Nézz szembe a problémákkal…

…és megoldódnak!

Hétfőn idegesen ébredtem. Egész hétvégén sikerült távoltartanom magam az érzéstől, de hétfőn rámtört a pánik, a mi-lesz-most gyomorgörcsöltető érzése.

Merthogy Lénácska csinált egy kifizetést előző héten, a nem megfelelő számlára. Egész pontosan kettőt. Az egyiket sikeresen vissza is szereztem, de a másik még váratott magára. Merthogy nemcsak, hogy nem a megfelelő cégnek küldtem el, hanem még a számlaszám sem volt jó, mert valaki elgépelte az excelben, amiből dolgoztam.

Vártam pár napot, arra az esetre, ha a számlaszám nem is valós, mert akkor automatikusan visszajön a pénz, de nem jött. Viszont nem tudtam az ügyfelet megkérni, hogy küldje vissza, mert, ugyebár, fogalmam se volt róla, kinek ment! Ezért hát előző pénteken fölhívtam a bankot, aki a számlát üzemelteti. Egy hölgy közölte velem, hogy ezt a kifizetést márpedig én vissza nem hívhatom, mert a küldés utáni 3 napban kellett volna. Ennyi idő nekik ugyanis, amíg rákreditálják az ügyfél számlájára.

Ettől tiszta pánikba estem, holott pontosan tudtam, hogy egy kifizetést bármikor vissza lehet hívni, nincs megkötés, akár egy év múlva is. A fogadó fél megtagadhatja, hogy visszaküldje, de visszahívni bármikor lehet. Én viszont mégis teljesen szétestem ettől, és úgy éreztem, aznap már nem is tudok ezzel a problémával foglalkozni.

A hatalmas szorongás oka az, hogy az egész businesst átadjuk egy másik cégnek november végén és addig mindent ki kell takarítani, nem maradhatunk negatív egyenlegben sehol sem, mert a másik cég nem ezeket a  számlákat fogja használni, amit mi.

És akkor kezdődött az elodázás, leginkább érzelmi szinten. Egész hétvégén nem is gondoltam rá, egész megkönnyebbültem, de hétfőn persze minden visszajött, mert tudtam, hogy nem halogathatom. De ettől még nem tudtam megnyugodni.

A reggeli kávézás közben, mikoris egyik kezemmel a macskát simogatom, másikban a bögre kávé és azt kívánom, hogy bárcsak lenne egy harmadik kezem is, hogy a telefonom is tudjam tartani, szóval ekkor olvastam Türkiztoll egy bejegyzését, 25+1 mondat, hogy megjavítsd önmagad! címmel. Különösen két pont ragadott meg:

“2. Ne menekülj a problémáid elől, nézz szembe velük! Nem elvárás, hogy azonnal megoldjuk a problémákat. Nem így terveztek bennünket. Hanem úgy, hogy megsértődjünk, szomorúak legyünk, megsérüljünk, megbotoljunk és elessünk és ezzel együtt haladjunk. Ez az élet célja – hogy szembenézzünk a problémákkal és idővel megoldjuk őket. Végső soron ez tesz bennünket azzá, akik vagyunk.”

“11. Arra koncentrálj, amit akarsz, hogy megtörténjen! Ha minden nap azzal a gondolattal ébredsz fel, hogy valami csodálatos fog történni az életedben a mai napon, és jól odafigyelsz, akkor gyakran rájössz, hogy tényleg megtörtént.”

Az utóbbival kezdtem és elképzeltem azt a helyzetet, hogy a második kifizetés is ugyanoda ment, mint az első és ha fölhívom Helent, akkor még aznap visszaküldi nekem. Az irodába érve pedig megbeszéltem a helyzetet egy másik supervisorral, Garyvel (aki érdekes módon elmesélte, hogy gyerekkorban folyton azt álmodta, hogy elrabolják, mert ettől nagyon félt. Aztán egyik nap álmában ellökte magától az emberrablót és megszűntek ezek az álmai.), aki egyetértett velem, hogy vissza lehet hívni a pénzt.

Alighogy visszaültem az asztalomhoz, Helen írt egy emailt, hogy náluk van a másik összeg is és vissza is tudja küldeni. Még aznap megérkezett és ott csücsül a számlán! 🙂

Te mit odázol el mostanában? Mi lenne az első lépés, amit ha megtennél, segítene elindulni a megoldás felé?
Ha van hasonló “sikertörténeted”, írd meg hozzászólásban vagy facebookon!

