B.Ú.É.K. 2017-re!

Mindenkinek nagyon boldog és elégedett új évet kívánok 2017-re! Köszönöm, hogy itt voltatok velem az elmúlt évben, években, olyan jó érzés látni, ha valaki olvassa a posztjaimat vagy a facebookos bejegyzéseimet, hát még ha hozzá is szóltok!

Sokat gondolkodtam, miről is írjak ma (lesz idén is egy kis blog-összefoglaló, az biztos): az elmúlt évről, ami nekem nem volt egyáltalán olyan rossz, mint ahogy a facebook és minden más fórum súlykolja (sőt!), új tervekről, esetleg osszak meg egy motivációs videót és ahhoz fűzzek néhány gondolatot?

Szilveszter alkalmából (Hogmanay (e: hogmöné) skótul – a blog facebook oldalán találsz arról cikket, milyen a skót évvége)  fergeteges partyt csaptunk, ennek a legvadabb hat percét hadd mutassam meg nektek. 🙂

Általában szoktam egy szót vagy mottót választani minden új évre, aminek a szellemében szeretném, ha telne az év, ez idén sincs másképp. Az egyszerűség jegyében jöjjön most hát ez a mottó!

2017

Ez az az év, amikor meggyújtom a gyertyákat.

Igen, a gyertyákat. Tudod, azokat, amiket eddig csak megvettem, mert olyan szépek és illatosak, de sosem használtam őket, mert hát olyan szépek és illatosak és maradjanak olyanok. De a gyertya attól gyertya, hogy ég! Hány  és hány ilyen dolog van még az életünkben, amit nem használunk ki, pillanatok, amiket elmulasztunk, élmények, amiket csak tervezgetünk?!

Ezt kívánom Neked is: ne tartogasd, ne halogasd, gyújtsd meg a “gyertyádat” 2017-ben!

                                                                                                 Éva xxx

Innen tudom

Emailezgetünk Zolival és mesélem neki, hogy Florence néha fölébreszt korán, hogy neki aztán most, de fél hatkor kell enni kapnia, különben szegény éhen hal moströgtönazonnal 3 percen belül.

Zoli, aki nem egy macskatartó, sőt még szerintem egy hörcsöge sem volt életében, megkérdezte, mégis honnan tudom, hogy olyankor éhes és nem valami más baja van? Bővebben…

Tíz érv amellett, hogy ha macskád van, az olyan, mintha gyereked lenne

Kis túlzással mondhatjuk, hogy a legidegesítőbb dolog számomra, amikor olyan hirdetéseket látok, hogy új helyet keresnek egy macskának, költözés miatt vagy utcára tett kutyáknak próbálnak új gazdát találni a facebookon.

Értem én, hogy nem minden albérletbe lehet háziállatot vinni, de könyörgöm, vannak albérletek, ahol nem szívesen látnak gyerekkel. Akkor keresel egy másik családot a gyerekednek vagy inkább olyan lakás után nézel, ahol nem problémáznak ezen?

Mert a kutya, a macska, a nyúl is családtag. (Ha már azzá tetted őket.) Ha karácsonyra állatot ajándékoznál, gondold át: akarod és tudod vállalni a felelősséget hosszútávon? 

∞•∞•∞•∞

macskagyerek

A háziállat tehát: családtag. Része az életeteknek, gondoskodásra és törődésre szorul, játékot igényel és odafigyelést. Cserébe ő is odafigyel rád, enni épp nem hoz, de odabújik hozzád, ha beteg vagy vagy épp szomorú, és sokszor akaratlanul is megnevettet. Vagy csak épp elképeszt, hogy hogy képes olyan helyzetben aludni és miért épp a wc-papír / zsebkendő / cipőfűző / csizmaszag a mániája? Az pedig már hab a tortán, hogy hogyan képes előadni az éhező kis jószágot, bárkinek, akitől remélheti, hogy némi falatot kap 🙂

Mondhatni, olyan, mintha lenne egy(-gyel több) kisgyereked. Nem hiszed?

Az alábbi 10+1 pont bebizonyítja!

.

.

.

.

Bővebben…

A macskám kikészít

Florence, a macskám teljesen kikészít az utóbbi időben.

