Ősz: elhalás vagy megújulás?

Itt a kedvenc évszakom, az ősz!

Általában az elhalással, visszavonulással, lelassulással hozzuk kapcsolatba, fölkészülés a télre, a teljes álombazuhanásba, téli álomra (de jó is volna!), de mindez pihenés, rákészülés a megújulásra, a tavaszra, és ne felejtsük, hogy azért jön még közbe egy karácsony is! 😉 Bővebben…

Esmeralda és Izaura hatásának összehasonlító elemzése a kelet-közép európai középkorú nők autonóm identitásfejlődésére a ’90-es években

És most, hogy a fiúk kimentek a szobából, végre beszélhetünk a … Bővebben…

Mi a (havi)baja ennek a fickónak?

Az alábbi idézetet nemrég osztotta meg az egyik húgom. (Két húgom van. Arra az esetre, ha az egyiket elveszíteném.)

“Nő vagy! A legigazibb, legszentebb és legteljesebb. Születésedtől fogva rendelkezel a talán feledésbe merült, vagy megtagadott női bölcsességgel, és akár tudsz róla, akár nem, különleges szereped van az élet misztériumában. Áldott vagy azzal a különleges képességgel, hogy mindent, ami polaritásban van – legyen az sötétség vagy fény, nő vagy férfi, vagy önmagad különböző minőségei –, át tudsz ölelni, be tudod engedni, majd önmagadon belül, átalakító módon egységet tudsz hozni a szétválasztottságba, és az egész világot, annak minden kettősségével egybe tudod szeretni. A nőiséged legnagyobb kincse, a női erőd forrása ez a képesség.”

/A Nőiség ezerszirmú rózsája c. könyv/

Az, hogy nő vagy, azzal a viszonylag prózai és/vagy/de sokkal kevésbé romantikus dologgal is jár, hogy havonta menstruálsz. (Egyszer egy videóban egy nőket alantasabb egyedekként kezelő fickó pólóján láttam egy feliratot, miszerint ő aztán nem áll szóba olyan lényekkel, akik ennyit tudnak vérezni és mégsem halnak bele.)

Ma már van mindenféle “cucc”, tucatnyi termék, betét, ilyen, olyan, illatos, pamut”érzetű”, aloe verás vagy kamillás, a tamponok különböző méretei a matrioska babákra hajaznak, így csavarodik, úgy felszívja, még a kékvérűeknek sem kell aggódni.

Lehet, hogy ez még sosem jutott eszedbe, de nem minden országban van ez így. Sok helyen a nők még mindig rongyokat használnak, amit aztán a nem feltétlen tiszta vízben mosnak ki, kézzel (“oh, ne aggódjatok – mondta a sofőrünk -, azok a nők ott a patakban, a tehenek mellett, nem a ti ruháitokat mossák, hanem a kórház ágyneműit”). Azonkívül, hogy ez nem kényelmes, nem is higiénikus és fertőzésveszéllyel jár.

Bővebben…

Skót vidékeken – Doon Hill & Fairy Knowe

FIGYELMEZTETÉS: az alábbi bejegyzésből hiányoznak a képek. Nem akarom már tovább halasztani, ezért a leírást közlöm most. Amint sikerül egyezségre jutnom a laptopommal, frissítem a posztot.

Áprilisban Aberfoyle-ban jártam, egy könnyű, rövid túrán. Kellemes ütemben, napsütésben másztunk fel a Doon Hillre, hogy megnézzük, hol is élnek a tündérek. Bővebben…

Skót vidékeken – Kószálástól hegymászásig

Új rovatot indítok Skót vidékeken címmel, ahol röviden szeretném bemutatni azokat a helyeket, ahová érdemes ellátogatni kirándulni vagy csak várost nézni, és ahol már én is jártam.  Ha úgy adódik, akkor persze angol, wales-i vagy ír tájak is szóba jöhetnek, de egyelőre ez a veszély még nem fenyeget. 🙂 Skóciában azt szeretem nagyon – többek közt -, hogy a kiránduláshoz nem kell hosszú órákat, félnapokat utazni, busszal már egy óra alatt el lehet érni például Glasgowból a Loch Lomondhoz. Bővebben…

Van az a nap…

…amikor jobb, ha inkább befogod. Na, a mai nekem ilyen volt.

