Esmeralda és Izaura hatásának összehasonlító elemzése a kelet-közép európai középkorú nők autonóm identitásfejlődésére a ’90-es években

És most, hogy a fiúk kimentek a szobából, végre beszélhetünk a … Bővebben…

Mi a (havi)baja ennek a fickónak?

Az alábbi idézetet nemrég osztotta meg az egyik húgom. (Két húgom van. Arra az esetre, ha az egyiket elveszíteném.)

“Nő vagy! A legigazibb, legszentebb és legteljesebb. Születésedtől fogva rendelkezel a talán feledésbe merült, vagy megtagadott női bölcsességgel, és akár tudsz róla, akár nem, különleges szereped van az élet misztériumában. Áldott vagy azzal a különleges képességgel, hogy mindent, ami polaritásban van – legyen az sötétség vagy fény, nő vagy férfi, vagy önmagad különböző minőségei –, át tudsz ölelni, be tudod engedni, majd önmagadon belül, átalakító módon egységet tudsz hozni a szétválasztottságba, és az egész világot, annak minden kettősségével egybe tudod szeretni. A nőiséged legnagyobb kincse, a női erőd forrása ez a képesség.”

/A Nőiség ezerszirmú rózsája c. könyv/

Az, hogy nő vagy, azzal a viszonylag prózai és/vagy/de sokkal kevésbé romantikus dologgal is jár, hogy havonta menstruálsz. (Egyszer egy videóban egy nőket alantasabb egyedekként kezelő fickó pólóján láttam egy feliratot, miszerint ő aztán nem áll szóba olyan lényekkel, akik ennyit tudnak vérezni és mégsem halnak bele.)

Ma már van mindenféle “cucc”, tucatnyi termék, betét, ilyen, olyan, illatos, pamut”érzetű”, aloe verás vagy kamillás, a tamponok különböző méretei a matrioska babákra hajaznak, így csavarodik, úgy felszívja, még a kékvérűeknek sem kell aggódni.

Lehet, hogy ez még sosem jutott eszedbe, de nem minden országban van ez így. Sok helyen a nők még mindig rongyokat használnak, amit aztán a nem feltétlen tiszta vízben mosnak ki, kézzel (“oh, ne aggódjatok – mondta a sofőrünk -, azok a nők ott a patakban, a tehenek mellett, nem a ti ruháitokat mossák, hanem a kórház ágyneműit”). Azonkívül, hogy ez nem kényelmes, nem is higiénikus és fertőzésveszéllyel jár.

Bővebben…

A Mentális Egészség Hete – május 12-18.

A Mental Health Foundation minden év májusában egy hetet szentel a mentális egészségnek, minden évben más témával kampányolva. Idén május 12-18. között tartják a Mentális Egészség Hetét, fókuszban az aggodalom.

Az aggódás érzését mindenki átéli élete folyamán, állásinterjúra készülve, gyereket nevelve, ha kilátásba kerül a létszámcsökkentés a munkahelyen, stb. Az aggódás maga nem betegség és normális érzés bizonyos élethelyzetekben, azonban a tartós és túlzott aggodalom komolyabb mentális problémákat is okozhat.

Az aggodalom egyébként az egyik legelterjedtebb mentális probléma  a világ minden országában. Míg egy alacsony szintű aggódás lehet akár motiváló is, ha hosszan fennáll, akkor eluralhatja az életed.

De mi is az aggodalom? A WikiSzótár értelmezése szerint:

aggodalom (főnév)

Tartós szorongás a jövő bizonytalansága miatt; folyamatos lelki gyötrődés, félelem és rágódás egy fenyegető veszély, probléma vagy megoldhatatlan helyzet miatt.

A Szó jelentése oldalon ezt találtam:

Magyar nyelv (1862) szótárunk szerint AGGODALOM szó jelentése, értelmezése:

(agg-od-al-om) fn. tt. aggodalmat, tb. aggodalmak. Aggódó, búsuló állapotnak nagyobb, tartósabb foka; kedélyepesztő, szivszorongató érzelem. Aggodalomban lenni, élni.

