Kellene egy frappáns kis cím, de nem jut eszembe semmi

Hát ez az. Az, hogy nem jut eszembe semmi. De ha eszembe is jut, nem tudom megírni.

Május óta szedek egy gyógyszert és azóta elkerül az ihlet. Mondhatom, ez egy valódi fogalmazásgátló. Már annyi ötletem volt, főleg még a nyáron, többet el is kezdtem írni, de mindig olyan erőltetettnek láttam a posztokat. Csak arra nem sikerült még rájönnöm, hogy valóban erőltetettek vagy csak annak érzem.

Ezért nem írtam például az otthon töltött két hétről, a kiskacsákról, a magát tyúkeledelnek álcázó macskáról. Elmaradt, hogy elmeséljem azt a vicces jelenetet, amikor a buszmegállóban automatikusan kitettem a kezem, hogy megálljon a bordányi busz és miután megkaptam a jegyem, a sofőr nem bírta magában tartani és annyit mondott széles mosollyal az arcán: “De aranyos vót, stoppó’t!”

Nem írtam arról, hogy bár ezt az időt javarészt otthon töltöttem, a XX. Nemzetközösség Játékok szuperül lezajlott itt nálunk, tele volt a város idegenekkel, hihetetlenül jól megszervezték a közlekedést, aki jegyet vett a játékokra, ingyen utazhatott  a buszokon, külön sávokat jelöltek ki az események helyszínére tartóknak, amiket nem használtak mások, hogy gyorsabban érjenek a munkába, az egész csapatból kétszer késett el valaki reggel a közlekedés miatt, pedig volt olyan munkatársam, aki Edinburghból ingázott át.

Kimaradt a lázas izgalom a függetlenségi szavazás miatt, az utolsó pár hét kampánydömpingje, az ablakokban megjelenő YES-ek, a No, thanks-es kitűzőim és az értelmes, nyugodt hangú beszélgetések. Nem írtam arról sem, hogy maradtunk a királyságban és hogy milyen volt bemenni az irodába, ahol a csapatomban négyünk kivételével mindenki más függetlenségpárti volt, hogy mennyire lehangoltak voltak az emberek és valami csöndes gyász vette őket körül, az uniópártiak nem ujjongtak hangosan, inkább olyan lábujjhegyen járkálás volt délelőtt. Délutánra már kialakultak beszélgetések és javult a miliő, este pedig egy csapat uniópárti az egyik rendezvényen valami Britanniás dalt kezdett énekelni, mire a YES-esek nekik mentek, és ezzel megvolt az első zavargás is.

Nem osztottam meg veletek azt a sok-sok verset, amit terveztem; amikor ment ez a facebookos-kedvenc-verses kihívás-sorozat, akkor elhatároztam, hogy a barátaim, ismerőseim által megosztott versek lesznek a Versvasárnap rovatban (volt néhány nagyon jó!).

Nem írtam a kórházi kalandomról, a kosztról és a szobatárs nénikről és arról sem, hogy volt saját szivárványom is. És még egy nyavalyás kis receptet sem tettem föl!

Na, ez mind nem vót. De aranyos vótam, mert stoppótam. 🙂

Kellene egy frappáns kis cím, de nem jut eszembe semmi” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Visszajelzés: Röviden 2016-ról | szimplán jó

Ehhez mit szólsz?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s