Hurrá, hétfő! #18

Nemrégiben az általam reggelenként hallgatott Real Radiot megvette a Heart, egy angol rádióállomás. A reggeli műsorvezető-páros Ewen és Cat maradt a hétvégi műsorvezető Steve-vel és ha jól hallom, akor a hírolvasókkal (vagy egy részükkel) együtt, de megjelentek új arcok, illetve inkább hangok.

Ez elég sokaknak nem tetszik, mert az új hangok és a rádióállomás angol, sok hallgató úgy érzi, megszűnt az állomás a skótok rádiója lenni. Én a reggeli műsort szoktam hallgatni, engem annyira nem érint ez a változás, bár belehallgattam már napközben és tényleg nem olyan jó, mint volt.

A zene viszont jó és továbbra is tartják a facebookon a kapcsolatot a hallgatókkal, érdekes  és vicces témák vannak, amikhez lehet hozzászólni és a mai napi motivációt is ott találtam.

Heart Radio

Minden reggel választás elé kerülsz:
Alszol tovább jót álmodva
VAGY
Fölkelsz és megvalósítod az álmaidat

Te melyiket választottad ma?

Hurrá, hétfő! #17+1 (≠18)

A ma reggeli bejegyzésemben említettem, hogy pénteken voltam egy állásinterjún. Amennyiben az eddig banki állásaimat M-mel, B-vel és P-vel jelöljük, akkor most a bank C-re került a sor.

Egy supervisori pozícióra kerestek embert, engem egy ügynökség keresett meg, valamelyik álláskereső oldalon találták, gondolom, az önéletrajzomat. Ma hívott a munkaközvetítő nő, hogy  a bank fölajánlotta a pozíciót! Azt mondta, hogy biztos naggggyon meg voltak velem elégedve, mert sok CV-t kértek be erre az állásra és mégis ilyen gyorsan eldöntötték, hogy engem szeretnének alkalmazni.

Az interjún az jutott eszembe, amit Boér Tamás Tudatos karrierépítés című kurzusán tanultunk: “Pozicionáld magad magasra!”  Ahogy hallgattam a két interjúvoló embert, ahogy beszéltem a karrieremről, az eddigi munkáimról, feladataimról, azon gondolkodtam, hogy tudnám magam “magasra pozicionálni”? Mi lenne az, amit én szeretnék látni egy jelöltben, aki egy supervisori állásra pályázik? Magabiztosságot, az irányítás képességét, a tennivalóknak a célkitűzések fényében történő elosztását. Azt akarnám látni, hogy a jelölt érti, mi a célunk, a távlati és a napi, tudja, milyen indikátorok mutatják meg, hogy jó úton haladunk-e és ha nem, akkor észreveszi, mert tudja értelmezni a trendeket.

Szinte éreztem magamban – miközben Tamás hangját hallottam a fejemben -, hogy már nem csak egy álláskereső vagyok, hanem felmérem a munkát és eldöntöm, hogy akarom-e felvállalni ezt a projektet, mert itt már nem csak arról van szó, hogy ők választanak alkalmazottat, hanem én is választok: munkát, főnököt, projektet.

Boér Tamás online kurzusára még egyébként decemberben jelentkeztem, 8 héten keresztül 8 témában tartott Tamás előadást webinárium formájában, interaktívan, feladatokkal, “házi feladatokkal” (szerintem diák ilyen örömmel házit még nem készített, mint a mi kis csapatunk!). Egy levelezőlistán keresztül tartottuk a kapcsolatot a résztvevőkkel, nagyon jó kis csapat gyűlt össze, sokat ötleteltünk és segítettük egymást. A levlista neve amúgy {tud kar} volt és mivel még karácsonyi időszakban között jelentkeztem, mindig tudományos karácsonyra gondoltam, amikor megláttam 🙂 (Mert hát a dinkaságból az ember még karrierépítés idején sem nő ki teljesen…)

A kurzus kezdete előtt volt egy kb. negyedórás skype-os konzultáció, ahol Tamás rákérdezett, miért jelentkeztem, melyik téma fogott meg. Ahogy akkor is mondtam neki, engem már a “tudatos”-sal megvett :). Az egész tanfolyamban ez érezhető volt, voltak olyan témák, amiket már többször is hallottam máshol, de itt egyértelműen azon volt  a hangsúly, hogy hogyan építsd ezt be az életedbe, hogyan alkalmazd.
De már csak ezért az egy mondatért is megérte: Pozicionáld magad magasra!