» Olvasói figyelmeztetés: teljes zagyvaság, agresszivitás – csak saját felelősségre! «

Kész vagyok. Hétfőn elfogyott a gyógyszerem és csak péntekre írja meg a doki az új receptet, ezért most elvonási tünetektől szenvedek. Semmi izomrángás, idegeskedés meg állkapocs-görcs, mint a régi gyógyszernél, csak épp mindig mindjárt éppen-majdnem elájulok és hülyeségeket álmodok.

Annyira, hogy a mai egyik álmomban Zóli, Dia (Z. barátnője) meg én egy ágyban aludtunk és láttam Diát bugyiban. Bővebben…

Daily Prompt: Clone Wars

If you could clone yourself, how would you split up your responsibilities?

Assignment: essay in the school of life
Deadline: today
Minimum word count: not specified
Title: If I were a clone… (or wait, would I want to be the clone? No, no, no, no, so rather:) If I were cloned.

That’s it.

If I Were Cloned

  If I were cloned that would be very good. (well, you need a key sentence, don’t you? This gives the tone of my essay.) It would mean there are two of me, which, in itself, would be a rather fortunate event for the world and furthermore it would be most fortunate for me. Because then I’d have two of myself so I could do twice as more as I can handle now.

Bővebben…

A Mentális Egészség Hete – május 12-18.

A Mental Health Foundation minden év májusában egy hetet szentel a mentális egészségnek, minden évben más témával kampányolva. Idén május 12-18. között tartják a Mentális Egészség Hetét, fókuszban az aggodalom.

Az aggódás érzését mindenki átéli élete folyamán, állásinterjúra készülve, gyereket nevelve, ha kilátásba kerül a létszámcsökkentés a munkahelyen, stb. Az aggódás maga nem betegség és normális érzés bizonyos élethelyzetekben, azonban a tartós és túlzott aggodalom komolyabb mentális problémákat is okozhat.

Az aggodalom egyébként az egyik legelterjedtebb mentális probléma  a világ minden országában. Míg egy alacsony szintű aggódás lehet akár motiváló is, ha hosszan fennáll, akkor eluralhatja az életed.

De mi is az aggodalom? A WikiSzótár értelmezése szerint:

aggodalom (főnév)

Tartós szorongás a jövő bizonytalansága miatt; folyamatos lelki gyötrődés, félelem és rágódás egy fenyegető veszély, probléma vagy megoldhatatlan helyzet miatt.

A Szó jelentése oldalon ezt találtam:

Magyar nyelv (1862) szótárunk szerint AGGODALOM szó jelentése, értelmezése:

(agg-od-al-om) fn. tt. aggodalmat, tb. aggodalmak. Aggódó, búsuló állapotnak nagyobb, tartósabb foka; kedélyepesztő, szivszorongató érzelem. Aggodalomban lenni, élni.

Mindkét értelmezés kihangsúlyozza a tartósan fönnálló állapotot, de különösen tetszik, ahogyan a régi megfogalmazás utal az aggodalom egészségromboló hatására: a szívet szorongatja, a kedélyt epeszti. (epeszt: gyötör, fogyaszt, belsőleg kínoz)

Ne aggódjunk!

Mit tudok tenni?

2012 elején hihetetlenül fitt voltam. Szerintem egész addigi életemben nem voltam annyira jó állapotban, mint akkor. Hét hónap alatt a fittségi felmérésen 60 pontról 75 pontra sikerült föltornászni magam, amitől még az edzőcsajnak is tátva maradt a szája az irodában.

Szinte mindennap tornáztam, egyszer végigcsináltam Réka egyik 30 napos Alakreform programját (otthoni és konditermi feladatokkal) és ennek a végén sem hagytam abba, rendszeresen lejártam a konditerembe a munkahelyen, sokat gyalogoltam és itthon is tornáztam.

Képes voltam 2 (két!) Réka 20 perces videót lenyomni, egymás után, mondom egymás után, ami azelőtt soha nem sikerült még.

