Milyen külföldön élni?

Hiányzik a vihar. Amikor dörög az ég és villámlik. Amikor hirtelen annyi eső lezúdul, hogy olyan, mintha öntenék. Amikor fúj a szél és hirtelen, mintha megrepedne egy nagy vászon, ahogy dörög, és nappali világosság lesz a villám miatt a szobában. Itt nincs vihar. Csak eső van, meg szélvihar meg hóvihar, de az is a szél miatt. Nem mondom, gyönyörű tud lenni, amikor állsz az iroda üvegfalánál és nézed, amint vízszintesen esik az eső vagy a hó, mert akkora a szél. De nekem hiányzik a vihar. Bővebben…

Téli hangulat avagy hogyan éljük túl a sötétet 2. rész

A bejegyzés első részében már írtam a napfényhiányról, annak hatásairól, a téli búskomorság tüneteiről. Ideje hát megismerkedni néhány megoldással, ötlettel, hogyan kezeljük, ha már egyszer elért minket ez a rusnyaság.

Tippek, javaslatok Bővebben…

Téli hangulat avagy hogyan éljük túl a sötétet 1. rész*

* Legyünk optimisták, hogy túléljük és lesz 2. rész is 🙂

Októberben költöztem Skóciába, tehát pont akkor, amikor lassacskán elkezdtünk télbe váltani. Bár a telek itt nem olyan hidegek, mint otthon – ritkán van mínusz, hó sincs túlzottan sok, inkább eső -, a sötétség sokkal nagyobb és tovább tart.

Reggel 1/2 9-kor még égnek az utcai lámpák, ugyan már nincs teljesen sötét de az a félhomály van, amihez muszáj fölkapcsolnod a villanyt. Délután pedig már olyan 3- 1/2 4 felé elkezd sötétedni. És mindehhez itt Glasgowban még napközben sincs napfény. (Ezt jól ellensúlyozza a nyár, amikor este 11-ig világos van és hajnali 1/2 3 felé már pirkad.) Nem gondoltam, hogy ez mennyire meg fog majd viselni, pedig már otthon is olvastam a skandináv országokban használatos fényterápiáról, illetve arról, hogy a fény hiánya hogyan hat az emberekre. Bővebben…

Kellene egy frappáns kis cím, de nem jut eszembe semmi

Hát ez az. Az, hogy nem jut eszembe semmi. De ha eszembe is jut, nem tudom megírni.

Május óta szedek egy gyógyszert és azóta elkerül az ihlet. Mondhatom, ez egy valódi fogalmazásgátló. Már annyi ötletem volt, főleg még a nyáron, többet el is kezdtem írni, de mindig olyan erőltetettnek láttam a posztokat. Csak arra nem sikerült még rájönnöm, hogy valóban erőltetettek vagy csak annak érzem.

Ezért nem írtam például az otthon töltött két hétről, a kiskacsákról, a magát tyúkeledelnek álcázó macskáról. Elmaradt, hogy elmeséljem azt a vicces jelenetet, amikor a buszmegállóban automatikusan kitettem a kezem, hogy megálljon a bordányi busz és miután megkaptam a jegyem, a sofőr nem bírta magában tartani és annyit mondott széles mosollyal az arcán: “De aranyos vót, stoppó’t!”

Nem írtam arról, hogy bár ezt az időt javarészt otthon töltöttem, a XX. Nemzetközösség Játékok szuperül lezajlott itt nálunk, tele volt a város idegenekkel, hihetetlenül jól megszervezték a közlekedést, aki jegyet vett a játékokra, ingyen utazhatott  a buszokon, külön sávokat jelöltek ki az események helyszínére tartóknak, amiket nem használtak mások, hogy gyorsabban érjenek a munkába, az egész csapatból kétszer késett el valaki reggel a közlekedés miatt, pedig volt olyan munkatársam, aki Edinburghból ingázott át.

Kimaradt a lázas izgalom a függetlenségi szavazás miatt, az utolsó pár hét kampánydömpingje, az ablakokban megjelenő YES-ek, a No, thanks-es kitűzőim és az értelmes, nyugodt hangú beszélgetések. Nem írtam arról sem, hogy maradtunk a királyságban és hogy milyen volt bemenni az irodába, ahol a csapatomban négyünk kivételével mindenki más függetlenségpárti volt, hogy mennyire lehangoltak voltak az emberek és valami csöndes gyász vette őket körül, az uniópártiak nem ujjongtak hangosan, inkább olyan lábujjhegyen járkálás volt délelőtt. Délutánra már kialakultak beszélgetések és javult a miliő, este pedig egy csapat uniópárti az egyik rendezvényen valami Britanniás dalt kezdett énekelni, mire a YES-esek nekik mentek, és ezzel megvolt az első zavargás is.