Ha érdekel Boér Tamás munkája, a sikertervezes.com oldalon többet is megtudhatsz róla. Érdemes benézni.

Hurrá, hétfő! #17

Az elmúlt hetem borzalmas volt. Nem volt olyan nap szinte, hogy ne túlóráztam voltam, nem tudtam elmenni hulahoopra, mert 3/4 8 körül értem haza és oda 7-kor el kell indulnom, alig csináltam valamit, mert szinte mindennap lefeküdtem már este 9 előtt, fáradt voltam, ingerült és már nem maradt elég pénzem egy heti buszbérletre, amit pedig meg kellett volna vennem, mert lejárt a havi kedden. (Mindjárt az is kiderül, mit is keres a Hurrá, hétfőben ez a kesergés 🙂 )

De hét közben valahogy följött a szó arról, hogy írok blogot és van egy ilyen rovatom, amiben örülök a hétfőnek és az egyik lány azzal viccelt, hogy néha jól jönne, ha a csapatnak is leírnám ezeket.

Ezért most úgy döntöttem, hogy leírom azt, amit hétvégén kigondoltam, hogy milyen jó dolgok történtek velem az előző héten.

Megjegyzés: A jelenlegi munkám nem “sz@r”, a jelenlegi munkám csak nem nekem való, nem elég izgalmas és nem illik az egyéniségemhez. Viszont például annak a kolléganőmnek, aki korábban titkárnő volt, biztos nagy előrelépés egy ilyen világszerte ismert bankban dolgozni és még az is lehet, hogy többet is keres. (Ja, igen, mert a fizetéssel sem vagyok elégedett.) Szóval: a jelenlegi munkám átmeneti állapot, megélek belőle, jól fog mutatni a CV-men a cég neve, tapasztalatot ad és ebédidőben lehetőséget, hogy interjúkra járkáljak 😀

♠ Szerdán gyönyörű idő volt reggel, ezért lesétáltam a 40 percre levő Partick vasútállomásra és vonattal mentem dolgozni. (Amikor Partickban laktam, vonattal jártam és nagyon szerettem, bár csak 2 megálló.)

♠ Ebédszünetben egy magyar sráccal kávéztam együtt, aki mg csak 4 hónapja van itt, akkor kezdett el a Barclaysnál dolgozni, amikor én már eljöttem onnan. Ő is jelentkezett a Multicultural Networkbe és most ketten fordítunk az ovinak. (Mert még mindig beönkénteskedem oda, ehhez nem kell ott dolgozónak lennem és nagyon nagy segítség az óvodának.)

♠ Este gyalog jöttem haza, 1 óra 33 perc alatt megtettem az utat! (Minimum 1 ó 40 p-re számítottam, úgyhogy egyéni csúcsot döntöttem.)

♠ Csütörtök este rámírt a volt managerem, Szabina, akinek részben ezt a blogot is köszönhetjük, az ő ötlete volt, hogy írjak, stresszoldás céljából. Rég beszéltünk már, most neki is van egy 7 éves cicája, aki nagyon hasonlít az én Cukorpókomra. (És ugyanúgy szeret a szalagfüggönnyel babrálni. Van valami ezekben a szalagfüggönyökben, úgy tűnik.)

♠ Péntek reggel rámírt Dóri, egy helyi magyar, akiről már hónapok óta nem hallottam és sms-ezgettünk kicsit.

♠ Szintén péntek reggel rámírt egy volt munkatársam, Martin, akivel a Barclaysnél ugyanazon a  részlegen dolgoztunk, a hatodikon meg később az ötödiken is. Beszélgettünk, ismertük egymást, mert mindketten contractorok voltunk – neki most jár majd le júniusban a szerződése -, de nem mondhatnám, hogy szoros barátok lettünk volna, ezért is volt meglepő. Hát még amikor beközölte, hogy szerinte én voltam az “office totty” (a totty egy szleng szó arra, hogy jól kinéző/vonzó, tehát az office totty valamiféle “iroda szépe” magyarul)…

♠ Szombaton egy hatalmasat sétáltam Leával a jó időben, erről már írtam tegnap.