Mindkét értelmezés kihangsúlyozza a tartósan fönnálló állapotot, de különösen tetszik, ahogyan a régi megfogalmazás utal az aggodalom egészségromboló hatására: a szívet szorongatja, a kedélyt epeszti. (epeszt: gyötör, fogyaszt, belsőleg kínoz)

Ne aggódjunk!

Mit tudok tenni?

2012 elején hihetetlenül fitt voltam. Szerintem egész addigi életemben nem voltam annyira jó állapotban, mint akkor. Hét hónap alatt a fittségi felmérésen 60 pontról 75 pontra sikerült föltornászni magam, amitől még az edzőcsajnak is tátva maradt a szája az irodában.

Szinte mindennap tornáztam, egyszer végigcsináltam Réka egyik 30 napos Alakreform programját (otthoni és konditermi feladatokkal) és ennek a végén sem hagytam abba, rendszeresen lejártam a konditerembe a munkahelyen, sokat gyalogoltam és itthon is tornáztam.

Képes voltam 2 (két!) Réka 20 perces videót lenyomni, egymás után, mondom egymás után, ami azelőtt soha nem sikerült még.

Na, ezt csak azért mondom, mert azóta sem voltam ilyen fitt, sőt egyre kevésbé vagyok.  Elértem a 2010-es év eleji szintet, amikor Kőbányán laktam és hazafele a Borároson kellett fölmennem a lépcsőn a villamosmegállóba. Ezt lassan vánszorogva is csak úgy voltam képes megtenni, hogy már a felénél szuszogtam, mint egy éltesebb bálna, csak épp nem jött olyan szép kis helyes vízoszlop a fejem tetejéből ki.

Most hasonlóképpen vagyok, csak nem a lépcsőn kell fölmennem, hanem a hegyen, hogy elérjek a munkahelyre. Az előző munkahelytől csak két utcával följebb kell mennem, az előző munkahely pedig ugyanabban az utcában van, mint az azt megelőző volt, ahol másfél évig dolgoztam. Mindennap itt jártam föl, de sose voltam képes megszokni. Mindennap lihegve értem föl.

Na, mármost, ehhez azért tudni kell, hogy én szegedi vagyok és Szeged egy lapos város. Olyan lapos, hogy az már homorú. A várost körülvevő töltés és a hidakra fölvezető út az, ahol van némi lejtő, és ezzel kábé vége, kaput, nyista. Semmi más. Kb. 3 évig reménykedtem benne, hogy hozzá fogok szokni, hogy itt ilyen hegyes vidék van és a városban is lejtősek az utcák.

Hát, nem.

Úgy tűnik, egyáltalán nem szoktam hozzá, még azok az útvonalak is kifárasztanak, amiket éveken kereztül tettem meg naponta.

Na, de most! Most még két utcát kell fölgyalogolnom, amit alig bírok. Pedig a legkisebb ellenállás elve alapján kikutattam a legkevésbé meredek keresztutcát, hogy azért némi emberi méltóság maradjon még bennem, mire beérek reggel.

Szóval itt van az a pont, amkor valamit tenni kell. Mivel ezt már fölismertem korábban, elkezdtem azokat a gyakorlatokat csinálni itthon, amiket anno 2010-ben Budapesten csináltam és úgy találtam, hogy a jó kondíció viszonylag rövid idő alatt visszanyerhető velük.

De hogy ezt most csak sík terepen működik vagy én vagyok már túl “öreg” és nem hat, én nem tudom, de nem értem vele el a célom. Ezért kénytelen vagyok új módszerhez folyamodni.

Azt találtam ki, hogy időről időre beszámolok itt a blogon arról, hogy hogyan haladok a fitness programommal és emellé még hírt adnék arról is, hogy milyen társasági eseményeken veszek részt. Ez utóbbit azért, mert az elmúlt egy évben szinte sehova nem mentem. Képes vagyok sokszor hetekig csak azért mozdulni ki a házból, hogy dolgozni menjek.