Nem osztottam meg veletek azt a sok-sok verset, amit terveztem; amikor ment ez a facebookos-kedvenc-verses kihívás-sorozat, akkor elhatároztam, hogy a barátaim, ismerőseim által megosztott versek lesznek a Versvasárnap rovatban (volt néhány nagyon jó!).

Nem írtam a kórházi kalandomról, a kosztról és a szobatárs nénikről és arról sem, hogy volt saját szivárványom is. És még egy nyavalyás kis receptet sem tettem föl!

Na, ez mind nem vót. De aranyos vótam, mert stoppótam. 🙂

Scotstoun, a hely, ahol élek

A hétvégén nagyon jó idő* volt, de tényleg, a nap sütött és alig esett néha, akkor is csak rövid ideig, kb. 5 fok volt, úgyhogy Leával megbeszéltük, hogy elmegyünk kicsit sétálni. Itt a környéken van egy védett terület (conservation area az angol kifejezés, amit természetvédelmi területre is használnak), ahol régi házak vannak, és a Victoria park sincs messze.

*Értsd: nem esett egy óra hosszánál többet. Egyfolytában. 😀

Ezeket a házakat amúgy cottage-oknak hívják (e: kotidzs), ami magyarul kunyhót jelent, bár ezek az épületek nagyon messze vannak a kunyhóktól. Lea jól ki is nevetett, amikor javasoltam, hogy a “kunyhók között” sétáljunk le a parking. “Jaj, ha hallanák, hogy te lekunyhózod a puccos házaikat…!” 😀

De azért ott mentünk le. Csináltam pár fotót, hogy ti is lássátok, nekem nagy kedvenceim ezek a házak, a környék pedig csöndes, szinte csak a madarak csicsergését lehet hallani.

Különösen tetszenek azok a házak, ahol a gerendák színesre vannak festve! A kertek is nagyon rendezettek, látszik, hogy sokat foglalkoznak velük. Az egyik kertben láttam egy nagyon érdekes növényt, ha valaki tudja,mi ez, a kommentben írja le, kérem.

Bármi is legyen az, jó nagy.

Ahogy a Victoria park is, amiben játszótéren, színes és rendezett virágágyásokon kívül még egy kis tó is található. Jöjjön néhány kép:

Na jó, lehet, hogy egy kicsit sok hattyút fényképeztem…. (pedig ez szigorúan csökkentett válogatás 😀 ), de hát olyan aranyosak voltak!

Ti mit csináltatok a hétvégén?

Versvasárnap #25

artworks-000039109348-f5mrco-t200x200Folytassuk Burns-szel, még mindig aktuális. Burns képére kattintva hallhatjátok a Felföld, hegyeim! c. verset, Károly herceg előadásában.

SKÓT HÍRNEVÜNK
A Parcel of  Rouges in a Nation

Hová lettél, skót hírnevünk?
Idézünk sírva téged!
Eltűnt veled szép skót nevünk,
mely harci tűzben égett.
Tweed folyónk vígan kanyarog,
várja a büszke tenger,
de az már angol part amott…
Egy országban annyi gazember!

Nem gyűrt le minket senki, bár
fölöttünk vad vihar dult,
s most néhány lelketlen kufár
nagysebtiben elárult.
Ha angol kard jön ellenünk,
az bennünket le nem ver,
de angol pénz lett végzetünk…
Egy országban annyi gazember!

Gaz árulás! Sötét jelen!
Hol egy jel, mely vigasztal?
Miért is nem hullt le ősz fejem
Bruce-szal s a hős Wallace-szal!
Nem félek én, szavam perel,
kimondom, míg szivem ver,
hogy angol pénzért adtak el…
Egy országban annyi gazember!

(Képes Géza fordítása)

Pillanatképek a mából

Ezért szeretem ezt az országot….! Felteszem a tükröt a falra és megnézem, hogy milyen lett. Ha a plafonhoz viszonyítom, ferde, ha a falakhoz, akkor függőleges… Látott itt már ebben az országban valaki derékszöget? Megnéztem az ajtófélfát, mert az szokott még kritikus pont lenni.  Meglepődtem, de teljesen egyenes. Na, csak tudnak ezek, van még remény. Aztán bementem a hálóba meg a dolgozóba. Visszavonom. És most még csak nem is hegyen lakom…

∞°∞°∞°∞°∞

Fölállok a székre, hogy föltegyem a nagybőröndöt a szekrénybe. Fölállnék, ha a macska nem ülne a széken. Elküldöm. Mire fölállok a székre, a macska már a bőrönd tetején ül. Megpróbálom elküldeni. Megsemoccan. Akkor se, ha megpróbálom kivenni alóla a bőröndöt. Lejövök a székről. A macska önként és dalolva leszáll a bőröndről. A még befóliázott létrán élesíti a körmeit. Majdnem magára borítja. A dőlő létrától megijed, elszalad, én meg kaphatok a létra után.

