Versvasárnap #39

Nagy László Jártam én koromban hóban Jártam én koromban, hóban, húzott az álom. Mást kerestem s mellém te álltál, kardél mellett felnőtt virágszál, sebzett virágom. Húszévem elveszett, s érzem, te lész a vígasz. Mord kültelken, hol a füst szárnyal, szádról szóló harmonikáddal föl-fölvidítasz. Engem a szépség, a vígság csodásan éltet. Érte égek, hogy megmaradjak, bár [...]

Versvasárnap #38

Kiss Dénes Részem lettél Úgy élsz bennem, akár a vérem, nyitott szememben a világ, fájdalmaink a létezésben vagy ép üvegben a szilánk! Belőlem már te ki nem válhatsz, mint halál a születésből, éjszakáimból az álmok, élők a múló időkből.

Versvasárnap #37

Gyurkovics Tibor Hajnal Lobognak a fák a szelekben a réteken át idejön két nagy szeme ég, haja lebben az én szeretőm, szeretőm. A nap aranyos karikája sugaraz rá nagy sisakot karját kinyújtva a tájba mint hajnali fáklya, lobog. Lesem, idejössz, ideérsz-e a fák közt? Rajz a vizen cikázik az árnya, a lépte hogy sajdul és [...]

Versvasárnap #36

József Attila Óda (részlet) ... 2 Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! [...]

Versvasárnap #35

Juhász Gyula Szerelem? Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadon, Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom, mi ez, de édes ez, Egy pillantásod hogyha megkeres, Mint napsugár ha villan a tetőn, Holott borongón már az este jön. Én nem tudom, mi ez, de érezem, [...]

Versvasárnap #34

Kosztolányi Dezső Énekek éneke Nem hagysz nekem eleget inni mannás szájadból sohasem, hogy megtaníts örökre lenni, lángként lobogni, éhesen. Nem hagysz nekem sohasem inni áldott melledből eleget, hogy tudjak a szomjamban hinni, s úgy nézni téged, mint eget. Az asztalodhoz hívsz naponta, és mintha rútul játszanál, a dús teríték csupa pompa, de üres a pohár, [...]

Versvasárnap #33

Nagy László Én fekszem itt Én fekszem itt a kihűlt földön: eleven kincse még a nyárnak, vétkek s rossz jelek rohamozva édes húsomra idejárnak. Igazán s végleg téged várlak, érdes tüllben gyere lassúdan, horzsolj végig s hagyj itt örökre izzó kikerics koszorúban.