mint a többi lány

Alíz, amikor meglátja a késésben lévő fehér nyulat, kíváncsiságától hajtva a nyomába ered és különösebbnél különösebb kalandokon megy keresztül, csodás, de néha félelmetes dolgokat él át (ahogy a virágok közti élménye egy kellemes éneklős-vidám jelenetből rémisztő borzadállyá válik, attól még most is kiráz a hideg). Állandó loholásban van, hogy megtudja, hová is tart a fehér nyúl és ő is odaérjen.

Mennyire számít az életben, hogy hová tartunk? Fontosabb talán az, hogyan tesszük meg ezt az utat, mit élünk át közben?

Nem mondom, hogy nem fontos, hogy hová tartunk, hogy nincs jelentősége, mindegy, csak éljünk. Viszont fontos az is, hogy útközben jól érezzük magunkat, éljünk át sok csodás dolgot. Lesznek rémisztő, ijesztő, fárasztó, szomorú események, de erőt meríthetünk a vidám pillanatokból, megújulhatunk a csodák által és még a fehér nyulat is utolérhetjük!

Szeretném jobban erre a képre formálni a blogot, hogy aki erre téved, az meglássa  a fehér nyulat és velem tartson a követésben. Egy jókedvű és pozitív blogot szeretnék, de még csak formálódik, hogy hogyan is képzelem ezt el. A meglévő külsőt, kategóriákat nem szeretném nagyon megváltoztatni, inkább tartalomban és gyakoriságban gondolkodom. A virágárus a szépséget képviseli, a mentőangyal pedig a jóságot és segítséget.

A Versvasárnap rovat megmarad (ez az egyike a legnépszerűbb bejegyzéseknek), és rendszeressé szeretném tenni a Hurrá, hétfőt is, több gondolattal, buzdítással. Ezenkívül valószínűleg heti 1-2 posztot fogok írni, így több időm jutna a megírásra, a csiszolásra, hogy jobbak legyenek az írásaim.  Jobb minőségű fotókat szeretnék és meg szeretném tanulni egy képszerkesztő használatát is (a GIMP-et választottam).

Ötleteket, véleményeket szívesen fogadok.

Ti hogyan álltatok neki a blogolásnak? Miket terveztetek meg és ezeket mennyire tartjátok?

Újévi fogadalmak – Megéri?

Röviden, meg.

Nagy újrakezdő vagyok, és szeretek általában hétfőn hozzákezdeni dolgokhoz. Nem tudok például életmódot váltani kedden vagy fogyókúrába kezdeni csütörtökön 🙂  (kivéve, ha ama keddi vagy csütörtöki nap történetesen újév napjára esik.)

Év elején pedig különösen szeretek tervezgetni. Tipikus, hogy év kezdetén a cikkek az újévi fogadalmakról és arról szólnak, ki mennyi ideig tartja be őket. Tudjuk, hogy fogyókúrák, egészséges életek, aerobic órák és konditermi edzések kezdődnek ilyenkor tömegével. A Glasgow Club reklámjai már ellepték a metróállomásokat, pedig év közben is lehetne reklámozni.
Mégsem tartanak ki sokan.

Miért nem?

Ha nem megfelelő célokat határozol meg, nem éred el őket. Lehetnek túlzottan magasak, de lehet, hogy éppen túl alacsonyra tetted a lécet.

Milyen a jó cél? SMART 🙂

Specific

Measurable

Achievable / attainable / action-oriented

Realistic / relevant

Time-bound

Azaz konkrét, mérhető, elérhető, valós, határidővel rendelkező.

“Végre lefogyok, ebben az évben tuti!” versus “A barátnőm májusi esküvőjére 6 kg-ot fogyok.”

Eléggé meghatározott, mérleggel mérhető (hajjaj! 🙂 ), 5 hónap alatt 6 kilót fogyni nem túl magas léc, a megfelelő lépésekkel, reális is, nem okoz eü.-i problémát, és az esküvő időpontja behatárolja.

Jó hír, hogy új életet nem csak újév napján lehet kezdeni, sőt, tulajdonképpen bármikor lehet kezdeni! A születésnapod pont olyan jó az életed, céljaid megvizsgálására, átgondolására, mint egy sima hétköznap (pl. a hétfő…), a hónap első napja vagy éppen az utolsó.

Vagy akár  M O S T!

Ha úgy érzed, itt az ideje, ha zavar a súlyod a hozzáállásod, az állandó halogatás, a túl sok és fölösleges pénzköltés, a túlzott fogyasztás, fogj bele ma és a fenti kisokos segítséggel változtass az életeden! Ne feledd, egy új szokás kialakításához 21 napra van szükség. Ha maximalista, perfekcionista vagy, szánj rá 28-31 napot (Flylady szerint ennyi kell. Róla még bővebben később).

Szóval hajrá és ne add fel!