≡ Kondíció

Célkitűzés:

  • 1-es busszal jönni haza / minden hétköznap (ez 12 percre van az irodától, szemben a 2-essel, ami csak 5-re)
  • a Czanik Balázs-féle Capoeira bemelegítését megcsinálni / hetente 3-szor (ez 7:58 perc csak, de jelenleg ezt is alig bírom)
  • 1 órát tölteni valamilyen aktív mozgással kint / hetente (pl. séta, kertészkedés, az, hogy elmegyek a boltba, nem számít)

≡ Kimozdulás

Célkitűzés:

  • havi 2 programot szervezni, amin másokkal együtt veszek részt / akár hétvégén, akár hétköznap (kollégákkal, barátokkal, ismerősökkel)
  • 1 órát tölteni valamilyen aktív mozgással kint / hetente (pl. séta, kertészkedés)

Ez a kertészkedés amúgyis jó lesz, mert egy csomó ember hozzám szól, megállnak a gyerekek is, mert még életükben nem láttak embert ásni. Ma is azt mondja egy kislány: Milyen virágokat fogok ültetni? Mondom kardvirágot meg fréziát, meg mindenféle  virágokat. Mert én nem tudom a nevüket, magyarul se, angolul meg pláne, csak megvettem, aminek a képen tetszett a virágja, de te se tudod, csak a tulipánt meg a rózsát úgyis, mert még csak 5 éves vagy, de azt meg pont nem ültetek, tehát mindegy, a lényeg, hogy fehér meg lila virágok lesznek.

Ennyi.

Hurrá, hétfő! #15 – A mentális egészségről mindenkinek

A mentális egészség nem egyenlő a mentális betegségek hiányával. Ha jó mentális egészségnek örvendesz, az azt jelenti, hogy

  • kihozod magadból a legtöbbet
  • megállod a helyed az életben és megküzdesz a nehézségekkel
  • aktívan részt veszel a közösség, a család és a barátok életében

Sokszor lelki egészségként, jól-létként is utalunk a mentális egészségre, ami ugyanolyan fontos, mint a fizikai egészség.

A mentális egészség továbbá képesség arra, hogy bizonyos funkciókat és tevékenységeket el tudjon látni az ember.

Képesség:

  • a tanulásra
  • érezni, kifejezni és kezelni mind negatív, mind pozitív érzelmeket
  • kialakítani és fenntartani jó társas kapcsolatokat
  • szembenézni a változásokkal és a bizonytalansággal és kezelni azokat

Már ebből is látszik, hogy itt nem pusztán arról van szó, hogy valaki szorongástól szenved-e vagy milyen mértékű a depressziója. Ezek a kérdések a “teljesen egészséges” embereket is érintik.

Trident Hotel, Chennai

Találtam egy nagyon jó wellness, azaz jól-lét modellt, amit a Myers, Sweeney és Witmer triónak köszönhetünk. Ők 5 életfeladatot* és 12 alfeladatot* különböztettek meg. Sajnos, nem találtam erről a modellről magyar nyelvű tanulmányt, ha érdekel mélyebben, itt és itt és itt találsz angol nyelvű információkat. Ide és ide kattintva magyar oldalakra jutsz, ahol röviden olvashatsz a mentálhigiénéről és néhány kritériumról, amik alapvetőek a lelki egészséghez (van átfedés a 12 alfeladattal, de nem teljesen azonosak). Egyikük sem hivatkozik Myers, Sweeney és Witmer munkásságára, sajnos.

≡ 5 életfeladat

  • spiritualitás vagy a létezés lényege
  • munka és kikapcsolódás
  • barátság
  • szeretet és
  • független személyiség (értsd: mástól nem függő,önálló, autonóm)

≡ 12 alfeladat

  1. értékesség érzete
  2. irányítás érzete
  3. valószerű meggyőződések
  4. érzelmi tudatosság és helytállás
  5. problémamegoldás és kreativitás
  6. humorérzék
  7. táplálkozás
  8. mozgás
  9. gondoskodás önmagunkról
  10. stresszkezelés
  11. nemi identitás
  12. kulturális identitás

A fenti tulajdonságok az összetevői a jól-létnek és az alapjai az egészséges személy “működésének”.

*Mivel nem találtam magyar tanulmányt, magam fordítottam a feladatok neveit. Ha találsz hivatalos forrást, kérlek oszd meg a kommentekben!

Te mely területeken szeretnél fejlődni? Van olyan, amit eddig azért hanyagoltál, mert nem is gondoltad, hogy fontos?

Esőember, süthet rád a nap!