♠ Vasárnap végre, végre, végre lenyírtam a füvet! Azt hittem, belehalok, olyan nehéz volt, többször is föltekeredett a fű a kerekek mellé a tengelyre, mert annyira hosszú volt. Összegereblyéztem és utána alacsonyabb állással is lenyírtam, akkor már könnyebben ment. De azt kell mondjam, hogy nem számít, hogy 2º van, két fűnyírás és 3 gereblyézés után ígyis-úgyis 12º-nak érzed… Viszont végig sütött rám a nap, olyan jó volt!

♠ Délután elmentem egy meetupra, Glasgow Expats, ahol olyan külföldiek jönnek össze, akik munka vagy tanulás okán most itt élnek. Ez sajnos nem jött be, elég hamar leléptem, de azért örülök, hogy elmentem és máskor is fogok, hátha a következő jobb lesz. Egy kicsit zavart, hogy egy olyan találkozót, ahol mindenki akcentussal nyomja, miért kell egy olyan kávézóba szervezni, ahol zene szól… Viszont itt nemcsak lányok vannak, mint a Girls Gone International-ben, ahová hasonló módon olyan emberek járnak, akik külföldiek, illetve életük során más országokban is éltek, még ha skótok is, de ez csak női tagokból áll.

♠ Jaj, hát majdnem kihagytam! Pénteken ebédidőben voltam egy állásinterjún. Lehetetlen volt megállapítani, hogy hogy sikerült, de pozitívan várom a visszajelzésüket.

♠ És akkor már ne feledkezzek meg Robcsiról sem, akivel megint szétkommentáltuk valakinek az egyébként komoly facebookos posztját az állampolgárság megszerzése utáni névváltoztatás lehetőségeiről mindenféle hülyeséggel és emellett még cseteltünk is, ami hasonló komolysággal zajlott. Mint egyébként mindig.

♥ Végezetül jöjjön mindenkinek egy szépséges kis videó, amit a parkban csináltam. A tónál természetesen.

A legjobb a vége, amikor Lea belekérdez 🙂

Hurrá, hétfő! #16

Már napok óta gondolkodom, hogy mi is legyen a mai hétfő témája, de semmi frappáns nem jutott eszembe. Ezért ma csak néhány dolgot sorolnék föl, aminek örülök.

♥ múlt hét szerdán megérkezett az ebédlőasztalom – gyönyörű!

♥ így az íróasztalom átkerült a kisebbik szobába, ami ezennel, hivatalosan is, dolgozószobává lett nyilvánítva

♥ szombaton meglátogatott Lea és Robi, közös vacsora, beszélgetés (és persze udvariasan végignéztük Robi mind a 328 képét + videóját a síeléséből 😉 )

♥ Lea krumplisalátát (is) hozott szombat estére, annnnnnyira finom lett! (nyami.)

♥ szerdára behívtak második körös interjúra

♥ Florence nem tágít mellőlem, most épp a radiátor előtt fekszik 2014. 02. 03. - 1

Ti minek örültök ma?

Hurrá, hétfő! #14

Tegnap eszembe jutott, hogy a vershez igazából választhattam volna a saját képeim közül is, illusztrációnak, de addigra már betettem a pinteresten talált fotót.

Ami tulajdonképpen annyira nem is illett a vershez, de az én képeim sem illettek volna. Mert a vers inkább az elszalasztott lehetőségekről szól, a képeimen pedig boldog öregemberek vannak.

Ez a kettő jutott eszembe, de lehet, hogy van még több is. A két bácsi épp békésen kávézgat templom után (nem tudom, mennyire látszik, de tiszta hamu a fejük, amit a templomban az egyfajta közbenjáró-pásztori szerepet betöltő brahminoktól kapnak. Ezt a tisztet csak a legmagasabb kasztbeliek tölthetik be. Az én csapatomban elég sok brahmin volt és az egyik srác ilyen “lelkész” is volt.), és nagyon örülnek, hogy fényképezem őket, a néni pedig a patyolatban dolgozik és maga a tény, hogy fehér emberek érdekesnek találják és fényképezik, arra készteti, hogy pózoljon. (Ha nem lenne világos, a néni mögötti asztal a patyolatnak az a része, ahol a már tiszta ruhát vasalják. Még a vasaló is látszik egy kicsit. Áramot nem fogyaszt. Dédnagyanyám hasonlót használt fiatalasszony korában. )