∞°∞°∞°∞°∞

… 5 perccel később…
Egy dobozt próbálok összekötözni madzaggal. Egész jól haladok, amikor Florence észreveszi, hogy van madzag. 2 perc játék következik a madzaggal. Minek nekem gyerek?! (És akkor még az is kider001ül, hogy a doboz nem fér be, ha a bőrönd is a polcon van. De tán csak nem fog ki rajtam egy polc, egy bőrönd meg egy doboz?! Hát, nem. Még jó, hogy jövő karácsonyig nem kell levenni…)

Versvasárnap #24

Rendhagyó versvasárnap a mai – nem egy, hanem két verset olvashattok ma. Robert Burns születésének tiszteletére ilyenkor 3 napos ünnepséget rendeznek Dumfriesben, nálam is több bejegyzésen keresztül folyik a megemlékezés.

Ha Burnst el szeretnétek helyezni a skót irodalomban, akkor Petőfihez lehetne leginkább hasonlítani, a nemzet költője, mindenki ismeri a verseit, tiszteli a munkásságát és általában véve igen népszerű. Ezért egy Burns-Petőfi párosítást olvashattok ma. Remélem, tetszeni fog!

FELFÖLD, HEGYEIM!
My Heart’s In The Highlands

Felföld: oda, csak oda vonz a szivem!
Felföld: oda, csak oda!… Fegyveresen
száguld a vadász… fut előtte az őz:
Felföldön a szívem, akárhol időz!

Felföld, Hegyeim, kik a hőst szülitek,
hejhó, bucsuzom most: ég veletek!
Út bárhova, észak akárhova vet,
Felföld, Hegyeim, a szivem tietek!

Hejhó, gyönyörű, hófödte orom,
hejhó, szakadék, s zöld-völgy: bucsuzom;
hejhó, meredély, s erdők, suhogók,
hejhók, patakok, s ti vizek, zuhogók!

Felföld: oda, csak oda vonz a szivem!
Felföld: oda, csak oda!… Fegyveresen
száguld a vadász… fut előtte az őz:
Felföldön a szívem, akárhol időz!

(Szabó Lőrinc fordítása)

AZ ALFÖLD

Mit nekem te zordon Kárpátoknak
Fenyvesekkel vadregényes tája!
Tán csodállak, ámde nem szeretlek,
S képzetem hegyvölgyedet nem járja.

Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönébõl szabadúlt sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.

Felröpülök ekkor gondolatban
Túl a földön felhõk közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.

Délibábos ég alatt kolompol
Kis-Kunságnak száz kövér gulyája;
Deleléskor hosszu gémü kútnál
Széles vályu kettős ága várja.

Méneseknek nyargaló futása
Zúg a szélben, körmeik dobognak,
S a csikósok kurjantása hallik
S pattogása hangos ostoroknak.

A tanyáknál szellõk lágy ölében
Ringatózik a kalászos búza,
S a smaragdnak eleven szinével
A környéket vígan koszorúzza.

Idejárnak szomszéd nádasokból
A vadlúdak esti szürkületben,
És ijedve kelnek légi útra,
Hogyha a nád a széltől meglebben.

A tanyákon túl a puszta mélyén
Áll magányos, dőlt kéményü csárda;
Látogatják a szomjas betyárok,
Kecskemétre menvén a vásárra.

A csárdánál törpe nyárfaerdő
Sárgul a királydinnyés homokban;
Odafészkel a visító vércse,
Gyermekektõl nem háborgatottan.

Ott tenyészik a bús árvalyányhaj
S kék virága a szamárkenyérnek;
Hûs tövéhez déli nap hevében
Megpihenni tarka gyíkok térnek.

Messze, hol az ég a földet éri,
A homályból kék gyümölcsfák orma
Néz, s megettök, mint halvány ködoszlop,
Egy-egy város templomának tornya. –

Szép vagy, alföld, legalább nekem szép!
Itt ringatták bölcsõm, itt születtem.
Itt borúljon rám a szemfödél, itt
Domborodjék a sir is fölöttem.

(Pest, 1844. július.)