Na, ezt csak azért mondom, mert azóta sem voltam ilyen fitt, sőt egyre kevésbé vagyok.  Elértem a 2010-es év eleji szintet, amikor Kőbányán laktam és hazafele a Borároson kellett fölmennem a lépcsőn a villamosmegállóba. Ezt lassan vánszorogva is csak úgy voltam képes megtenni, hogy már a felénél szuszogtam, mint egy éltesebb bálna, csak épp nem jött olyan szép kis helyes vízoszlop a fejem tetejéből ki.

Most hasonlóképpen vagyok, csak nem a lépcsőn kell fölmennem, hanem a hegyen, hogy elérjek a munkahelyre. Az előző munkahelytől csak két utcával följebb kell mennem, az előző munkahely pedig ugyanabban az utcában van, mint az azt megelőző volt, ahol másfél évig dolgoztam. Mindennap itt jártam föl, de sose voltam képes megszokni. Mindennap lihegve értem föl.

Na, mármost, ehhez azért tudni kell, hogy én szegedi vagyok és Szeged egy lapos város. Olyan lapos, hogy az már homorú. A várost körülvevő töltés és a hidakra fölvezető út az, ahol van némi lejtő, és ezzel kábé vége, kaput, nyista. Semmi más. Kb. 3 évig reménykedtem benne, hogy hozzá fogok szokni, hogy itt ilyen hegyes vidék van és a városban is lejtősek az utcák.

Hát, nem.

Úgy tűnik, egyáltalán nem szoktam hozzá, még azok az útvonalak is kifárasztanak, amiket éveken kereztül tettem meg naponta.

Na, de most! Most még két utcát kell fölgyalogolnom, amit alig bírok. Pedig a legkisebb ellenállás elve alapján kikutattam a legkevésbé meredek keresztutcát, hogy azért némi emberi méltóság maradjon még bennem, mire beérek reggel.

Szóval itt van az a pont, amkor valamit tenni kell. Mivel ezt már fölismertem korábban, elkezdtem azokat a gyakorlatokat csinálni itthon, amiket anno 2010-ben Budapesten csináltam és úgy találtam, hogy a jó kondíció viszonylag rövid idő alatt visszanyerhető velük.

De hogy ezt most csak sík terepen működik vagy én vagyok már túl “öreg” és nem hat, én nem tudom, de nem értem vele el a célom. Ezért kénytelen vagyok új módszerhez folyamodni.

Azt találtam ki, hogy időről időre beszámolok itt a blogon arról, hogy hogyan haladok a fitness programommal és emellé még hírt adnék arról is, hogy milyen társasági eseményeken veszek részt. Ez utóbbit azért, mert az elmúlt egy évben szinte sehova nem mentem. Képes vagyok sokszor hetekig csak azért mozdulni ki a házból, hogy dolgozni menjek.

≡ Kondíció

Célkitűzés:

  • 1-es busszal jönni haza / minden hétköznap (ez 12 percre van az irodától, szemben a 2-essel, ami csak 5-re)
  • a Czanik Balázs-féle Capoeira bemelegítését megcsinálni / hetente 3-szor (ez 7:58 perc csak, de jelenleg ezt is alig bírom)
  • 1 órát tölteni valamilyen aktív mozgással kint / hetente (pl. séta, kertészkedés, az, hogy elmegyek a boltba, nem számít)

≡ Kimozdulás

Célkitűzés:

  • havi 2 programot szervezni, amin másokkal együtt veszek részt / akár hétvégén, akár hétköznap (kollégákkal, barátokkal, ismerősökkel)
  • 1 órát tölteni valamilyen aktív mozgással kint / hetente (pl. séta, kertészkedés)

Ez a kertészkedés amúgyis jó lesz, mert egy csomó ember hozzám szól, megállnak a gyerekek is, mert még életükben nem láttak embert ásni. Ma is azt mondja egy kislány: Milyen virágokat fogok ültetni? Mondom kardvirágot meg fréziát, meg mindenféle  virágokat. Mert én nem tudom a nevüket, magyarul se, angolul meg pláne, csak megvettem, aminek a képen tetszett a virágja, de te se tudod, csak a tulipánt meg a rózsát úgyis, mert még csak 5 éves vagy, de azt meg pont nem ültetek, tehát mindegy, a lényeg, hogy fehér meg lila virágok lesznek.

Ennyi.