Ismét egy munkahelyi beszámoló 🙂

Most nem óvodáról, nem is iskoláról, hanem egy szervezetről, a NAS-ról. The National Autistic Society Scotland, a Nemzeti Autista Társaság munkájáról a Reach Network keretében hallottam. Ez egy kb. egyórás, ebédszünet keretében tartott előadás volt.

A Wikipédia magyar szócikkét olvasva elég komor képet kapunk az autizmusról, az előadás sokkal optimistább hangot ütött meg.

Skóciában kb. 50.000 ember autista, a családokat is beleértve mintegy 200.000 embert érint a probléma. Az autizmus a mai napig egy félreértett, meg nem értett állapot, a Társaság ezért is elkötelezett a segítségnyújtás és támogatás mellett.

A munkaképes korú autisták közül csak 13% foglalkoztatott, a NAS ezt a számot kívánja növelni, többek között különböző cégeknél tartott előadásokkal, és a cégekkel való szoros együttműködéssel, önkéntes foglalkozásokkal, hogy így segítsék az autizmussal élőket a munkaerőpiacon.

Az autizmus spektrumzavar, ami minden érintettnél egyedi szintjét jelenti az állapotnak. Főképp a szociális kapcsolatokat és a kommunikációt érinti, és a személy azon képességét befolyásolja, hogy hogyan látja, értelmezi maga körül a világot. Egyre több emberről derül ki, hogy az autizmus valamely szintjén van, ez valószínűleg a diagnosztika fejlődésének tudható be. Az előadók között volt egy autista srác is, akit korábban depresszióval kezeltek, mígnem egyszer másik pszichiáterhez került, aki autizmus-specialista volt és ő diagnosztizálta nála az állapotot. A srác elmesélte, hogy bár rossz volt szembesülnie vele, hogy egy életen át tartó állapotban van, hatalmas megkönnyebbülés volt számára, hogy egy csomó dolog végre a helyére került és megértette a saját viselkedését is!

Az autizmusról a legtöbb embernek az Esőember c. film ugrik be, bár az autisták csak kis része zseniális tehetség. A zavar mélységétől függően

Cover of "Rain Man"

Cover of Rain Man

különböző értelmi szinteken állhatnak, de általában jól teljesítenek olyan jellegű munkákban, ahol világosak a szabályok és kevés emberi interakcióban van részük, pl. az informatika terén. Az előadó mesélt több ügyfelükről is, akik magas vezetői pozíciókat töltöttek be, sikeresek voltak a munkájukban, ám rettentő zavarba jöttek, ha társas kapcsolatokra került a szó, akár olyan dolgokban, hogy milyen gyakran hívhatnak föl valakit, akivel jóban vannak. (A heti 3 soknak számít? Vagy zaklatásnak venné az illető? Egy autista számára ez nem egyértelmű.)

Az előadó kiemelte azt is, hogy az autisták jó munkaerők, mert igazat mondanak. A társas kapcsolatokban való járatlanságuk és a testbeszéd, metakommunikáció értelmezési nehézségei miatt nem értik és nem nagyon használják a szarkazmust, nem “tudnak” hazudni. Egy olyan apró dolog, mint a szemkontaktus tartása is gondot okoz számukra. Nem tudják megítélni,mennyi ideig tartható fönn természetesen. Történt olyan, hogy valaki frászt kapott, mert az autista kollégája már 10 perce folyamatosan bámulta 🙂

Ha autista munkatársad, beosztottad van, figyelj arra, hogy amikor vele beszélsz, akkor a testbeszéded csökkentsd le, fogalmazz világosan és egyértelműen. Ha épp valamilyen feladat közben szólítod meg, előbb kérd meg, hogy hagyja abba, amit csinál éppen és csak akkor kezdj a mondandódba, ha ez megtörtént. És legfőképpen: 

Ne ítélj!

Megjegyzés: a pszichopata szembeszomszédom is autista, Asperger-szindrómás. (Nem az autizmusa miatt hívom pszichopatának. De hogy miért? Az egy másik sztori.) Egyébként egy kreatív író. James Christie-nek hívják, nagyon jópofa, mindig szoktunk dumálni meg jókat röhögni, ha találkozunk. Itt olvashattok róla angolul bővebben – és meg is nézhetitek, hogy néz ki.

A következő Reach előadás a dyslexiáról fog szólni.