Úgy kerültem ide, hogy a varrónőhöz jöttünk gyalog, hogy elvigyük a szárinkat, de vasárnap pont nem volt nyitva. A varrodába amúgy csak úgy lépehttünk be, ha levettük előtte a cipőnket. (Ez nem kapcsolódik ide, csak azért jegyeztem meg, mert tőlünk nem áll távol az a nézet, hogy cipővel illetlenség bemenni valahova. Itt Skóciában ez nem egy érthető koncepió 🙂 Egyszer voltam egy szülinapi partin, ahol a háziak otthonra fölvették a cipőjüket! Mondjátok, hogy ez nem csak nekem furcsa…)

A két kávézgató bácsi a templom utcájában szürcsölgetett, beszélgetett, szemben velük egy fogászat hirdette a szolgálatását az egyik házban. Utcakép, majd közelről, a motoros képen láthatjátok egy pici részét a zöld táblának (“dental clinic”). A harmadik fotó a fogászati klinika bejárata előtt közvetlenül készült.

A néni egy sarokkal odébb dolgozott, látjuk, milyen körülmények között vasalják a ruhát. Az nem látszott, hogy hol mosnak, de egy dologban biztosak lehetünk, nem a közeli folyóban, mint a lenti képeken.

Honnan tudom? Onnan, hogy mi sosem a szállodai mosodaszolgálatot használtuk, hanem a sofőrünk elvitte valahová a ruhákat, lényegesen kevesebb pénzért kimosni, és egyik délelőtt munkába menet viccelődtünk azzal, hogy lehet, hogy a mi ruháinkat mossák itt éppen a patakban az asszonyok. Mire a sofőrünk megnyugtatott minket, hogy “Á, dehogy!”. Mert hát ugye látjuk mi is azt, hogy ezek mind egyforma színű meg hasonló méretű anyagok? Mert ezek a kórház lepedői, azért! (Én csak úgy mondom halkan, mert ezeken a képeken pont nem látszik, de mi naponta láttunk abban a patakban teheneket is álldogálni…)

Ha már említettem a szállodát, a Trident hotelben laktunk, medence, szauna, konditerem, minden, ami az öt csillagnak dukál. Így nézett ki belülről:

És kívülről:

szemétdombIgen, ez egy szemétdomb. Még csak nem is a legnagyobb a környéken és úgy tűnik, tehenek sem esznek belőle. Csak azt akartam érzékeltetni vele, hogy az a luxus, ami a hotelen belül van, a legtöbb ember számára elérhetetlen. Egy világ, amiből ők ki vannak zárva. (Egy munkatársnőnk azzal hárította el meghívásunkat a hotelbe beszélgetésre, hogy az anyukája nem engedné, hogy bejöjjön oda.)

Amiért pedig mindezt megmutattam meg elmeséltem, az az, hogy ezek az emberek mindennek ellenére boldogan, vidáman és elégedetten élnek. Pedig ők, legalábbis a hindu vallásúak, még abban a hitben is élnek, hogy mindig lesz egy újabb életük, mindig reménykedhetnek abban, hogy a következő nem lesz ekkora nyomor.

Akkor mi, akik hitünk szerint csak egyszer élünk, miért nem tudunk boldogok lenni ebben az egy életben?! Miért kell úgy élnünk, ahogy Weöres Sándor leírta, hogy mindig minden csak “lehetett volna”?

Te mit teszel ma a boldogságodért?*

*A kérdés nem költői! Nyugodtan írd meg itt a hozzászólásoknál vagy a facebook oldalon, hogy mi az,amit ma teszel vagy szoktál tenni azért, hogy boldog légy. Esetleg, hogy mi az, amit nem teszel, de szeretnél. Mi tenne boldoggá? Mi kell hozzá? Az én egyik “technikám” az, hogy mindennap legalább egyszer nevetek. Ha másképp nem megy, megnézek egy Showder klubot a youtube-on 🙂

Hurrá, hétfő! #16

Majd’ 2 hónap szünet után ismét jelentkezem! Alig hiszem el, hogy ilyen sokáig nem írtam… és nem is nagyon olvasgattam más blogokat, úgyhogy lesz mit bepótolnom.

