Van az a nap…

…amikor jobb, ha inkább befogod. Na, a mai nekem ilyen volt.

» Olvasói figyelmeztetés: teljes zagyvaság, agresszivitás – csak saját felelősségre! «

Kész vagyok. Hétfőn elfogyott a gyógyszerem és csak péntekre írja meg a doki az új receptet, ezért most elvonási tünetektől szenvedek. Semmi izomrángás, idegeskedés meg állkapocs-görcs, mint a régi gyógyszernél, csak épp mindig mindjárt éppen-majdnem elájulok és hülyeségeket álmodok.

Annyira, hogy a mai egyik álmomban Zóli, Dia (Z. barátnője) meg én egy ágyban aludtunk és láttam Diát bugyiban. Ami Zotyának valószínűleg egy kedves látvány, de engem nem győzött meg. Semmiről sem. Egy szekrényben volt a wc, tele kabáttal és melltartóval, ami elég idegesítő volt, mert föl kellett akasztgatnom őket a fogasra. Ez a csudálatos wc-szekrény pedig gurult, mint egy tolókocsi és Dia megpróbált mellém ülni, amikor én kakilni akartam. (Ez már magában, minden egyéb infó nélkül szerintem kiveri a biztosítékot mindenkinél.) Nem tetszett az ötlet, ezért kilöktem (bocs, így utólag is). A rádió iszonyatosan hangosan szólt, megpróbáltam lehalkítani, de nem sikerült. Ez amúgy azért volt, mert a rádió a hálószobában szólt, a valóságban, hogy ébredjek föl, az álmomban hiába tekergettem a volumét. Úgyhogy kikeltem és kikapcsoltam, adtam enni a macskának – aki ilyenkor persze meg sem próbál fölkelteni, hogy ne szenvedjek ennyit – és visszafeküdtem.)

A másik álmom tele volt mindenféle fura tengeri állatokkal, láb nélküli, nagyonveszélyesharapós pelikánokkal például. Ezek a pelikánok formára igencsak úgy néztek ki, mint azok a “majomkenyérfa” termések, amiket oviban előszeretettel nyitogattunk szét és ettük ki belőle a “mézet”. Ez az álmom Ausztráliában játszódott, ami igazából csak egy indiaiak által épített betonrengeteg volt, a tenger pedig csak egy nagy tározó volt. Néha jött bele víz. Amikor haza akartam menni, kiderült, hogy még nem pakoltam tele a bőröndöm és különben is, alig fér bele valami a cuccaimból. Aztán eltűntem és megpróbáltam a térképen belőni, hogy hol is kellene felszínre jönnöm. De Norvégia mellett lyukadtam ki, 2300 méter magasban, mert  a hülye is tudja, hogy India ott található nem messze. De szerencsére át tudtam magam teleportálni(!)* a földgömbön meg a térképen és újra Indiában voltam, tengerszintnél.

Volt egy álom, amelyikben egy lányt késsel vagdostam össze, amiért a rádióban megpróbált jobban szerepelni, mint az én általam támogatott rádiós szereplőlány. (Ne firtassuk.)

Egy másikban az (amerikai!) Igazságügy és Legfelsőbb Bíróság épületének szellőzőcsatornájában kellett menekülnünk valami csajjal a gyilkosok elől, akik megpróbálták eltussolni, hogy az államot alapító nő már meghalt, de még életében írásos bizonyítékokat hozott létre, hogy az állami pénzverde a 20 pennyst 1, 2, 5, 10 és 20 pennysekből verheti, és nincs olyan, hogy 38-pennis 20 penny, pedig ezek a gyilkosok megpróbálták ezt beadni mindenkinek.

(Szerintem ezt olvasd el még egyszer.)

Még vezettem is, egy amerikai autót, de én a jobboldalról ültem bele, ahová furmányos módon átkerült a kormány meg a pedálok, de az utak jobb oldalán vezettek az emberek, ami egész érdekes vezetési élményhez vezetett. Amikor szembejött velem egy bazi nagy teherautó, akkor pedig egyszerűen láthatatlanná változva autóstúl átmentem rajta.* Ja és kungfuznom is kellett a gyilkosokkal, akik rögbilabdát használtak fegyverként, volt egy szép lime-zöld is, de szerencsére mindet legyőztem (ez nem is kérdés, ugye?), ezért menekülhettünk tovább.
Aztán hirtelen helyszínt váltott az álmom vagy már egy másik álom volt(?), és akkor már a kungfu-vizsgáimon vettem részt, ahol a végén egy dobbantóról át kellett ugranom egy szekrényen (olyan tesiórás szekrényen, tudod) és akkor leöntöttek vízzel vagy jéggel, és ha ez sikerült, akkor megvolt a kungfu-vizsgám. Érted.

A többi álomra nem emlékszem. De holnap már meglesz a recept. Mert nem elgurult a gyógyszerem, csak elfogyott. 😉

Ja és ezt tetézendő, a barátnőm küldött egy képet facebook üzenetben. Amiről kiderült, hogy az egy pozitív terhességi teszt. (Jupijjé! 😀 ) Csak sajnos ez nem álom volt, hanem valóság. Elég hülye helyzet. Ugyanis szóltam neki, hogy véletlen küldött egy képet egy tollról. :/

Ezek után nem tudom, nem kellene-e a vasárnapra tervezett szellemfalu látogatását lemondanom?!

*lucid álmodó vagyok

Ehhez mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s