Az a mániája, hogy hajnali 5 óra fele elkezd randalírozni, azzal a céllal, hogy engem fölébresszen. Erre több bizonyítékom is van, többek között az, hogy fölugrik hozzám az ágyba és az arcomba nyávog. Ha nem nyávog, akkor csak az arcomba tolja az orrát, hangosan dorombolva, ami fülsíketítő tud lenni, amikor épp a legmélyebben alszol.

Ezenkívül is vannak módszerei.

Az egyik az, hogy a fönti képen látható olvasólámpához dörgöli magát. Az még hagyján, hogy tiszta szőr lesz a búra anyaga, de lökdösi a lámpát arrébb és nagyon félek, hogy egyszer lelöki. Ez akár tűzveszélyes is lehet, mert ez a lámpa mindig áram alatt van. Arról ne is beszéljek, hogy borzasztó hangot ad ki, ahogy a fém talpa ütődik az éjjeiszekrényhez. Emellett lehetetlenség aludni.

A másik amit csinál, az az, hogy kaparja a fotelt. Ezt régebben is csinálta, de kiküszöböltem azzal, hogy a kaparófáját odakészítettem a fotel mellé, ha rájön a kaparhatnék, azt használja. De egy pár hete rászokott arra, hogy ha föl akar ébreszteni, akkor elkezdi a fotelt kaparni, mert arra rögtön fölébredek (és ezt pontosan tudja).

Szokott még dörömbölni a komódon meg valami máson is, de nem tudom, hol, mert a szemem nem nagyon bírom kinyitni. Továbbá föl-alá rohangál, ugrál az ágyon, rám mászik és hangosan dorombol, odafekszik a fejemhez és teljesen az arcomba nyomja a pofáját.

Régebben is megszokott volt tőle, hogy hajnalban odajött hozzám és kért egy kis simogatást, de ez a fajta randalírozás nemrégen kezdődött és kiborító.

Ma például több órán keresztül művelte, pedig azt hittem, végre tudok aludni egy jót. Már egy hete itthon vagyok, mert kiírt az orvos, de egyre kimerültebbnek érzem magam… Hiába alszom, abban a pillanatban, ahogy fölébredek, úgy érzem, olyan fáradt vagyok, mintha már egy hosszú nap lenne mögöttem.

Az orvos javasolta, hogy aludjak, pihenjek sokat, mozogjak és csináljak olyan dolgokat, amiket szeretek. Kertészkedtem, sétáltam, voltam forróköves masszázson is, de úgy érzem, semmit nem segített. Kimerültebb vagyok, mint a hét elején voltam. Tegnap kimentem a kertbe ültetni, de egy óra hossza után úgy éreztem, képtelen vagyok tovább csinálni, pedig nem is nehéz munka volt, ásás vagy fűnyírás, csak ültetgettem.

Erőtlen vagyok ahhoz is, hogy összetakarítsak, pedig mindennap dolgoztam rajta, de semmi látszatja. És akkor ehhez jön még ez a hajnali randalírozás…

Van valakinek ötlete arra, hogy mit tudnék tenni, hogy ez megszűnjön?

Egyszerű, otthoni tornagyakorlat*

 * a gyakorlat csak saját felelősségre végezhető

Feküdjünk le a padlóra, a kényelem kedvéért választhatjuk a szőnyeget is.

Forduljunk az egyik oldalra és nyújtsuk karjainkat elülső középtartásba, arra az oldalra, amerre fordultunk; karjaink egymással és a padlóval párhuzamosak.

Fogjunk kezünkbe egy kis méretű tárgyat, pl. egy plüssjátékot.

Derekunkat behajlítva kezdjünk el biciklizni, úgy, hogy lábainkkal a kezünkben levő például plüssállatot rugdossuk.

A gyakorlatot nekünk tetsző ideig, bármelyik oldalra vagy akár mindkettőre is végezhetjük, kondíciótól függően.

A napi mozgás befejeztével feküdjünk hanyatt és egy jóleső relaxációval vezessük le a tornát.

Florence szundít

Levezető relaxáció

Hát, így tornázik az én cicám.