A mai hétfőnek nincs külön témája, nézzük meg, mi mindent történt az elmúlt két hónapban és mi várható a jövőben:

  • Október végén tesóm hazament, így végre birtokba vehettem az egész nagy ágyat…!
  • November közepén véget ért a projekt, amin dolgoztam, így most munkát keresek.
  • December elején elköltöztem, nem messze onnan, ahol eddig laktam. Most közel lakom azokhoz a kunyhócskákhoz, amiket a jobb oldali képen láthattok a főoldalon. 🙂 (Kora reggel a buszról olyan szép nappalikba lehet belátni…♥)
  • Az új lakásban van fagyasztóm! Úgyhogy jönnek majd a receptek, csak győzzétek megfőzni őket!
  • Csatlakoztam néhány kihíváshoz, amiket majd veletek is megosztok.
  • Több oldalnyi ötletem van, hogy mikről fogok írni… a recepteken és a kihívásokon kívül kreatív dolgok, képek az új lakásomról (bocs, ha ez csak engem érdekel, de remélem, ti is szépnek találjátok majd és nyertek ötleteket dekorációra!), kis helytörténeti bemutató Glasgow ezen részéről, takarékos tippek, munkakeresős, CV-írós tippek, könyvek, Semmelweis Ignác skót “kapcsolata”…
  • és természetesen folytatódik a Versvasárnap és együtt örülünk majd a hétfőknek is, sok motivációs és vidám idézettel.
  • Ki ne hagyjam: újévi fogadalmak! Célkitűzések, tervezés, megvalósítás, újratervezés (“Én vezettem, azt mondd meg, én vezettem?! A kedvenc részem, be is illesztettem videónak, nem bírtam ki. A teljes film itt)

A blog új külsőt kapott, tetszik nektek?

És nem utolsósorban, köszönöm, hogy a szünet alatt is látogattatok!

Hurrá, hétfő! #15 – A mentális egészségről mindenkinek

A mentális egészség nem egyenlő a mentális betegségek hiányával. Ha jó mentális egészségnek örvendesz, az azt jelenti, hogy

  • kihozod magadból a legtöbbet
  • megállod a helyed az életben és megküzdesz a nehézségekkel
  • aktívan részt veszel a közösség, a család és a barátok életében

Sokszor lelki egészségként, jól-létként is utalunk a mentális egészségre, ami ugyanolyan fontos, mint a fizikai egészség.

A mentális egészség továbbá képesség arra, hogy bizonyos funkciókat és tevékenységeket el tudjon látni az ember.

Képesség:

  • a tanulásra
  • érezni, kifejezni és kezelni mind negatív, mind pozitív érzelmeket
  • kialakítani és fenntartani jó társas kapcsolatokat
  • szembenézni a változásokkal és a bizonytalansággal és kezelni azokat

Már ebből is látszik, hogy itt nem pusztán arról van szó, hogy valaki szorongástól szenved-e vagy milyen mértékű a depressziója. Ezek a kérdések a “teljesen egészséges” embereket is érintik.

Trident Hotel, Chennai

Találtam egy nagyon jó wellness, azaz jól-lét modellt, amit a Myers, Sweeney és Witmer triónak köszönhetünk. Ők 5 életfeladatot* és 12 alfeladatot* különböztettek meg. Sajnos, nem találtam erről a modellről magyar nyelvű tanulmányt, ha érdekel mélyebben, itt és itt és itt találsz angol nyelvű információkat. Ide és ide kattintva magyar oldalakra jutsz, ahol röviden olvashatsz a mentálhigiénéről és néhány kritériumról, amik alapvetőek a lelki egészséghez (van átfedés a 12 alfeladattal, de nem teljesen azonosak). Egyikük sem hivatkozik Myers, Sweeney és Witmer munkásságára, sajnos.

≡ 5 életfeladat

  • spiritualitás vagy a létezés lényege
  • munka és kikapcsolódás
  • barátság
  • szeretet és
  • független személyiség (értsd: mástól nem függő,önálló, autonóm)

≡ 12 alfeladat

  1. értékesség érzete
  2. irányítás érzete
  3. valószerű meggyőződések
  4. érzelmi tudatosság és helytállás
  5. problémamegoldás és kreativitás
  6. humorérzék
  7. táplálkozás
  8. mozgás
  9. gondoskodás önmagunkról
  10. stresszkezelés
  11. nemi identitás
  12. kulturális identitás

A fenti tulajdonságok az összetevői a jól-létnek és az alapjai az egészséges személy “működésének”.