Kapcsolódó cikkek (kattints a címekre):

Whiskyt vedelnek a skótok Burns születésnapján – bezzeganya.postr.hu

Burns kétszáz éves levelére bukkantak – skocia.hu

Bajban Robert Burns szülőháza? – skocia.hu

Burns Supper, azaz Burns vacsora

Minden év január 25-én tartják a skótok (és észak-írország lakói is) a Burns Suppert, azaz Burns vacsoráját. A Robert Burns skót költő tiszteletére szervezett ünnepségnek régóta vannak hagyományai, először Burns barátai a 18. század végén ülték, Ayrshire-ben, a költő emlékére halálának évfordulóján július 21-én.

Az első Burns klub megalakulása után a vacsorát 1802. január 29-én tartották, mert tévesen ezt a dátumot hitték a költő születésnapjának. A következő évben szerencsére fölfedezték, hogy a hitközség január 25-ére jegyezte be Robbie születésének dátumát, azóta ez a nap Burns vacsorájának napja.

A vacsora lehet formális és kötetlen is – és tulajdonképpen bármikor tartható, ha úgy tetszik – , mindkét esetben a fő fogás a skótok nemzeti étele a haggis*, amit skót whiskyvel, az élet vizével öblítenek le. A vacsora szerves része, hogy a költő műveit idézik.

* nagyon finom :), hagymával, zabliszttel, árpával és faggyúval elkevert, finomra vagdalt birkaszívvel, -tüdővel és -májjal töltött birkabendő, amit maga Burns tett híressé, a Beszéd egy haggishez c. művével

A formális vacsora kötött rendű, az alábbi programpontokból áll:

  • Az est kezdete – vendégek bemutatása, elvegyülés
  • A házigazda köszöntője – az est hivatalosan is megnyílik, áldással, majd levessel megkezdődik a vacsora
  • Haggis dudaszóval – a vendégek állnak, míg a főfogás skótdudaszó mellett az asztalra kerül. Elhangzik Burns Beszéd a haggishez c. műve.
  • A vacsora folytatódik – pohárköszöntő skótwhiskyvel, haggis, majd desszert
  • Emlékezés a halhatatlanra – rövid beszéd után isznak Burnsre
  • Köszönet – a házigazda megköszöni az elhangzott beszédet és fűz néhány megjegyzést az elhangzottakhoz
  • Pohárköszöntő a nőkhöz – rövid, szórakoztató, de nem bántó beszéd, ami után a férfiak isznak a nőkre
  • Válasz a nőkhöz mondott pohárköszöntőre – szintén rövid, szellemes, de semmiképp sem sértő
  • Burns művei – akár a vendégek közül valaki, akár hívott előadók Burns énekeit, műveit adják elő, ameddig a vendégsereg kéri, olykor elhangzanak olyan skót költők művei is, akikre Burns hatással volt. Külföldi vendégeket esetleg megkérnek saját nemzeti költőik művének előadására.
  • Zárás – a vendégek fennállva, egymás kezét fogva éneklik az Auld Lang Syne-t.

Magyarországon is rendszeresen megtartják ezt az estét, jótékonysággal egybekötve. Egy beszámoló 2008-ból, amiből a költő életéről is többet megtudhatunk és egy rövidebb 2011-ből, ez inkább a haggisre koncentrál.

Már 3 éve

2010. október 5-én landoltam Skóciában, épp 3 éve. A cégem által megrendelt taxi sehogy sem akart jönni, pedig ott álltam, ahová megbeszéltük. Leszólítottam egy éppen megálló taxisofőrt, aki volt olyan kedves, hogy beszólt a diszpécsernek és küldtek egy kocsit nekem is.

A Fraser Suite-ban volt az ideiglenes szállásom, egy hónapig – a cég ennyi időt adott nekem, hogy találjak egy lakást.  Sorban álltam a recepciónál és Zolival sms-eztem, aki már pizsamában volt, alig egy utcával arrébb, egy másik ideiglenes szálláson és már aludni készült, úghogy csak másnap találkoztunk. Megmutatta, merre van az iroda és elmentünk együtt bevásárolni az Aldiba is. Még emlékszem, milyen elképedéssel és már a bennfentesek helyismeretével mutatta Zoli, hogy itt szinte mindent lehet készen kapni, reszelt sajtot, aprított hagymát és JÉGKOCKÁT.

Emlékszem a fényre a szobámban, a rádiós ébresztőre, arra, hogy sétáltam a Buchanan-en sokat és Poirot-t néztem az ITV-n 🙂 és elmentem Zolival paplant vásárolni a TJ Hughesba. Itt jutottam annak az infónak a birtokába, hogy a paplanvastagság mértékegysége a Tog – 13.5, 15 Tog elég jó vastag télire, de egy paplan lehet 10.5 Tog-os vagy ennél sokkal vékonyabb is.

Néhány kép az ideiglenes szállásomról: