A költészet napjára – rendhagyó módon 2.

Teljesen rendhagyó és meglepő módon József Attila egyik versével emlékezem meg a költészet napjáról 2016-ban. 🙂 A WordPress tegnap emlékeztett arra, hogy már 3 éve, hogy elkezdtem ezt a blogot vezetni itt, ma pedig azt láttam, hogy már akkor is rendhagyó költészet napját tartottam. Akkor is József Attilával. Idén fűszerezzük meg a költő szavait némi … Bővebben: A költészet napjára – rendhagyó módon 2.

Versvasárnap #39

Nagy László Jártam én koromban hóban Jártam én koromban, hóban, húzott az álom. Mást kerestem s mellém te álltál, kardél mellett felnőtt virágszál, sebzett virágom. Húszévem elveszett, s érzem, te lész a vígasz. Mord kültelken, hol a füst szárnyal, szádról szóló harmonikáddal föl-fölvidítasz. Engem a szépség, a vígság csodásan éltet. Érte égek, hogy megmaradjak, bár … Bővebben: Versvasárnap #39

Versvasárnap #38

Kiss Dénes Részem lettél Úgy élsz bennem, akár a vérem, nyitott szememben a világ, fájdalmaink a létezésben vagy ép üvegben a szilánk! Belőlem már te ki nem válhatsz, mint halál a születésből, éjszakáimból az álmok, élők a múló időkből.

Versvasárnap #37

Gyurkovics Tibor Hajnal Lobognak a fák a szelekben a réteken át idejön két nagy szeme ég, haja lebben az én szeretőm, szeretőm. A nap aranyos karikája sugaraz rá nagy sisakot karját kinyújtva a tájba mint hajnali fáklya, lobog. Lesem, idejössz, ideérsz-e a fák közt? Rajz a vizen cikázik az árnya, a lépte hogy sajdul és … Bővebben: Versvasárnap #37

Versvasárnap #36

József Attila Óda (részlet) ... 2 Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! … Bővebben: Versvasárnap #36

Versvasárnap #35

Juhász Gyula Szerelem? Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetőn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, … Bővebben: Versvasárnap #35

Versvasárnap #34

Kosztolányi Dezső Énekek éneke Nem hagysz nekem eleget inni mannás szájadból sohasem, hogy megtaníts örökre lenni, lángként lobogni, éhesen. Nem hagysz nekem sohasem inni áldott melledből eleget, hogy tudjak a szomjamban hinni, s úgy nézni téged, mint eget. Az asztalodhoz hívsz naponta, és mintha rútul játszanál, a dús teríték csupa pompa, de üres a pohár, … Bővebben: Versvasárnap #34

Versvasárnap #33

Nagy László Én fekszem itt Én fekszem itt a kihűlt földön:eleven kincse még a nyárnak,vétkek s rossz jelek rohamozvaédes húsomra idejárnak. Igazán s végleg téged várlak,érdes tüllben gyere lassúdan,horzsolj végig s hagyj itt örökreizzó kikerics koszorúban.

Versvasárnap #32

Bár már október vége is elmúlt, mostanában nagyon sokat járt ez a vers az eszemben, úgyhogy jöjjön egy örök klasszikus, minden időre. Petőfi Sándor SZEPTEMBER VÉGÉN Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju … Bővebben: Versvasárnap #32

Versvasárnap #30

Radnóti Miklós Lapszélre Fejem fölött a vén tetőben szú gondolkodik, majd rágni kezd. S finom fehér fapor pereg a versre, melyhez ép egy-egy szállongó sort vetek.     Megjegyzés: Olvasd föl hangosan ezt a verset magadnak.