*Mivel nem találtam magyar tanulmányt, magam fordítottam a feladatok neveit. Ha találsz hivatalos forrást, kérlek oszd meg a kommentekben!

Te mely területeken szeretnél fejlődni? Van olyan, amit eddig azért hanyagoltál, mert nem is gondoltad, hogy fontos?

Hurrá, hétfő! #14 – Jól indul a nap!

Az irodában a reggeliről beszélgettünk, ki mit eszik, eszik-e egyáltalán. Catherine megjegyezte, hogy ő képtelen enni korán reggel, mert különben rosszul lesz, csak egy teát iszik. Mert kevés időt tölt ébredés után a készülődéssel, rögtön megy a zuhany alá, öltözés, smink, tea és már indul is.

Reggelizni általában én sem reggelizem, bár néha beiktatom a sminkelés idejére, viszont én egyszerűen képtelen vagyok erre a “felébredtem, irány a zuhany!” hozzáállásra. Fölébredek, és utána fél óráig kókadok az ágyon ülve, miközben kávézom, szeretgetem a cicámat és néha olvasom a blogbejegyzéseket meg emaileket. Ezt mostantól kiegészítem a reggeli fényterápiával (20 perc), hogy valami éltető fényhez is jussak.

Mit tudsz tenni, hogy kicsit fölpörgesd a reggeleidet?

♣ Készítsd elő a ruháidat, ékszereidet, esetleg sminkedet is másnapra.
♣ Ha viszed az ebéded, uzsonnád, azokat is készítsd el(ő), dobozold be, hogy csak el kelljen raknod.
♣ Mit szólnál hozzá, ha már kikészítenéd a reggeli, a kávé/tea kellékeit is? Csésze, bögre, müzlistál, tányér, kés, víz a forralóba,stb.

∞∞∞

♣ Ne használd a szundit az ébresztődön! Inkább állítsd 10 perccel későbbre az órát, de a folyamatos visszaalvás-ébredés csak kifáraszt.
♣ Kezdd a napot egy nagy pohár vízzel! Ha nem tudsz inni reggel, kezdd egy-két korttyal és időről-időre növeld a folyadékmennyiséget.
♣ Sima víz helyett kipróbálhatod a citromos vizet: akár hideg, akár langyos vízbe facsarj citromlevet és ezt kortyolgasd el. Remekül hidratál és energizál. Egy időben rendszeresen csináltam, szerintem vissza fogok térni rá (sima citromlevet használtam általában).
♣ Nem jön be a citromos víz? A blogon találsz gyömbéres tea receptet és házilag ízesített vizet is.

∞∞∞

♣ Nyújtózkodj! Végezz, lehetőleg nyitott ablaknál, légzőgyakorlatokat, fejkörzéseket, mozgasd át a vállaidat, kis terpeszben állva a térdeden támaszkodva végezz cicahát mozdulatokat, hogy a gerinced is megmozgasd. Törzsdöntéssel, csípőkörzéssel a derekad is felébresztheted. Óvatosan végezd a mozdulatokat, itt nem a torna, hanem a nyújtás a lényeg. Pár perc alatt elvégezhető.
♣ Fogmosás közben végezhetsz apró guggolásokat vagy lábemeléseket, ha szeretnél egy kis tonizálást, erősítést is csinálni.
♣ A tükör előtt vagy zuhany közben pozitív megerősítéseket mondogathatsz magadban, hogy mentálisan is felébredj és készen légy a napra! Nyugi, így tuti utoléred a szürke macskát! 🙂

006
♣ A vérkeringésedet egy jó kis testkefével, szivaccsal vagy bőrradírral is javíthatod, élénkítheted. Jobb lábfejednél kezdve apró körkörös mozdulatokat végezz és így haladj a szíved felé. Csinálj váltott hideg-meleg zuhanyt a tusolás végén (ha bírod).
♣ Ha megfázás kerülget, netalántán már el is ért, csöppents pár csepp illóolajat a kád aljára! Én mentát vagy teafát szoktam erre használni, ezek tisztítják a légutakat és fertőtlenítő hatással is bírnak.

A leghatékonyabb reggeli tornagyakorlatot a végére hagytam:

Ahogy fölébredsz, már kezdheted is:
“Föl, le, föl, le” – na, és most a másik szemhéjaddal is! 😀

Ti hogyan ébredtek reggel?